Mi történik, ha erdőtűz tombol egy radioaktív szennyezett területen?

2020-ban erdőtüzek alakultak ki a csernobili atomerőmű környezetében, amelynek hatásairól nemrégiben az Environmental Science & Technology folyóiratban számoltak be japán és ukrán kutatók. Az erdőtüzek idején feléledt az aggodalom: vajon a terület radioaktív szennyeződése helyben marad, vagy útra kel, és ismét veszélyezteti az embereket?

Az erdőtűz igen nagy volt, a tiltott zóna területének harmadát érintette, nem az első, és nem is az utolsó tűz volt a területen. Hasonló tűz egyébként Fukusimában is volt 2017-ben, ahol szintén aggodalmat keltett a környező lakosságban.

A kutatók a cézium 137-es és a stroncium 90-es izotópjainak mozgását vizsgálták meg a csernobili patakok, folyók rendszerében. Annak ellenére, hogy a tűz igen nagy területet érintett, a hatása korlátozott maradt, szerencsére. Jaszunori Igarasi, a Cukubai Egyetem környezetkutatója vezette csoport arra jutott, hogy a tűzvész következtében kimozdult radioaktív anyagok nem okoztak a lakosság számára többlet veszélyt.

A szennyezett területen számos olyan esemény lejátszódhat, amelynek köszönhetően például a levegőbe jut a szennyezett por, ha nagy szél van. Azonban az is ismert, hogy a megelőző tüzek során végzett mérésekből, hogy az erdőtüzeknél kis mennyiségű radioaktív anyag a levegőbe kerülhet.

„Az emberek megijednek ezen látványos eseményektől, azonban a belélegzett dózis elképesztően kevés” – magyarázta Jim Smith környezetkutató az EOS földtudományi hírportálnak . A kutató hozzátette, a tűzoltók számára jelent csak fokozottabb veszélyt egy ilyen helyzet.

Azonban a radioaktív anyagok nemcsak a levegővel, de a vizekkel is terjedni tudnak. A számítások szerint a folyók a légkörbe jutó szennyeződés tízszeresét, ezerszeresét is képesek elszállítani, azonban az eddig nem volt ismert, miféle mértékben változik ennek mennyisége a tüzekkel együtt.

Az erőműbaleset után a két nevezett radioaktív izotóp lerakódott a tereptárgyakon, növényeken, talajon, és egy része be is épült a növényekbe, és évtizedekig bennük maradhat. Az erdőtüzek során azonban felszabadulhat, majd a hamuval, korommal bemosódhat a vizekbe.

A kutatócsoport hat olyan helyszínen vett mintát elemzett, ahol a 2020-as erdőtűz pusztított. Megvizsgálták mind a talaj, mind a hamu, és az elégett növényi maradványok helyzetét. A kísérleteikből arra jutottak, hogy a hamuban lévő cézium és a stroncium radioaktív izotópjai könnyebben juthattak a vizekbe, mint ugyanott a talajban lévő.

Ezen mérések mellett megvizsgálták a Szahan-folyó (ez a Pripjaty-folyóba torkollik) vízgyűjtőjében hosszú ideje végzett mérések adatait is. Ezek feltárták, hogy míg a tűzvész előtt a cézium szintje a folyóban alacsony volt (az egészségügyi határérték alatti), addig a stronciumé változott.

A tűzvész előtt, 2001-2020 között 4 alkalommal haladta meg a határértéket, ám a tűz utáni két évben 7 alkalommal is túllépte. A koncentrációja ugyan az erőműbaleset óta fokozatosan csökkent a folyóban, de a tűzvész után ideiglenesen magasabb értékeket mértek.

A két izotóp közti különbség abban rejlik a kutatók szerint, hogy a cézium könnyebben épül be a talajba, annak agyagszemcséibe, mint a stroncium. Azonban nem lehet bizonyosan a tűzhöz kötni minden változást, amit egy folyón mérnek. Igarasi hozzátette, hogy a Szahan-folyón csak 2 hetente mérnek, így nem lehet minden változást megfogni, és akár egy nagyobb csapadék, áradás, de akár egy hóolvadás is befolyásolja, mi kerül a folyóba.

Mindezektől függetlenül az a mértékű változás, amit a stroncium esetében tapasztaltak, habár mérhető, de egészségügyi szempontból elhanyagolható hatású. A folyó a tiltott zónában van, embereket nem érint a helyi változása, és miután kijut a zónából ez a víz, már rendkívüli módon felhígul. A világ más területein, szintén radioaktív szennyezett területeken dolgozó kutatók számára azonban így is értékes adatokat sikerült gyűjteni arról, hogy mi történik egy erdőtűz után egy szennyezett régióban.

The post Mi történik, ha erdőtűz tombol egy radioaktív szennyezett területen? first appeared on National Geographic.