RAMBÓK FILMSZEMLÉJE 44. Magyar Filmszemle

Ha múlt héten elkeveredtél a Corvin moziba, mindegy, hogy munkanap koradélután vagy hétvége délelőtt volt éppen, vibráló nyüzsgést tapasztaltál. Persze a nagyobb bemutatók előtti időszakot leszámítva sosem volt igazán jelentős tömeg, hiszen a legtöbben bent ültek valamelyik teremben, azonban folyamatosan jöttek-mentek a nézők, ismerősökbe botlottál, akik filmről érkeztek vagy oda készültek, miközben lelkes várakozás töltötte meg a levegőt.

Nem emlékszem, mikor voltam utoljára olyan szakmai közegben, ahol ilyen mértékben a felszabadult öröm, a reményteli odafigyelés, az egymásnak örülés, és a termékeny együttlét hatott volna át minden percet. Annyira jó volt ott lenni, hogy a hét folyamán többször maradtam ott vetítések után negyedórát-félórát csak ténferegni, átélni ezt az atmoszférát.

Tizenhárom év kényszerszünet lett ugyanis újra Magyar Filmszemle a Magyar Filmművészek Szövetségének teljesen önálló és minden állami támogatás nélküli szervezésében. Akik – úgy tűnik – a hosszú kimaradás után/alatt belátták, hogy hiába várnak a döntéshozók felismerésére, hogy egy ilyen módon megszervezett filmszemle milyen jót tehet a magyar filmnek, és inkább saját kezükbe vették a kezdeményezést. Ennek eredményeként létrejött egy olyan fesztivál, aminél nem kellett kompromisszumokat kötni helyszínekkel, a válogatás kizárólag szakmai szempontok alapján történhetett, és ahol tényleg az egész szakmát, politikai hovatartozástól függetlenül szívesen látták. (A rengeteg közpénzzel kistafírozott állami gigaprodukciókat is meghívták, ám ők nem éltek a lehetőséggel.)

Tarr Béla életműdíjas. Fotók: Bankó József. A képek forrása: 44. Magyar Filmszemle

De a szervezők a nézők felé is tettek egy nagyvonalú gesztust. Részletkérdésnek tűnhet, pedig kulcsfontosságú, hogy a szűk büdzsé ellenére rendkívül alacsony, 1000 forintos jegyárat vezettek be a szemle idejére, és ennek eredménye érzékelhető is volt a látogatottságon. A megfizethető jegy miatt az érdeklődők igazi fesztiválnézőkként viselkedtek, beültek ismeretlen filmekre, rövidfilmes blokkokra, szakmai programokra is, mert ilyen áron tudták vállalni az esetleges csalódás kockázatát.

A 44. Magyar Filmszemle tehát bizonyos szempontból az alkalmazkodóképesség diadalának is tekinthető: hosszú évek búsongása után a filmesek saját kezükbe vették sorsukat, mind a szemle megszervezésében, mind maguknak a filmeknek a létrehozásában. A rekordszámú nevezés alapján (bár ezt árnyalja, hogy a kimaradás miatt két év filmterméséből lehetett válogatni) az általános meglátás az, hogy megszületett az új magyar független film, amelynek készítői immár nem kuncsorognak a teljesen kiszámíthatatlanul, főleg politikai szimpátia alapján működő állami finanszírozásért. Ennek fontos feltétele, hogy lejjebb adják igényeiket, és olyan filmekben, műfajokban, történetekben és helyszínekben gondolkodnak, amelyek eleve nem kerülnek sokba, illetve hogy kreatív és változatos módszerekkel pályáznak és próbálnak magántőkét bevonni, termékelhelyezésekkel pénzt szerezni. Igazi túlélők lettek belőlük, a magyar film bozótharcosai.

Képek a 44. Magyar Filmszemle záróeseményéről

Az ünneplés közepette azonban ne feledkezzünk meg két dologról. Az egyik – és erre hívta fel a filmszakmai szervezetek szemle közben publikált nyílt levele a figyelmet –, hogy mekkora személyes áldozatokkal járt ezeknek a filmeknek az elkészítése, hogy milyen, korábban vállalhatatlannak gondolt kompromisszumokat kellet kötni és milyen mennyiségű (valószínűleg egyszeri) szívességet kellett elégetni miattuk. Vajon hány egzisztencia roggyant meg közben, hány házasság ment tönkre, hány barátság ingott meg? Mert az, hogy lesz-e 45. Magyar Filmszemle, nem csak azon múlik, hogy az ezúttal szenzációsan teljesítő szervezőknek sikerül-e megint előteremteni a forrásokat és a körülményeket, hanem azon is, hogy lesz-e egy év múlva elég film.

A másik, amiről nem kellene elfeledkezni, hogy mi van azokkal a filmesekkel, akik pechjükre költséges műfajokban alkottak (volna), akiknek a személyisége nem alkalmas a pénzszerzésre, akik nem képesek az ehhez szükséges léptékű alkalmazkodásra, akik nem tudtak vagy nem akartak másokat nehéz helyzetbe hozni ingyen munka kérésével – vagy csak simán rosszul jött ki nekik a lépés. Akiknek nyugodt környezetre lenne szükségük az alkotói kiteljesedéshez. Ők azok, akiknek nem lehettek ott a filmjei sem ezen, sem másik fesztiválon.

Így aztán a 44. Magyar Filmszemle az új magyar független film megszületésének ünnepe, és az elmúlt tizenöt évben meg nem született magyar film elsiratása is volt egyben.