Van, aki börtönben végezte, van, akiből elnök lett – ez történt a 20 évvel ezelőtti futballsztárokkal

2005 novemberében Ronaldinho vehette át a párizsi gálán a France Football által kiosztott Aranylabdát. Az újságírók szavazatai alapján a Chelsea korábbi középpályása, Frank Lampard lett akkor a második legjobb Európában játszó labdarúgó, a harmadik legtöbb voksot pedig a Liverpool emblematikus figurája, Steven Gerrard kapta (Szoboszlai Dominik az ő mezszámát választotta a klubnál, és most úgy fest, hogy személyében méltó utódra lelt az angol csapat).

Kezdjük is ezzel a hármassal. Minden idők egyik legtechnikásabb játékosa, a mindig mosolygós Ronaldinho nem adta a fejét edzősködésre, helyette nagy kanállal falta az életet, a szponzori pénzekből jól elvolt egy ideig (nagykövete és utazó képviselője is volt a Barcelonának, nyilván azért is jelentős gázsit vághatott zsebre). Viszont többször is meggyűlt a baja a törvénnyel, először azért, mert védett területen építkezett Porto Alegrében. Pár évre rá jelentős adótartozás miatt a spanyol ügyészség zárolta az ő és fivére bankszámláját, majd az útleveleiket is bevonták. 2020-ban azért került rácsok mögé, mert testvérével együtt hamis útlevéllel tartózkodtak Paraguayban. Összesen 171 napot töltöttek börtönben, ahol nem bántak vele mostohán, nem gazdagodott traumatikus emlékekkel.

Egyelőre semmi jel nem utal arra, hogy a 97-szeres válogatott brazil ex-futballista valaha szeretne edzősködni, bármilyen szinten. Ezzel mondjuk az Európában is komoly karriert befutott honfitársaihoz hasonló utat jár csupán, egyáltalán nem lóg ki a sorból.

Vele ellentétben Lampard és Gerrard is úgy érezte, megvan bennük a kellő tudás, hogy az oldalvonal mellett is sikeressé váljanak. Előbbi a Derby County kispadján kezdte gyűjteni a tapasztalatokat, amellyel bejutott az angol másodosztály (Championship) rájátszásába, és egyetlen meccsen, az Aston Villa elleni 2–1-es vereségen múlt, hogy nem juttatta vissza azonnal a Premier League-be a klubot.

2019 nyarán aztán nagy ugrást hajtott végre, nem tudott nemet mondani a Chelsea hívásának – arról a csapatról van szó, amellyel gyakorlatilag mindent megnyert, háromszoros bajnok, négyszeres FA-kupa-, kétszeres angol Szuperkupa-, kétszeres Ligakupa-győztes lett a kékekkel, emellett a Bajnokok Ligája és az Európa-liga trófeáját is elhódította a csapat színeiben.

Az első meccsén aztán rögvest kapott egy nagy pofont, 4–0-ra kikapott a Manchester Unitedtől. Utána viszont a negyedik helyre kormányozta a Chelsea-t (ez a BL-részvétel miatt volt nagyon fontos), az FA-kupában pedig döntőbe jutott. Pedig a keret nem volt erre feltétlen alkalmas, tekintve, hogy a klub akkoriban ki volt tiltva az átigazolási piacról.

A következő szezonban viszont egy komolyabb hullámvölgy után kirúgták őt 2021 januárjában (a Lampardot váltó Thomas Tuchel BL-t nyert a gárdával, a szakmai stábban Lőw Zsolttal). Egy év szünet után Lampard az Everton menedzsere lett, de 12 hónappal később a liverpooli alakulatból is távoznia kellett. 2023 áprilisában tűzoltó szerepben visszatért a Chelsea-hez, miután Graham Pottert is kivágták a londoniak, de az sem volt egy sikersztori: 11 meccséből csak egyet tudott megnyerni. Következő állomáshelye a Coventry City lett 2024 őszén.

Utóbbi 2017-ben vonult vissza a profi labdarúgástól, majd edzőként a Liverpool korosztályos csapatait, később pedig a skót Rangerst és az Aston Villát is irányította. Eddigi legnagyobb eredménye egy skót bajnoki cím 2021-ből.

Gerrard 2023 nyarán a szaúdi ligában szereplő al-Ettifaq vezetőedzője lett, de idén januárban közös megegyezéssel szerződést bontott a klubbal.

Az AC Milan korábbi klasszisa a politikai térben is megmutatta magát

A 2005-ös Aranylabda-szavazás negyedik helyezettje, Thierry Henry is edzett fiatalokat, mégpedig a szívéhez oly közel álló Arsenalnál. Aztán volt segédedző a belga válogatottnál, 20 meccs erejéig pedig a francia élvonalbeli Monacót is irányította (ezek közül csak négyet nyert meg, így nem tarthatta meg az állását). Az MLS-ben szereplő Montreal Impact is foglalkoztatta őt, ahonnan családi okok miatt jött el: közelebb szeretett volna lenni a Londonban élő gyermekeihez.

Eddigi legnagyobb edzői sikerét a párizsi olimpián érte el, ahol ezüstérmet nyert a rendező francia válogatottal. Henry nem mellékesen televíziós személyiségként is feltűnik a külföldi közvetítésekben, ilyenkor szakértő minőségben osztja meg a gondolatait a nézőkkel.

Mögöttük az ukrán Andrij Sevcsenko lett az ötödik, aki egy évvel korábban a lista élén végzett. Az AC Milan korábbi klasszis támadója a 2012-es visszavonulása után a politikába is belekóstolt, majd 2016 júliusában az ukrán válogatott szövetségi kapitánya lett. Irányításával a nemzeti csapat 25 győzelmet aratott, 13-szor döntetlent játszott és 14 vereséget szenvedett. Az általa trenírozott ukrán válogatott bejutott a részben budapesti rendezésű Európa-bajnokság negyeddöntőjébe, ott azonban Anglia nagy falatnak bizonyult.

2021 őszén a Genoa kispadjára huppant el, de két hónap múlva szedhette a sátorfáját, miután egy győzelem ellenében hét vereséget könyvelt el a csapat. Rövid ideig az Ukrán Olimpiai Bizottság elnöke is volt, majd tavaly év elején 93 igennel, ellenszavazat nélkül megválasztották őt az ukrán sportági szövetség elnökének. Azóta többek között már egy történelmi futballtornát is rendezett a háború miatt amputált végtagú ukrán katonáknak.

A legendákat további legendák követik a listán, közülük a brazil Adriano sorsa talán a legszomorúbb. Róla tavaly októberben jött ki egy videó, amelyen erősen ittas állapotban látható, ahogy Rio de Janeiro egyik favelájának utcáin botladozik. Őt is elképesztő tehetséggel áldotta meg a sors, de aztán eltűnt a süllyesztőben, korábban beismerte, hogy apja halála után alkoholista lett, és tönkrement az élete.

A felsorolásban Petr Cech nevével is találkozunk, az egykori kiváló kapus 2019 júniusában visszatért korábbi klubjához, a Chelsea-hez, ahol tanácsadóként foglalkoztatták őt egy darabig. Később pedig profi jégkorongosnak állt, de csak sportágat váltott, posztot nem, a jégen is a kapuba állt be.

A franciák géniusza trénerként is halmozta a címeket

No és persze ott van Zinédine Zidane neve is, őt sem kell nagyon bemutatni. Nagy különbség viszont a többiekhez képest, hogy neki edzőként is sikerült trófeákat nyerni a legmagasabb szinten. A francia legenda, aki játékosként volt világ- és Európa-bajnok, BL-győztes, aranylabdás, a Real Madrid második csapatát (Castilla) edzette 2014 és 2016 között, majd Rafael Benítez menesztése után leült az első csapat kispadjára. Aztán a csapattal sorozatban háromszor megnyerte a Bajnokok Ligáját, röviddel a harmadik BL-cím megszerzése után mondott le önként. Később aztán visszatért a Real kispadjára, ebben a két periódusban összesen 11 trófeát nyert a spanyol gigásszal.

Érdekesség, hogy még Jamie Carragher is kapott egy szavazatot. Belőle sem lett edző, manapság televíziós szakértőként dolgozik, és nem rejti véka alá a véleményét, előszeretettel fogalmaz meg kritikát a modern futballistákkal kapcsolatban. Nemrég Szoboszlaiba is beleállt. A magyar válogatott csapatkapitánya aztán kiváló teljesítménnyel hallgattatta el a Liverpool egykori bekkjét, aki agresszív védekezési stílusáról volt ismert.

Abban az évben Cristiano Ronaldo csupán egyetlen szavazattal előzte meg Carraghert, ő viszont még 20 évvel később is aktív játékos, jelenleg a szaúdi ligában lövi a gólokat, nagy célja, hogy elérje az ezres gólhatárt, mielőtt felhagy a profi sportolással. 

A portugál világklasszis pár hete egyébként azt mondta, visszavonulása után nem akar edzősködni, mert úgy gondolja, edzőnek lenni még nehezebb, mint futballistának lenni.

Legendák, akik nulla darab szavazatot kaptak a 2005-ös szavazáson

Eredetileg 26 játékos volt versenyben a világ labdarúgásának legnagyobb presztízsű egyéni díjáért, de végül sok klasszis játékos még szavazatot sem kapott abban az évben, ez is mutatja, mennyire minőségi volt a mezőny.

Kezdjük David Beckhammel, aki a pályán kívül önáló branddé vált, a nevével gyakorlatilag bármit el lehet adni a világ minden pontján (ugyanez igaz CR-re is, aki nemrég ünnepelte a 40. születésnapját). A BL-győztes angol futballista sem kóstolt bele az edzősködésbe, ugyan nyitott két futballiskolát, de mindkettő bezárt (az egyik Londonban, a másik Los Angelesben).

Klubvezetőként már inkább el tudta magát képzelni, ezen a vonalon mozogva lett is egy csapata az USA-ban, az Inter Miami. Beckham minden tekintélyét bevetve magához csábítgatta a pályafutásuk vége felé járó csillagokat, de a legnagyobb dobása kétségkívül az volt, amikor meggyőzte Lionel Messit arról, hogy a tengerentúlon folytassa a karrierjét. Az argentin köré pedig fél csapatra való korábbi harcorstárs gyűlt össze Barcelonából.

Fabio Cannavaro is szomorúan látta, hogy 2005-ben nem kapott szavazatot, egy évre rá viszont megkapta az Aranylabdát, miután Olaszországgal megnyerte a németországi világbajnokságot. A nápolyi születésű Cannavaro külföldön kezdte edzői pályafutását, a szaúdi al-Ahli irányítása után átugrott Kínába, majd visszatért, és átvette az al-Nasszr vezetését. Onnan megint áttette a székhelyét Kínába, két mérkőzés erejéig még a kínai válogatottat is trenírozta (mind a két meccset elveszítette).

Először 2022 szeptemberében ült le egy olasz csapat kispadjára, de pár hónap után a Benevento vezetősége elküldte őt, miután a csapat 17 meccsből csak hármat tudott megnyerni. Egy év szünet után elfogadta az Udinese ajánlatát, ott hat mérkőzés után köszönték meg a munkáját, így jöhetett képbe a horvát DInamo Zagreb, amellyel tavaly decemberben kötött szerződést.

A korábbi közönségkedvencet nem engedi előrébb lépni a Real Madrid

Folytassuk a sort a szavazat nélkül maradó brazil kontingenssel, hiszen elég veretes a névsor: Cris, Dida, Emerson, Roberto Carlos, Robinho és a Fenomén, vagyis Ronaldo. Közülük senkiből nem lett neves edző, Deco ugyanakkor sportigazgató lett a Barcánál két évvel ezelőtt. Roberto Carlos a nagy rivális Real Madridnál nagyköveti pozíciót tölt be, előtte volt az Anzsi Mahacskala megbízott edzője (mint ismert, Dzsudzsák Balázs csapattársa is volt anno a klubnál), illetve Törökországban és Indiában is edzősködött, kevés sikerrel. Roberto Carlos legutóbb január elején arról adott hírt magáról, hogy véget ért 15 éves házassága. A spanyol sajtó hírei szerint a volt klasszis elhagyta a családi házat, ideiglenesen a Real Madrid edzőközpontjába költözött be, és a közeljövőben kemény csatározás várható a 133 millió fontnyi (ez átszámítva kb. 66,55 milliárd forint) vagyonuk elosztásáról. A Real Madrid legendájának saját bevallása szerint hét nőtől összesen tizenegy gyermeke született – köztük van egy magyar anyától született fia is, Cristofer Roberto da Silva Horváth.

Robinhót fiatal korában Peléhez hasonlították (mint oly sok más fiatal brazil futballistát), de aztán szépen fokozatosan kiderült, hogy közel sem fut majd be akkora karriert, mint amit jósoltak neki. Pályafutása csúcsán túl csúnya ügybe keveredett, végül csoportos nemi erőszak elkövetése miatt kilenc év letöltendőt kapott, és a börtönben találta magát.

Ronaldo sem lépett be az edzők klubjába, de magyar szempontból érdekes, hogy 2018-ban tulajdonrészt vásárolt a Real Valladolidban, amelynek még jelenleg is többségi, 82 százalékos tulajdonosa. Ez a klub szerződtette télen Nikitscher Tamást a Kecskeméttől. Ugyanakkor Ronaldo már jelezte, szeretné eladni a klubot. 2024-ben ezt már eljátszotta a brazil Cruzeiróval, amikor 109 millió euróért értékesítette a klubba fektetett 90 százalékos részesedését.

Ne menjünk el szó nélkül Raúl mellett, aki szintén hatalmas Real Madrid-legendának számít. Először a Real Madrid U15-ös csapatának irányítását bízták rá 2018-ban, majd egy évre rá megkapta a Castillát. Azóta vár arra, hogy átvehesse a Real Madrid első csapatát, mert egyelőre erre még nem kapott felkérést. És a hírek szerint szinte biztos, hogy még egy (jó)ideig várnia kell a lehetőségre, tekintve, hogy a Bayer Leverkusennel komoly eredményeket felmutató, szintén korábbi madridi kiválóság, Xabi Alonso lehet a Real következő edzője, miután Carlo Ancelotti önként vagy felsőbb utasításra távozik a spanyol fővárosból.

Haladjunk tovább Andrea Pirlóval, aki nyert két trófeát a Juventus vezetőedzőjeként. Pirlo a torinói kaland után a török Fatih Karagümrüknél kötött ki, aztán 2023 májusában távoznia kellett. Egy hónapra rá a Sampdoria szavazott neki bizalmat. Kezdetben jöttek az eredmények, de miután a csapat siralmasan indította a 2024–2025-ös szezont a másodosztályban (az első három fordulóban csak egy pontot szerzett az alakulat), a Sampdoria vezetése 2024 augusztusában lapátra tette Pirlót.

Itt van aztán Wayne Rooney neve is, aki a Derby Countynál volt először edző (vagyis inkább menedzser), de 85 mérkőzés után elköszöntek tőle, hiszen a 28 százalékos győzelmi mutató nem volt az igazi. A menesztés után átugrott Amerikába, de a D.C. United kispadján sem jött ki belőle a az edzőmágus, ahogy a Birmingham Citynél sem, ahol 15 meccs jutott neki, ezekből kettő darab találkozót tudott győztesen megvívni a csapatával. Pár hónap szünet után a Plymouth Argyle nevezte ki őt menedzsernek, ahol Szűcs Kornél volt az egyik játékosa. 25 meccs után onnan is távoznia kellett, mert csak öt győzelmett tudott összekaparni. A Plymouth már nélküle győzte le a Premier League-ben éllovas Liverpoolt az FA-kupában.

Mark van Bommel, Ruud van Nistelrooy, Patrick Vieira és Xavi is nekivágott ennek a nehéz szakmának több-kevesebb sikerrel, habár Xavi esetében a spanyol bajnoki címet ki kell emelni.

Összegzésként elmondható, sokszor beigazolódik az a tételmondat, miszerint nem feltétlenül lesz jó edző abból, aki játékosként rendkívül sikeres volt. Ebből a mezőnyből Zidane-t, Pirlót és Xavit lehet kiemelni, ha pedig egy emberre akarjuk leszűkíteni a dolgot, akkor kizárólag Zidane-ra mondhajtuk azt, hogy játékosként és edzőként egyaránt sikerült felküzdenie magát a csúcsra.