Releváns jogszabály: |
Mikor jár végkielégítés?
A végkielégítés funkciója az anyagi biztonság garantálása a munkáját elveszítő munkavállaló részére. Emellett azonban szolgálhat egyfajta köszönet és elismerés jeléül a dolgozónak a korábbi évek során teljesített munkájáért.
A végkielégítés alapvetően akkor jár a munkavállalónak, ha a munkaviszonya a munkáltató felmondása vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnik meg [2012. évi I. törvény (továbbiakban Mt.) 77. § (1) bekezdés].
Azonban a munkavállalót nem illeti meg végkielégítés, amennyiben a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül, vagy ha a munkáltató a munkaviszonyt a munkavállaló magatartása vagy nem egészségi okkal összefüggő képessége miatt szünteti meg [Mt. 77. § (5) bekezdés]. Összességében tehát munkáltatói felmondás esetén a munkavállaló akkor jogosult végkielégítésre, ha munkaviszonyát a munkáltató működésével összefüggő okból vagy egészségügyi okkal összefüggő képessége miatt szünteti meg, és nem minősül nyugdíjasnak.
A végkielégítésre való jogosultsághoz a munkaviszonynak meghatározott időtartamon, de legalább három éven keresztül fenn kell állnia, azonban figyelmen kívül kell hagyni minden olyan legalább harminc napot meghaladó időszakot, amikor a munkavállaló nem részesült munkabérben, kivéve néhány speciális esetet, mint például szülési szabadságot vagy önkéntes tartalékos katonai szolgálatot [Mt. 77. § (2) bekezdés].
A végkielégítés összege a munkaviszony hosszától függ, tehát
- legalább hároméves munkaviszony esetén egyhavi,
- legalább öt év után kéthavi,
- legalább tíz év után háromhavi,
- legalább tizenöt év után négyhavi,
- legalább húsz év után öthavi,
- legalább huszonöt év esetén hathavi távolléti díj a kifizetett összeg mértéke.
Amennyiben a munkaviszony a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül szűnik meg, a végkielégítés mértéke a munkaviszony hosszától függően további 1-3 havi távolléti díj mértékével nő.
Végkielégítés közös megegyezés esetén
Közös megegyezés esetén a felek közös akarattal, közös érdekből döntenek a munkaviszony megszüntetéséről, ami lehetőséget ad a zökkenőmentes elválásra. Mivel azonban ez nem egyoldalú felmondás, a munkáltató nem köteles végkielégítést fizetni, mégis számos esetben indokolt lehet hasonló mértékű pénzösszeg kifizetésének felajánlása. Ebben az esetben ez a pénzösszeg nem számít végkielégítésnek, így nem vonatkoznak rá az Mt. kapcsolódó előírásai.
Amennyiben a munkavállalónak nem érdeke a munkaviszony megszüntetése, vagy a közös megegyezéssel történő megszüntetés esetén nem kap olyan ajánlatot, amelyet biztonsággal és jó érzéssel elfogadna, akkor célszerűnek gondolhatja megvárni a munkáltató általi felmondást, amely esetében magasabb összegű juttatásra lehet jogosult. Tekintettel arra, hogy a felmondás közlése a munkavállaló számára jelentős hátrányt nem jelent, az annak közlésével járó kockázatok inkább a munkáltató számára fenyegetők, ezért a munkáltatónak a legtöbb esetben megéri visszautasíthatatlan ajánlattal érkezni a tárgyalóasztalhoz.
A munkavállalónak felajánlásra kerülő pénzösszeg számos célt szolgálhat mindkét fél számára amellett, hogy elősegítheti a megegyezés gyors és hatékony megkötését. A munkáltatónak garanciát nyújthat a problémamentes megállapodásra és a későbbi jogi bonyodalmak elkerülésére. Továbbá előnyös lehet a perek elkerülése, a költségek optimalizálása és a jó hírnév megőrzése szempontjából is. A munkavállaló számára anyagi támogatást nyújthat az álláskeresés időszakában, biztosítva ezzel a megélhetés folyamatosságát. Mindkét fél érdeke, hogy a munkaviszony békésen és konfliktusmentesen záruljon.
A díjazás meghatározása
A közös megegyezés esetében a végkielégítéshez hasonló kifizetés összege rugalmasan határozható meg. Bár törvényi minimum nincs, célszerű a felmondás esetén járó összeghez igazítani az ajánlatot, hiszen a munkavállaló számára ez egy mérce, ami alapján megítélheti az ajánlat méltányosságát. A felmondás esetén járó végkielégítés mértéke mellett érdemes figyelemmel lenni a felmondási, illetve a kötelező felmentési időre járó munkabérre, valamint a munkavállalót egyébként megillető juttatások összegére is. Természetesen, ha a felek helyzete olyan, a kifizetésre vonatkozó megállapodás ki is maradhat a közös megegyezésből, ebben az esetben a munkavállaló plusz pénzre nem lesz jogosult.
Fontos kiemelni, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése esetén a munkavállalónak kifizetésre kerülő összeg mértékét szükséges írásban meghatározni magában a közös megegyezésben. Ha ugyanis ez nem történik meg, a volt alkalmazottnak a későbbiekben már nem lesz lehetősége ezen igényét érvényesíteni.
A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése esetén járó pénzösszeg anyagi vonzatait tehát alaposan mérlegelni kell mind munkáltatói, mind munkavállalói oldalról. A közös megegyezés lehetőséget teremt arra, hogy rugalmasan kezeljék a helyzetet, figyelembe véve mindkét fél szempontjait. Az őszinte kommunikáció és az együttműködő hozzáállás segíthet elkerülni a konfliktusokat, és hozzájárulhat a munkaviszony harmonikus lezárásához.