A windsori víg nők mostani színre vivői a szerepösszevonáson eggyel túllépve, darabösszevonást hajtottak végre. (Ha arra gondolok, hogy 45 évvel ezelőtt a Nemzeti Színház két egymás utáni estén játszotta Zsámbéki Gábor rendezésében a IV. Henrik I-II-t, most pedig három az egyben megy Sir John Falstaff és a walesi herceg barátságának története, akkor megállapíthatjuk, hogy az akceleráció színházi vonalon is érvényesül.) A vendégfogadó helyszín az alkotók – Szikora János rendező, Selmeczi Bea dramaturg és Kovács Yvette Alida tervező – által kitalált alap. Az eredeti művekben, a két részes IV. Henrikben és A windsori víg nőkben főhőseinknek nem csupán kocsmázásból áll az élete. A fehérvári A windsori víg nők az első IV. Henrik második felvonásával kezdődik.
A színpad már a nézőtérre érkezésünktől kezdve jólesően eleven. A látvány épp megfelel annak az elképzelésnek vagy sztereotípiának, amely jobbára a Shakespeare-darabok megfilmesítései – illetve a Szerelmes Shakespeare – alapján alakult ki bennünk. Sötét fából készült berendezés, összeütött asztalok, lócák, a csapos pultja, falépcső a szobák előtti folyosógalériára, zsalus ablakok, a falon központi helyen trófea és cégér gyanánt vaddisznófej. Atmoszférateremtő világítás, madárcsicsergés. Szalma a padlón, szalma bálában, fémkupa, főkötős asszonyszemélyzet, békésen iddogáló törzsvendégek. Szagos az előadás: a színpad jobbján elöl két tollas kalapos úr, Egyed és Mokos Attilák falatoznak, és orral megállapítható, hogy sült kolbászt esznek. Ez tehát az a hangulatos, korabelinek tetsző vendéglátóipari egység, ahol az angol trónörökös, Harry – vagy ahogy kedvenc korhelye, Falstaff János hívja: Riki – és társaik dorbézolnak.

Gál Tamás
A Herceget Balla Barna alakítja, Falstaffot Gál Tamás. Kettejük viszonyában végig érzékelhető enyhe zavar és némi feszültség, feltehetőleg abból származóan, hogy halvány tévképzet veszi körül a kapcsolatukat. A nagy hasú lovag egy vén lókötő, fehér szakállú szoknyapecér. (Bár /túl/korossága Gál Tamáson vajmi kevéssé látszik.) Olyan ember ő, aki nem számol sem a saját megöregedésével, sem a herceg felnövésével és előbb-utóbb bekövetkező trónaralépésével. Rosszul méri fel a kettejük közti hierarchiát. Jellemző módon a fehérvári-komáromi bemutató Falstaffja úgy vezényeli le egy kisebb komédia (A windsori víg nők) előadását, hogy maga osztja ki a szerepeket a kocsma népének, Balla Barnának pedig alig juttat többet annál, hogy közönség legyen. Eleinte egy hordó tetejére ültetve, később még ettől a láthatósági pozíciótól is megfosztva, Gál Tamás kiviszi a színészt a nézőtérre nézni. A herceg érdeklődése a játék iránt ettől nem csökken: amikor jönnek érte, hogy háború van, harcba kell mennie, akkor halasztást kér és kap magától. Majd az előadás után! A kocsmában éri aztán apja, IV. Henrik halálhíre, és először itt térdelnek le előtte alattvalói, a nép képviseletében a kocsmai játszótársak és a személyzet. Amikor V. Henrikként visszatér, már csak annyi a dolga, hogy elutasítsa az öreg ivócimborát. Bár abban lehet némi igaza a vén lókötőnek, hogy „Ha elűzi a dagadt Jánost, elűzi a világot.”
A IV. Henrik keretei között lebonyolódó A windsori víg nők tehát színház a színházban, pontosabban színház a kocsmában. A játékmester, Gál Tamás vidám urasága cifra felsőruhát ölt hozzá, megtermett csupasz műhast kerítve a saját hasa köré, majd kissé elnyúló procedúra során kiosztja a szerepeket. (Olyasmi ez, mint amikor a tesiórán az ötösök választhatják ki a csapattagjaikat a focihoz vagy a kidobóshoz.) Az adódó szereplők szófogadó közreműködése esetleg felidézheti a La Mancha lovagja musicalt a nézőkben, de nem is kell ilyen messzire menni. Shakespeare-nél is találhatunk példát arra, hogy színjátékként elevenedik meg a mese. A makrancos hölgy története is így indul, bár azt a keretet gyakran elhagyják a színre állítók.
Aki erre jár vagy itt ül éppen a kocsmai színben, mind szerephez jut, legyen bár bíró (Kozáry Ferenc), vagy rendőr (Andrássy Máté, aki a legkarakteresebb, legviccesebb amatőr szereplőt adja), vagy fogadósné (Závodszky Noémi), vagy nemes lovag (Mokos Attila). Egyed Attila a legbájosabb alkalmi színész, aki ez első körben Edward Poins lovagot alakítja, s egy született műkedvelő izgatott örömével és igyekezetével formálja meg Page urat a komédiában. Kevéssé felvillanyozó plusz szerep talán csak Decsi Editnek jut, aki eleve kocsmai lotyót játszik, egyértelmű gesztusokkal és avval a meglepően naturális betéttel, hogy üzleti ügyet követően lavórból altesti mosást végez a színen. Ő A windsoriban kapott szerepével sem lép sokkal előbbre: Lepedő Dollyból Sürge asszonnyá válik.

Fotók: Dömötör Ede. Forrás: Vörösmarty Színház
Ha két színdarabot egymásba olvasztanak, akkor mindkettő elveszíti az eredeti alakját. Már egyik sem pont arról szól, amiről magában szólna. Nem meglepő, ha az alkotók ebben az esetben beérik az egyszerű történetmeséléssel, a cselekmény egyenes vonalú, célirányos lebonyolításával. Másrészt viszont ez az előadás mohón vagy kielégületlenül magába fogad még további Shakespeare-témákat, részleteket, idézeteket. Szikora János rendezésébe türemkedik némi Hamlet, Lear király és Szentivánéji álom is, de az alaptónus mégis az a pajzán, dévaj, harsogó, derűt sugárzó évődés, ami A windsori víg nőket, Kiss Szilvia és Závodszky Noémi mosolygósan kacér, frivolnak sem utolsó Fordné–Page-né párosát jellemzi. Tutyimutyinak, becsaphatónak tetsző férjeik, Mokos Attila és Egyed Attila még mindig jobban jönnek ki a kalandokból, mint a nagyszájú, a szerénységet és a diszkréciót hírből sem ismerő Falstaff János. Akit egyébként a király ez idő tájt (drámatörténetileg) már elbocsátott maga mellől. Závodszky Noémi Fogadósnéjáé a legjobb poén: Otthon dudáljál, hülye skót! – kiabál ki az ablakon. Kozáry Ferenc Kopár bírójáé a legjobb mondat: Fülelmezzél a manőverre!
Az előadásban játszódó előadás szereplői közül messze a Page-ék eladó lányát alakító Terka pincértanuló a legfigyelemreméltóbb. Vagyis Fehér Diána Aida e. h., aki Horváth Csaba és Rába Roland színházrendező – fizikai színházi koreográfus osztályának végzős növendéke. Szerepelt már társaival együtt nem egy székesfehérvári produkcióban ez a kislányos külsejű, sötét hajú teremtés, és kitűnt táncának, mozgásának szépségével, ihletettségével. A mostani Shakespeare-bemutatóból megtudhattuk, hogy a hangja is igéző, a szerepformálása is ígéretes. A fehérvári-komáromi Falstaffnak, Gál Tamásnak ugyancsak akad emlékezetes pillanata. Egy tréfából szervezett rajtaütés során gyáván hordóba bújik az ellenség elől. Ezután a csatáról úgy számol be a kompániának, hogy egyre nagyobb, egyre fényesebb győzelmi diadalt lódít. Ám váratlanul leleplezik. Ekkor egy ideig némán maga elé mered. Majd könnyedén túllép megszégyenülésén a hős, akit így mutattak be Page-nének (vagy Fordnénak): Falstaff János lovag Európából. És mindenki más is legfeljebb hederít a lebukásra. Van úgy, hogy a nyilvánvaló hazudozás sem számít. Elég bevetni elterelő hadműveletként egy új mesét; Falstaff János esetében A windsori víg nőket.
Az előadás adatlapja a Vörösmarty Színház oldalán itt található.