„OTTHONOMKÉNT ÉLEM MEG” NEXTFESZT 2025 / Trafó

Idén 10 éves a Nextfeszt, a Trafó fiatal előadóművészek friss táncos, színházas előadásait összegyűjtő március eleji fesztiválja. Az idei 5. kiadást március 5-9. között rendezik, de nulladik napként már a március 3-i Irene Plaque nyitott stúdió ide kapcsolódott. „Az elmúlt tíz évben sokat változott a független előadó-művészeti terület” – mondja Erdődi Katalin, a január 1-jétől a Trafó új igazgatója, „és ezzel a fiatal alkotók helyzete is. Nem véletlen, hogy nem egy nextfesztes előadásban felbukkan a menni vagy maradni kérdése, az, hogy hogyan lehet szabadúszó művészként Magyarországon boldogulni.”

Ilyen a Nemzeti Performansz Színház Kollektíva, azaz Szántusz Noémi Noya, Tózsa Mikolt Emese, Kozma Zsófia Rebeka Miss Hungary című előadása, amelynek a héten a kollektívára felszabadítóan ható „fázisbemutatója” lesz, a jelen munkafázis, nem a „végtermék” kerül színpadra. Formailag is hibrid, jelenléti előadást és videós bejelentkezést ötvöz, mert készítői azt a helyzetet igyekeznek megtermékenyíteni, hogy Kozma Svédországból tud részt venni – amiből maga a kivándorlás tematika is született. Szántusz szerint a fesztiválrészvétel ösztönzőleg hat rájuk, hogy ne szűküljön be az elképzelésük az előadás célközönségről, hogy Magyarországon belül és kívül is érthetően tartsák azt. A másik oldalról vizsgálva a jelentőségét, szerinte azoknak a nézőknek, „akiket érdekelnek a drámán túli megközelítések, a rendezvény egy paradicsom.”

A szemlén nem csak „trafós” művészek mutatkozhatnak meg, a kurátorok az alapján válogatnak, hogy kire érdemes szerintük odafigyelni. És bár a fő cél az újak, a fiatalok, a kísérletezők számára biztosítani „biztonságos teret” a sűrítő és egyúttal védjegyül szolgáló fesztiváli kerettel; hangsúlyos helyre, a nyitónapra került a generációváltás tematizálása Molnár Csaba és alteregója, Nicole Clore The Graduation című táncos performanszán keresztül. Alapvető célkitűzés, hogy „a Nextfeszt lehetőséget biztosít az utánjátszásra, az újra megmutatkozásra és ezáltal hozzá tud járulni egy-egy munka fenntarthatóságához”, fogalmaz Erdődi. Ezért hívták a korábban egyszer, helyspecifikusan látható A férfi hirtelen elkomorodik, a nő fázni kezd, nem ölték hát meg magukat című közel kétórás színdarabot, Gálhidy Sára, Gyulai Sámuel és Szauer Lilla munkáját, Boda-Novy Emília és a Független Színház Magyarország Emberevők darabját, és több olyan kortárstánc előadást, amelyet korábban csak az Under500 fesztiválon láthatott a közönség.

A résztvevő művészek is úgy várják a Nextfesztet mint ritka lehetőséget. Szász Zsófia, aki az Irene Plaque kollektíva részeként és saját táncelőadással is részt vesz, így fogalmaz: „Jólesik az ünnep szó a címben, mert egy kísérleti szakmában szép megünnepelni a kezdeteket (is). Örülök annak is, hogy ilyen sokféleképpen lehetek jelen, hogy egy emberként is »képviselhetem« a szakmánkra jellemző sokféleséget, de leginkább a mázlimnak, hogy ennyi lehetőséget kaptam most.” Juhász Maja és Kovács Luca a Trafóban havonta jelentkező mostakkor. önéletrajzi stand-up performansz eddigi részeinek angol nyelvre fordított „bestof-különkiadását” hozza. „Szerintünk nagyon király, hogy van a Nextfeszt és koncentráltan összegyűlik ez a közeg, ilyenkor könnyebb megnézni egymást is és talán az ilyesmik iránt érdeklődő közönség is könnyebben el tud jönni”, mondják. A Trafóban rájuk havonta kíváncsinál tágabb közönségre számítanak.

Trafó és Freeszfe

A sokszínűséggel Kovács és Juhász, akárcsak Szántusz (részben) a külföldi partnerek, szakemberek meghívására utal. Erdődiék ezzel, ahogy a beválogatás gesztusával is, az alkotók láthatóságát kívánják növelni, illetve külföldi szakemberek meghívásával szeretnék segíteni „a nemzetközi megmutatkozást, nemzetközi együttműködések kiépítését.”

Újdonság, hogy a városban is teret foglal a fesztivál, többek között az Arzenál zenei klubban látható Gálhidy–Gyulai–Szauer-darabnak és a Project833 kiállításának köszönhetően. A tárlat, melyet félórás vezetések formájában lehet megtekinteni, a Friedrich Born rakpartról érhető el. Idén a szimbolikus, irodalmi határt is átlépi a Nextfeszt, kurátori kezdeményezésre Kupihár Rebeka A heterók istenéhez verseskötetéből a szerző és  a Freeszfe filmszínész osztálya tart performatív felolvasást.

A március 8-i program egy része #feministafókuszt kap, de Erdődi szerint ez nemcsak a nőnappal való egybeesésnek köszönhető, hanem tudatos kurátori fókusz is, és a Trafó jövőbeli programjában is jelen lesz ez a megközelítés. Kiemeli a megkülönböztetést, hogy az ide sorolt előadások egy része nem annyira tematikájában, inkább munkamódszerében feminista. Utóbbiak közé tartozik a Lágymagány, Szász Zsófia moldvai és kortárstáncot ötvöző első önálló munkája, melyet előadója saját elmondása szerint „először nem szánt feministának”, ugyanakkor szándékai, közelítései alapján nem nehéz belátni, hogyan illik a fókuszba. „Arról szeretnék beszélni, hogyan érzem magam a testemben, vagy mit ad ki a testem a Lágymagány alatt, ezek megélések, amiket mindenki máshogy tapasztal. Erre például jó a tánc, és specifikusan ez a darab. Olyan struktúrát teremtettem magamnak (koreográfia »helyett«), hogy egyértelmű legyen, hogy most a testem gondolkodik és a néző ráhangolódhat, de a gondolatai szabadok. Nőnek nevezni magam eszembe juttatja a viszonyítást, hogy például a férfihoz képest vagyok nő. De ez engem nem érdekel a feminizmus kontextusában, az érdekel, hogy vagyok, vagyunk.” Mindez a közösség-magány viszonylatában érdekli Szászt, de lehet-e a színpadon magány? „Remélem, átlendül a társas magányból az együtt létezésbe, erre szerintem képes a művészet” – a mondat akár a kísérleti előadó-művészeti szemle krédója is lehetne.

És ha már összegyűlik a szakma, amit ehhez a Nextfeszt kínál, az a nagyon technikai backstage club és a nemzetközi együttműködés workshopja, és a minifeszt keretében debütáló vitasorozat, a This Is Not a Love Talk első alkalma mellett Szabó Veronika és Vavra Júlia Mani Me című workshopja a pénzről. Szabadúszó művészeknek és művészeti intézmények képviselőinek célozzák, az alcímbe is beletették ezt, ha már „a közeg tagjai megnézik egymást”. Hogy mennyire szükség van erre, arról a táncos, koreográfus Vavra mesél. „Nehéz volt nem észrevenni, hogy még ezen a kis közegen belül se sikerül transzparensen és tabuk nélkül beszélni az anyagiakról, értékeinkről, fizukról, munkafelkérésekről. Sokszor könnyen elcsúsznak a dolgok információ és kommunikáció hiányában. Ezen a workshopon nem mi fogunk prédikálni arról, hogy mi lenne a jó, hanem egy moderált beszélgetésekre, élménymegosztásra, »taktikai meetingre« hívjuk a szabadúszó művészeket és intézmények képviselőit. Az igazság az, hogy szabadúszóként a legtöbb esetben saját magad menedzseled. Én így a saját »bénázásaimból« tanultam a legtöbbet ebben a témában.”

Vavra is háromszoros résztvevője a Nextfesztnek, és a farkas d. gergővel és Oláh Balázzsal közös b*zik és bosz*k táncháza kiemeli a fesztivál utolsó megemlítendő oldalát is: a társadalmi problémák és a művészeti területek megkövesedésének tematizálása, a formai kísérletek és a sűrű művészeti élményeket kínáló napok végén ott van a dj-szett, a nevetés, a közös tánc, avagy „jó kis izzadós, mozgós levezetés.”