APRÓSÁGOKBÓL ÚJDONSÁGOK William Shakespeare: Hamlet / Jászai Mari Színház, Tatabánya

A tatabányai Jászai Mari Színház Hamletje láthatóan igyekszik az ifjúsági közönséghez is közelebb vinni a shakespeare-i történetet. Ehhez az alkotók nem csupán az előadás nyelvezetét idomítják a mai nyelvhasználathoz, de a környezetet és a karaktereket is igyekeznek ismerősebbé tenni.

Szikszai Rémusz egy modern királyi családot ábrázol. Ezt támogatja meg Zöldy Z Gergely klasszikus, mégis modern, letisztult palotát ábrázoló díszlete. A forgó díszlet hátoldalán hatalmas, függönyözhető üvegajtó van, amelynek segítségével látványosan elválik egymástól az előtér és a háttér. A történet elején például a király és királyné lagziját látjuk, ahol a háttérben zenére mulató tömegtől egyértelműen különválik a házban fortyogó Hamlet. Az egész előadásra jellemző, hogy jól látható, izgalmas jelekkel telített. Amikor a hátsó díszletelem átfordul, a két oldal közötti falon egy üveg mögötti kivilágított kardot láthatunk. Ez is egy olyan apróság, amire a nézőnek lehetősége van rácsodálkozni. De nem csupán a díszlet tartogat érdekességeket. Valahogyan az egész előadást ezek a kicsi gesztusok, apró újdonságok teszik egyedivé. Nem csupán egy nagy, átfogó rendezői gondolat megvalósulását láthatjuk, hanem a sok kisebb megoldás adja meg az egész érdekességét.

Ilyen kis érdekesség a Crespo Rodrigo által alakított idősebb Hamlet szellemének többszöri feltűnése. Hamlet apjának szelleme fekete vívófelszerelésben jelenik meg előttünk. A rendezés azonban szépen játszik azzal, hogy a színész más szerepeiben is apró gesztusokkal jelzi az idősebb Hamlet jelenlétét. Ezek a kikacsintások jól működnek, továbbépítik a történet misztikusságát, illetve a fiatal Hamlet és az apja közötti kapcsolatot is.

Csabai Csongor

A rendezés ugyanis ebben a legerősebb: a viszonyok hétköznapivá és mélyen átélhetővé tételében. Az ábrázolt karakterek ismerősek, problémáik és frusztrációik a shakespeare-i mű veretessége és filozofikussága ellenére is hétköznapiak. Danis Lídia a királyné szerepében fiatal anya, aki férje halála után tovább szeretne lépni, a fia felnövésével pedig végre újra megengedheti magának, hogy önző legyen és a szenvedélyeknek éljen. Király Attila Claudiusával fiatalosan szerelmes párt alkotnak – dinamikájuk az érzékiséget hordozó jelenetekben működik leginkább, a válságos helyzetekben kevésbé magabiztosak.

Polonius (Kardos Róbert), Laertes (Mikola Gergő) és Ophelia (Bartos Ági) valódi családot alkotnak. Polonius gondos, ám bizonytalan apaként igyekszik szexuális felvilágosításban részesíteni a lányát, de a két testvér játékos elköszönését is láthatjuk, amelyből igazán mély kapcsolatra következtethetünk. Az állami tanácsos családja közelinek és kedvesnek tűnik. Habár Kardos Róbert Poloniusa továbbra is számító politikus, a színészi játék mégis esendővé és szimpatikussá teszi őt, így Hamlet meggondolatlan gyilkosságát ezúttal valóban sajnálattal nézzük. Ahogy Ophelia megőrülését is. Bartos Ági szépen építi fel a megőrülés fázisait. A felépítmény szépsége nem is az egyébként kifejező öltözékben vagy a kezébe kapott eszközökben, sokkal inkább a hangja és tekintete átalakulásában van. Hamlet (Csabai Csongor) és Ophelia párosa magával ragadó. A történet elején szerelmük valóban kamaszos és tiszta, majd Hamlet szerepjátéka során egyre tragikusabbá válik. A rendezés szépen kidomborítja a két szerelem közötti különbséget. Hamlet és Ophelia tiszta, játékos szerelmét, valamint Claudius és Gertrud túlfűtött, szenvedélyes kapcsolatát.

Csabai Csongor Hamlet-alakítása számos színben sziporkázik. Egyrészt rendkívül humoros – a szövegbe belopott popkulturális utalások maivá, közénk tartozóvá teszik a karaktert. Másrészt minden gesztusából kiolvasható az a rengeteg megfelelési kényszer, ami a figurában dolgozik. Végtelenül tudatosan és pontosan végigvitt színészi játékot látunk, aminek hatása lehengerlő.

Danis Lídia, Király Attila. A fotók forrása: Jászai Mari Színház

A történet végkifejlete, vagyis Laertes és Hamlet párbaja a forgó díszlet oldalában kirakatba tett kard miatt végzetszerűnek és elkerülhetetlennek tűnik. Maga a jelenet hirtelen lefolyású, de látszik, hogy a rendezés nem is igazán erre, hanem a teljes történet összegzésére koncentrált ezen a ponton. Az előadás kvázi keretbe helyeződik azzal, hogy elöl a párbajt, az üveg mögött pedig az eddigre szép számban összegyűlt halottakat látjuk.

Az előadás szövegkönyvét Szikszai Rémusz készítette Forgách András és Nádasdy Ádám fordításai alapján. A szöveg számos mai szlengszót tartalmaz, de megfér benne Petri György több szövegrészlete is. Mindezek izgalmas szövegvilágot alkotnak, amik jól illeszkednek a rendezés eklektikusságához. Az előadásban ugyanis bátran következnek egymás után a humoros és horrorszerű jelenetek. Olyan, mintha az alkotók nemcsak a kötelező olvasmány miatt érkező fiatal közönség, hanem az előadásra csoportokat szervező pedagógusok fejével is gondolkodtak volna. A rendezés ugyanis számos különböző szempontot kínál a karakterek és a dramaturgia, valamint a klasszikus és kortárs viszonyának elemzésére.

Az előadás adatlapja a Jászai Mari Színház oldalán itt található.