ÚJRA SZÓL A NÉGYLÖVETŰ, SZEPTEMBERBEN PEDIG NYIT A GYÖRGYIKE SZÍNHÁZA Beszélgetés Falusi Mariann-nal

Revizor: Westernfilmes címe van az új estednek, aminek Fáy Miklós a szövegírója. Milyen koncertre számíthat a közönség?

Falusi Mariann: Már 15 éve együtt dolgozunk Miklóssal, a müpás estemtől kezdve a MOM Kulturális Központban és a Magyar Zene Házában megtartott nagy koncertjeimig mindenhova ő írta a dalszövegeket. Leginkább a lexikális tudására és a szerkesztésben a zenei tájékozottságára építek. Előző 6színbeli estem, a Megáll az FM-nél, úgy gondoltam, hogy legyen neki is egy szerzői estje, hiszen az összes angol dalszöveget ő fordította. Az FM a közös kezdőbetűinkre utalt, azaz Miklós írta, én énekeltem. Mondtam neki, hogy most olyan estet szeretnék a 6színben, melyben az a négy zenész – Darvas Kristóf zongorista, Petz Bálint gitáros, Soós Márton nagybőgős és a hegedűn játszó Szakál Tamás – kerül előtérbe, akikkel dolgozom. Így lett az estünk címe: Újra szól a négylövetű. Szerettem volna, ha mindannyian kapnak egy-egy részt az esten, azért megkértem őket, hogy javasoljanak dalokat. Nálam mindig az a legfontosabb, hogy megtaláljam egy est miértjét, legyen valami jó dolog, ami köré felfűzhetem. Jópofa, hogy most ők lesznek a főszereplők, a kedvenc dalaikból állítjuk össze a műsort. Figyelünk arra, hogy a saját dalában mindenki megkapja a főszerepet, legyen szólója, tudjon énekelni is, azaz tényleg megmutathassa, hogy miért pont azt a számot választotta.

R: Fáy Miklóst mint rettegett kritikust ismerik sokan, milyen dalokhoz írt neked magyar szöveget?

FM: Leonard Cohen Hallelujáját szeretem a legjobban, és azt éneklem tőle a legrégebb óta. Teljesen új magyar szöveget írt hozzá, kicsit meg is rövidítette. Fordított már Elton John- és Led Zeppelin-dalokat is, szinte mindent. A mostani estre egy rock’n’rollt fordít, meg két spanyol dalt is, mert a flamenco gitáros Petz Bálint természetesen spanyol számot küldött. Soós Marci is egy nagyon érdekes dalt választott, amit szintén le kell fordítani, mert nem szeretnék spanyolul énekelni, szerintem kifejezőbb magyarul. Miklós pedig a nyelvi leleményeivel sokat hozzá tud tenni. Én sokat nevetve, lazán dolgozom együtt a „rettegett kritikussal”. Egyszer még arra is rávettem, hogy duettezzünk a MÜPA nagyszínpadán. Sokan nem tudják, hogy ugyanúgy, ahogy annak idején Molnár Gál Péternek is elképesztő tárgyi tudása volt, Miklósnak is az van, és nem csak a zenében, hanem az irodalomban, képzőművészetben, történelemben, szinte mindenben otthon van. Baromira élvezem, hogy amikor egy számról beszélgetünk, rögtön meg tudja mondani, hogy mi volt akkor a történelemben, kik voltak az alkotó művészbarátai. Hihetetlenül autentikus, ami szerintem csodálatos.

R: A 6szín mennyire ideális tér koncertek számára is?

FM: Nem nagy színházi tér, nem is színháznak építették, így nincsenek hátul öltözők, nincs nagy hátsó színpad sem, ezért szerintem tökéletes koncertre. Mindig nagyon jól érzem ott magam. Nem beszélve arról, hogy a megfelelő technikai feltételekkel együtt kialakult ott egy olyan technikuscsapat is, akik olyan hangot tudnak nekem varázsolni, amilyet szeretnék. Tudom, hogy a komputer elment minden beállítást, de a jó munkához azért mindig kell az emberi hozzáállás is. Bernstein musicaljében, a Wonderful Townban van egy Conga című szám, amit énekeltem ott, abban be kell kiabálni, hogy konga. Mindig kérem a közönséget, hogy kiabálja be, de mindig a technikusoknak kell megmutatniuk, hogyan kell. Ezen nagyot nevetünk. Kialakult egy konga team, kaptam is tőlük egy kongát. Jól összebarátkoztunk, fantasztikus a hozzáállásuk.

R: Te is zongoráztál: mennyire meghatározó, hogy milyen a hangszer-összeállítás egy ilyen koncerten?

FM: Borzasztóan fontos, ezért a 6színes koncertjeim mindig izgalmasak. Amikor a színház ügyvezetője, Földvári Péter mondta, hogy csinálni kellene valami újat, akkor azt is mondta, jó lenne, ha valamennyire más lenne, mint az eddigiek. Legyen valami jó kis tematika. Azért választottam ezt a kombót, hogy ne egy zúzós, energikus őrjöngés legyen, amit szoktam és szeretek, hanem legyen mögötte egy kis finomság is. Tök jó, hogy a kiválasztott számok ezt közvetíteni tudják.

R: A múlt ősszel volt néhány hónap kihagyásod, majd decemberben a Facebookon adtad hírül, hogy meggyógyultál, újra tisztán cseng a hangod, és ezt az egykor még Pavarottival is éneklő szopránnak, Nádor Magdának és az ő egyedülálló módszerének köszönheted. Hogy találtál rá?

FM: Tudtam, hogy Magda miket csinált, majd láttam Vitray Tamás róla készült dokumentumfilmjét is, amit érdemes megnézni. Mindenkinek ajánlom, mert lélekemelő. Elképesztő látni, hogy egy ember mit csinált végig. Mi is beszélgettünk Magdával a Klubrádióban, így személyes kontaktom is volt már vele. Hallottam a módszeréről, és amikor a rádióban beszélt, elolvastam a könyvét. Azt a fajta légzéstechnikát, amiről ír, mindenkinek tudnia kellene, nemcsak énekeseknek, színészeknek, hanem civileknek is. Negyven évig soha, semmilyen probléma nem volt a hangommal, soha nem mondtam le előadást, de egyszer csak megállt az élet.

R: Mi történt?

FM: Egy buszban a fertőzött légkondi elkapta a torkomat. Elképesztően erős legionella fertőzést kaptam, de Sárik Petiékkel még megcsináltam négy intenzív bulit beteg hanggal úgy, hogy be volt gyulladva mindenem. Utána az összes koncertemet le kellett mondanom nyár végétől december végéig. Hónapokon keresztül szerencsétlenkedtem, azt mondták, biztosan lelki oka van, mert nehéz éven voltam túl, mindenkit elvesztettem. Három gégésznél is jártam, vizsgálgattak, de nem tudták megállapítani, hogy pontosan mi a baj. Ilyenkor az ember ahhoz fordul, aki már átélt hasonlót. Magdát hívtam föl, hogy segítsen. Ő volt az, aki megmondta, hogy melyik orvoshoz kell elmennem, aki végül tényleg megállapította, hogy mi a bajom. Beléptem hozzá, három szót mondtam, mire azt mondta, van valami a hangszalagomon. Vagy polip, vagy csomó. Meg is műtöttek december elején, és december 21-én már koncertet adtam a Magyar Zene Házában. Nem is egyszerűt, rendesen kellett énekelni klasszikus, meg mindenféle dalokat. Azt, hogy addigra meggyógyultam, Nádor Magdának köszönhetem. A műtét után tíz napig hallgattam, csak utána kezdtem el az ő módszerével skálázni. Ebben sokat segített egyik tanítványa, Kármán Emese, aki a Színművészetin is tanít. Hála a jó istennek, így helyrejöttem. Most próbálom magam mindig kipihenni. Magdának ebben is abszolút igaza van. Eddig harminc napból harmincat dolgoztam, most megpróbálok csak tizenötöt. Nehéz, mert nagy a nyomás, de bízom benne, hogy tudom magam tartani.

R: Mostanában mire készülsz, milyen fontosabb fellépések várnak rád?

FM: Tavaly év végén lett volna két nagy koncertem, de csak az egyiket sikerült december 21-én megtartanunk a Zene Házában. Ez most új életre kel, és kétszer megismételjük idén, először a Városmajori Nyári Fesztivál keretében, majd szeptemberben a Zsidó Kulturális Fesztiválon, a Dohány utcai zsinagógában. Van egy filmzenés koncertünk is, ami a MOM Kulturális Központban már lement Csak én címmel. Május 21-én a Müpában és december 28-án a Kongresszusi Központban is előadjuk. Ez nagy koncert, Révész Richárd csodás hangszerelésében 18 szereplő lép színpadra, vonósok és minden. A Törvénytisztelő tolvajok című másik koncert pedig egy érdekes összeállítás, amelyben Mocsári Károly zongoraművész olyan klasszikus darabok kivonatait játssza, amikből loptak a könnyűzenészek, és én eléneklem a könnyűzenész részt. Ez is érdekes hangszereléssel fut, Holló Aurél és Födő Sándor is benne van az ütős cuccaival, Cserta Balázs szaxofonozik, Szebényi Dani billentyűzik és csodásan énekel. Azt mondták, hogy ez a koncert épp olyan, mint a Zene Háza: minden zene találkozik benne egymással.

R: Ahogy benned is.

FM: Szeretem, ha sokféle zenét énekelhetek, az eklektikus dolgokat kedvelem. Már kortárs operát is énekeltem, Vajda Gergely báboperáját, Az óriáscsecsemőt Kovalik Balázs rendezésében a Budapest Bábszínházban. Tök jó volt! Most is több színházi produkcióban szerepelek, a Játékszínben játsszuk a Menopauzát, már a háromszázadik előadásnál tartunk. A Veres 1 Színházban két énekes szerepem is van: a Szép nyári nap című musical előadásban én vagyok Csepregi Éva. Most álltam be a Meseautóba, ami nagyon népszerű produkció, imádja a közönség. Emellett még rengeteg kisebb koncertem is van, például Sárik Péterékkel, Horgas Eszterrel, a Swing á la Djangóval vagy a Zenevonat Produkcióval, amiben Solti Jánoska és Karácsony James képviselik az LGT-t. Nagyon várom a HAIR-t is a Duda Éva Társulattal.

R: Nyilatkoztad, hogy Lang Györgyi lakásában színházat alapítasz az emlékére. Hol tart most ez a projekt?

FM: Már meg is van az időpont: szeptember 18-án nyit a Györgyike Színháza. A nyáron megteremtjük a feltételeket, székeket meg mindenféléket gyűjtünk. Körülbelül negyven-ötven ember fér majd be. Egy tipikus lakásszínház lesz. A nyitó esten, stílusosan Kulka János beszélget a róla szóló könyvről a szerzővel, Gyárfás Dorkával. Mindig lesz egy moderátor, aki utána tovább folytatja majd a beszélgetést. Regisztrálniuk kell a nézőknek, és az alapítványnak kell befizetni a díjat, tehát ez nem egy profitorientált dolog lesz, hanem a fellépőkre és a hely fenntartására fordítjuk a befizetéseket. Az a célom, hogy legyen élet abban a lakásban, mert se eladni, se kiadni nem fogom soha, viszont mindenféle közösségi dolgokra szeretném használni. Kulkával szoktunk ott hetente egyszer ebédelni. Györgyi imádta a színházat, és szerintem ez jó. Amikor megöregszem, mondjuk jövőre, akkor lehet, hogy már nemcsak havi egy előadás lesz, hanem több is. Tervezem, hogy kortárs írókat is meghívok felolvasni, meg olyan művészeket, akik szeretik ezt az emberi közelséget, és elő tudják adni az önálló estjüket ilyen kicsi helyen is. Szerintem a lakásszínháznak nagyon nagy jövője van, mert ez a fajta szemtől szembenézős beszélgetés, ottmaradás, mindenkinek jó élményt nyújthat.