Szégyellte a gyengeségét, felmondott, és végigpofozta a kollégáit

Alfonzó, vagyis Markos József olyan művész volt, akit nemcsak Magyarországon, hanem szerte Európában ismert a szakma és a nagyközönség is. 1933-ban a Royal Orfeum táncos produkcióiban lépett fel, majd egy évig Olaszországban dolgozott, de a katonai behívó miatt vissza kellett térnie. Leszerelése után az Arizona mulatóban lett parkett-táncos, de amikor az egyik vele ízetlen tréfát űző gazdag vendéget felpofozta, mennie kellett.

Azt jelenti, strici

Markos József sokat utazott a nagyvilágban, vándorévei során Egyiptomban, a Közel-Kelet mulatóiban lépett fel Joe Stan művésznéven, amelyet hamarosan Alfonzóra változtatott. Egy interjúban elmesélte, miért. Történt ugyanis, hogy 1943-ban letiltották az angol-amerikai hangzású neveket, így Joe Stan nevet nem használhatta többé, másikat kellett választania.

De mi legyen az új művészneve? Az ötletet a XIII. Alfonz spanyol király haláláról megjelent újságcikk adta: „Meghalt Alfonz óh, a király, éljen a király!”. Ez megtetszett neki, és eldöntötte, hogy felveszi a nevét, annyi különbséggel, hogy hozzátette az ó betűt.

Ezzel kellemetlenséget is csináltam magamnak. Egy spanyol turné alkalmával Madridban voltunk, észrevettem, hogy az emberek az utcán a plakát köré gyűltek, és hangosan röhögtek. Kiderült, hogy az Alfonz egy név, ám az alfonzo viszont stricit jelent, szóval ott, Spanyolországban kivételesen el kellett hagyni az ó betűt.

Az 1956-os forradalom alatt éppen a Szovjetunióban turnézott, így kimaradt a vérzivatarból, amikor hazatért, újra csomagolt, és európai turnéra indult, Bécsben, Belgiumban tapsolták őt, és olyan művészek mellett szerepelhetett, mint Vittori De Sica, és Jacques Tati. Aztán Magyarországon a Vidám Színpadon lett igazi Alfonzó. Az a karakter, az az imádnivaló, utánozhatatlan karakter, akit nemzedékek néztek megszámlálhatatlan kabaréjelenetben vagy filmben, színpadi szerepben.  

Szégyellte a gyengeségét

Alfonzó már gyereknek is erős fizikumú fiú volt, ám saját bevallása szerint gyerekkorában sok pofont kapott, amit nem tudott visszaadni. „Szégyelltem a gyengeségemet, azért erős akartam lenni.” Úgy gondolta, minden gazemberséget meg kell torolni. Autószerelő-segédként szó szerint minden ürügy alatt kapott a fejére. Amikor kilépett, annyira felszabadult, hogy végigpofozta a műhelyt.

„Nem úgy akartam erős lenni, mint akik garázdálkodnak, hanem olyan, aki megfelelő ellenféllel áll szemben. Undorodom az olyan erőszaktól, amikor a gyengébbekkel, vagy idősebbekkel szemben történik. Megalázónak érzem, ha valaki ebben a helyzetben ki van szolgáltatva” – mondta.

Most pedig tesztelheti, mennyire ismeri Alfonzót.