KERESD A HENGERT! Orosz István: A hasonmás – A Rév Júlia-dosszié

Egy immár halott, de már életében elfeledett újságírónő, Rév Júlia dobozban maradt dokumentumfilmjének későbbi leiratából szerzünk tudomást a titokról, mely egy el nem készült játékfilm megsemmisült próbafelvételeivel kapcsolatos. Ha a kedves olvasó úgy érzi, ebben a történetben túl vékonyka a fonál, amely az eseményeket a kézzelfogható valósághoz köti, nézzen körül korunk valóságnak tekintett narratíváinak háza táján, és keressen vastagabbat.

A legjobb volna persze úgy írni a játékról, hogy az ember nem rontja el. Nem biztos, hogy sikerülni fog – semmi sem áll annyira ellentétben a játékkal, mint a játékról való beszéd és írás. De menjünk csak sorjában.

A múlt évtizedben a Hitel folyóirat publikálni kezdi Rév Júlia újságíró és dokumentumfilmes riportjainak írott változatát. A szerzőt sajnos lehetetlen elérni, az anyagokat, melyeket közlése szerint a szerző bocsátott rendelkezésére, Orosz István képzőművész és író szerkeszti. A felvételek a nyolcvanas-kilencvenes években készültek, de a bennük érintett események leginkább a múlt század ötvenes éveihez kötődnek. Rákosi Mátyás dublőrje, egy apró, de annál megdöbbentőbb adalék Kádár János és Nagy Imre történelmi drámájához, egy furcsán meghiúsult politikai merénylet krónikája, egy válogatott focista személyes tragédiája, melyben feltűnik az akkor hatalma csúcsán lévő Farkas Mihály, Csontváry festményeinek zavarbaejtő kálváriája – egyszerre abszurd és hihető, már-már hétköznapi történetek, főképp, ha tekintetbe vesszük, hogy maga a kor jócskán bővelkedik abszurditásokban. Legtöbbjüket mellékszereplő beszéli el, hosszú évekkel a főszereplők halála után. Valóságtartalmuk persze megkérdőjelezhető, de az olvasó nem egyszer felszisszen – a néha gyanúsan alternatív történelemre hajazó sztorik közepén meg-megvillan egy picinyke, konkrét és azonosítható elem, valós szereplő, hiteles helyszín.

2021-ben megjelenik Orosz István Páternoszter című regénye, mely több szálon kötődik a Rév Júlia-féle anyagokból megismert történetekhez, magához Rév Júliához azonban csupán az egyik szereplő családneve révén, mely rokoni kapcsolatot feltételez. Ha nem tudnánk az Orosz Istvánt Rév Júliához fűző szakmai – baráti? – kapcsolatról, feltételezhetnénk, hogy Orosz plagizál. Vagyis…

2023-ban Orosz István, az ismerős, kolléga, szerzőtárs megírja a szomorú magányban, tragikus hirtelenséggel elhunyt Rév Júlia nekrológját. Az újságírónő utolsó, csonkán maradt riport-novelláját Orosz fejezi be. Rév Júlia ezzel végleg eltűnik a szemünk elől. Azaz…

2023-ban megjelenik Orosz István A dublőr című rövidfilmje. Ennél pontosabb műfaji meghatározást nem találunk róla a Port.hu-n. Stáblistát, szereposztást hiába is várnánk. A rövidfilm kortárs oknyomozás, melyet a nyolcvanas évekből származó „archív” felvételek, műsor- és dokumentumfilm-részletek tarkítanak. A filmben pár pillanat erejéig feltűnik a titokzatos Rév Júlia – vagy talán mégsem, mivel a dokumentumfilm Rév Júliája 1993-ban elhunyt, míg a Hitel szerzőjeként megismert Rév Júlia sokkal tovább, 2023-ig tengette szomorú életét, mellőzöttségben, magányban. Ki tudja?

2024-ben pedig megjelenik A hasonmás – A Rév Júlia-dosszié, a Hitel folyóiratban megjelent riportok szerkesztett változata a Helikon Kiadó gondozásában, s az olvasó figyelmét már el sem kerülheti, hogy a riportok, az alanyok, a szereplők kapcsolódnak egymáshoz.

Orosz István 1951-ben született, elsősorban festőként, grafikusként, plakáttervezőként vált ismertté. Ő jegyzi – Utisz álnéven – a rendszerváltás emblematikus, Tovarisi, konyec feliratú plakátját. Egyik speciális érdeklődési területe az anamorfózis – ez a művészettörténeti terminus azokat a képeket jelöli, amelyek csak egy meghatározott pontra helyezett tárgy, tükör, henger révén, vagy egy bizonyos nézőpontból tárják fel valódi jelentésüket. (Az anamorfózis mint téma Rév Júlia anyagaiban is szerepet kap.) Számos rövidfilmet is rendezett, néha az animáció és az élőszereplős játékfilm technikáit vegyítve. Gyakran használ álnevet, a senkit jelentő Utiszt nem mástól, mint a leleményes Odüsszeusztól kölcsönzi.

Orosz István: Tovarisi konyec!

Ha az olvasó eljutott idáig, azt gondolhatja, hogy a bolondját járatják vele. Én úgy vélem, inkább ellenkezőleg – ha egy művész, alkotó a játszótársává fogad minket, az inkább szíves ajánlat, mondhatni, megtiszteltetés.

A recenzió tárgyául szolgáló interjúkötet, a regény és a film egyébként nemcsak műfajában különbözik, de különböző érzelmi regisztereken is játszik. A szatirikus hangvételű – és kifejezetten szórakoztató – kisfilm talán a legegyértelműbb a három korpusz közül, a másik kettő sokkal inkább lebegteti tényszerűségét, komolyságát. A film így véleményem szerint a másik két mű kulcsaként is szolgál – de persze önálló alkotásként is megismerkedhetünk bármelyikkel. Ám szerintem jobban járunk, ha végigjátsszuk a pályákat.

Az interjúkötet önmagában egy ötlettömeg, de a szöveg virtuozitása változó. Az alanyok beszédstílusa néha zavaróan egybevág, a kommunikáció kissé mesterkélt, a riporter furán kérdez. Az átvezető szövegek is hamar felkeltik a gyanakvásunkat. Ugyanakkor…

Végig az motoszkált bennem, hogy ha valaki véresen komolyan akarna közölni valamilyen sötét titkot az ötvenes évek magyar történelméből, de nem fedhetné fel a lapjait, azt nem is rejthetné el jobban, mint – stílusosan – e sorok között. Igazat a lehetségesek között, s az egymásba oldódó tételek egymás modalitását erősítenék, oda és vissza.

Umberto Eco A Foucault-inga című regényében a valóságnak álcázott fikció ragadozókarmokat növeszt, és az első adandó alkalommal realitássá válik. Meggyőződésem, hogy Eco vakmerően játszó hőseinek azért kellett veszniük, mert a regény szerzője, bár sok mindent megsejtett a mi világunkból, mégis hitt a Valóságban, a modalitás jelentőségében. Harmincegynéhány évvel később Eco szent borzadálya okafogyottnak tűnik, s én nem féltem Orosz István életét a Páternoszter-univerzumtól, mi több, szívesen fogadnám a további, szövevényes kontextust. Az olvasó se tartson attól, hogy egyszer csak ott találja magát az események kiterített, formátlanná torzult lenyomatán, mint amolyan eleven tükörhenger. Rosszabb játékokat is játszottak már velünk.