A BÉBISZITTER NÉMASÁGA Schwechtje Mihály: Sünvadászat

A fiatal, vidéki lány unokabátyja gyerekeire vigyáz, ő a két kisgyerek bébiszittere. Így keres pénzt, miközben elsőéves klasszikus énekszakon a Zeneakadémián. Alig húszéves, maga is gyerek, a felnőttvilágot csendes borzalommal szemléli, és ha nagyon muszáj megnyilvánulnia, a szavakat csak nehezen préseli ki magából. A külvilág számára sokszor szinte észrevehetetlen, megbújik az avar alatt. A mélyben kínlódik, a felszínen kapkod. És hibázik. Schwechtje Mihály író-rendező érzékeny kíváncsisággal fordul a tinédzserek, a gyermeki és a felnőtt lét határán reszkető lélekkel egyensúlyozó, rémült ember témájához: első filmje, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod és első regénye, a Félúton Berlinbe is ezeket a tétova, sérülékeny hősöket helyezte a középpontba.

Új filmje, a Sünvadászat hőse tehát Bogi, a bébiszitter. Zárkózott, fura bogár. Nem találja a helyét a saját mindennapjaiban. Irtózik a csevegéstől, a hazugságtól, a színleléstől és úgy általában a felszínes emberi kapcsolódásoktól, de mindegyikre rákényszerül ezalatt az egy nap alatt, amelyen át végigkövetjük a történetét. Rögtön a film elején, egy pár másodperces, néma jelenetben (valaki elhagyja a töltőjét a buszon, de ő képtelen szólni neki) remekül lefestik nekünk ebből a karakterből azt, ami aztán a Sünvadászat élet-halál kérdéssé dagadó feszültségét adja: Bogi képtelen a hangját hallatni akkor, amikor kell. Képtelen nemet mondani és képtelen az igenekre is. Szótlansága, elzárkózása talán megvédi őt egy kínos, feszült pillanatban, de aztán ezekből a pillanatokból komoly baj lesz és neki kell valahogyan helyrehoznia mindent.

Mari Dorottya a filmben. A képek forrása: MAFAB

A film nagy részében az ő rémült kapkodását, tipródását látjuk és erre a szerepre Schwechtje saját színházi darabjának, a Hajtűkanyar Autósiskolának egyik főszereplőjét, Mari Dorottyát választotta. Pompás választás. Mari Dorottya csodálatos színész. Néma vergődése szinte eltorzítja az arcát, minden porcikáját áthatja a kétségbeesés. Sugárzik belőle a tompa, bénult antienergia. Mesterien cikázik a ki nem fejezett, hullámzó érzelmek között. Megmutatja a láthatatlant. Ez a karakter viszolyog a felnőtt léttől és gondterheltsége még a rábízott gyerekek mellett sem múlik el egy csapásra. Bogi, a bébiszitter bonyolult, összetett hős: szereti a gyerekeket és szeret énekelni, de minden percét behálózza a külvilággal és a saját szorongásával vívott harc. Még tanulja, hogyan adja meg magát az életnek, hogyan tanulja meg élvezni azt. Kevés sikerrel.

Ebbe a filmbe sok mindent beletettek az alkotók: van itt házassági dráma, gyereknevelés, hazugság és hamisság, gyermeki ártatlanság és szeretetéhség, felelősség és felelőtlenség, vidék-főváros ellentét, üres párkapcsolat, cinikus önzés és értelmetlen önfeláldozás. De a Sünvadászatot mégis Mari Dorottya alakítása teszi fontos élménnyé. És furamód ez teszi a két másik főszereplő, a kisgyerekes házaspár, Polgár Csaba és Jakab Juli játékát, sőt a pár egész történetszálát üressé, súlytalanná.

Pedig nagyon fontos téma a karrier és a gyerekvállalás egymásnak feszülése, a lehetetlen elvárások és terhek, a hajtásban kiüresedett családi kapcsolatok, az egymásra figyelés lassú elsorvadása, de ezeket a szálakat ebben a filmben nem sikerül rendesen kibontani. A házaspár beszélgetése kapcsolatuk megmentéséről a film egyik mélypontja. Nehéz komolyan venni azt, hogy valaki megküld a feleségének egy ügyvéd által összerakott komplett (és drága) válókeresetet, csak azért, hogy megnézze, vajon mit szól a másik. A magyar értelmiségi középosztály harmincas-negyvenes tagjainak életéről nem kapunk árnyalt képet, ezek a figurák fel vannak csak skiccelve: Jakab Juli szép, hipszter galériás, Polgár Csaba színész, talán színházban. Mint ahogyan a Zeneakadémia laikusok számára egzotikus világa is csak érintőlegesen, éppen, hogy felvillan a filmben, nem szerves része a történetnek. Bogi bárhol vizsgázhatna ezen a rettenetes, percről-percre egyre nyomasztóbb napon.

Kihagyott lehetőségek. De a sok felmarkolt témából a lényeg végül Schwechtje kezében marad: a fiatal, halkszavú, vergődő lány alakja, akin túl sok múlik, akire túl sok súlyt raknak, és akinek mégis helyt kell állnia önző, agresszív, önimádó emberek gyűrűjében. Fontos történet, érdemes beülni rá. A vége pedig szép feloldása ennek a nehéz, megalázó és irtózatosan stresszes pillanatokban gazdag napnak: a lényeges, ami végül velünk marad, mindig az, amit az egyik ember a másiknak adni tud.

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található.