Társaság által a tagjának vagy alkalmazottjának adott kölcsön adóvonzatai

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) értelmezésében a kapott kölcsön olyan vagyoni érték, amelyet a jövedelem számítása során – mivel a későbbiekben vissza kell szolgáltatni – nem kell figyelembe venni. Ez után tehát személyi jövedelemadót nem kell fizetni. Ezzel ellentétben azonban a kölcsönre felszámított kamatra tekintettel az Szja tv. 72. § szerinti kamatkedvezményből származó jövedelem keletkezhet, amelynek nagysága a felszámított kamat mértékétől függ. A kölcsönt nyújtó társaság egyébiránt nem köteles ügyleti kamatot felszámítani.

Ha a kifizető – jelen esetben a kölcsönt nyújtó vállalkozás – a magánszeméllyel szemben fennálló követelésére (vagyis jelen esetben a nyújtott kölcsönre) nem számol fel (ügyleti) kamatot, vagy felszámol ugyan, de annak összege kevesebb a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegénél – vagy ha a kifizető igazolja, hogy a szokásos piaci kamat ennél alacsonyabb, akkor a szokásos piaci kamat összegénél –, kamatkedvezményből származó jövedelem keletkezik.

A kamatkedvezményt a kifizető követelése révén a magánszemélyt terhelő kölcsönkötelezettség összegére vetítve kell kiszámítani. A kamatkedvezményből származó jövedelem adóalapja a kamatkedvezmény 1,18-szorosa. A kamatkedvezményből származó jövedelem utáni adót a kifizető (a kölcsönt nyújtó vállalkozás) állapítja meg, és a kifizető által levont jövedelemadó megfizetésére és bevallására irányadó rendelkezések szerint fizeti meg.

A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (Szocho. tv.) 1. § (4) bekezdés c) pontja alapján szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség terheli az Szja tv. szerint külön adózó jövedelmek közül a kamatkedvezményből származó jövedelem Szja tv. szerinti adóalapként meghatározott összegét. Az adó mértéke az adóalap 13 százaléka, és adófizetésre kötelezett személynek a kifizető minősül.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) 29. § alapján a nyújtott kölcsönöket a társaságnak követelésként kell nyilvántartania. Kifejezetten a nyilvántartott kölcsönökkel kapcsolatosan a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) nem tartalmaz adóalap-módosító jogcímet, ugyanakkor az adóévben követelésre elszámolt értékvesztés összegét, valamint a behajthatatlan követelésnek nem minősülő elengedett követelést adózás előtti eredményt növelő tételként kell figyelembe venni, a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés gy) illetve h) pontjára figyelemmel.

A Tao. tv. 3. számú melléklet B) Fejezet 3. pontja szerint a vállalkozás tevékenysége érdekében felmerült, elismert költségnek minősül az adózó által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve vezető tisztségviselője, tevékenységében személyesen közreműködő tagja, valamint az adózóval korábban munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjas, valamint az említett magánszemélyek közeli hozzátartozója részére személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt összeg, és az ahhoz kapcsolódó, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetés, figyelemmel az 1., 2., 8., 9. és 12. pontban foglaltakra.

Az Szt. 79. § (3) bekezdés értelmében a személyi jellegű egyéb kifizetések közé tartoznak a természetes személyek részére nem bérköltségként és nem vállalkozási díjként kifizetett, elszámolt összegek, beleértve ezen összegek le nem vonható általános forgalmi adóját, továbbá az ezen összegek után a vállalkozó által fizetendő (fizetett) személyi jövedelemadó összegét is.

A fentiek alapján a munkaviszonyban álló alkalmazottnál és a személyesen közreműködő tagnál kamatkedvezmény címén keletkezett jövedelem és annak közterhei a Tao. tv. 3. számú melléklet B) Fejezet 3. pontja szerinti elismert költségek (mint személyi jellegű egyéb kifizetés), amellyel kapcsolatban a társaságnak nem kell a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pont szerinti adóalap-növelő tétellel számolnia.

Szükséges azonban megjegyezni, hogy amennyiben nem személyesen közreműködő tagról van szó, akkor – mivel az így létrejövő kamatkedvezményből származó jövedelem és az azzal összefüggő közterhek nem minősülnek elismert költségnek – a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pont szerinti adóalap-növelő tétel alkalmazását szükséges vizsgálni. Ha pedig megállapítható, hogy a kamatkedvezményből származó jövedelem és az azzal összefüggő közterhek nem függenek össze a gazdálkodó vállalkozási tevékenységével, abban az esetben a társaságnak meg kell növelnie az adózás előtti eredményét.