Száz éve betiltották, ma ódákat zengenek róla

143 éve, 1882. február 2-án született az ír irodalom talán legmeghatározóbb alakja, James Joyce. Dublin egyik külvárosában látta meg a napvilágot, jezsuita iskolába járt mindaddig, míg a szülei már nem engedhették meg maguknak a tandíjat. Később a Belvedere College-ba és a dublini University College-ba járt. A diploma megszerzése után Párizsba költözött, és 1904 után már csak néha tért vissza szülőhazájába. 

A XX. század egyik legnagyobb hatású és leginnovatívabb írója volt: a Dublini emberek (Dubliners) című novelláskötet, valamint az Ifjúkori önarckép (A Portrait of the Artist as a Young Man), a Ulysses és a Finnegans Wake című regények szerzője. Versgyűjteményei a Kamarazene (Chamber Music) és a Pomes Penyeach. 

Joyce első megjelent kötete a Kamarazene volt, amely 36 szerelmes verset tartalmazott. Költészetére Ezra Pound és T. S. Eliot is felfigyelt. Joyce bekerült Pound 1914-es, nagy hatású Imagista antológiájába. Verseit olyan zeneszerzők zenésítették meg, mint Geoffrey Moyneux Palmer, Ross Lee Finney, Samuel Barber és Syd Barrett a Pink Floydból, valamint a Sonic Youth együttes. Költői sikerei ellenére Joyce inkább regényíróként híresült el, 1932-re teljesen felhagyott a versírással.

Leghíresebb műve, a Ulysses sorozatként jelent meg az Egyesült Államokban és Angliában, mielőtt Sylvia Beach, a párizsi Shakespeare & Co. könyvesbolt tulajdonosa teljes könyvként kiadta volna. A maratoni hosszúságú regény az Egyesült Államokban 1922-től 1933-ig be is volt tiltva.

Élettársával és későbbi feleségével, Nora Barnacle-lel és gyermekeikkel Triesztben éltek. Az első világháború alatt a Zürichben tartózkodtak, a háború pedig után ismét Párizsba költöztek, majd a náci invázió előtt Dél-Franciaországba menekültek. Joyce végül Zürichben halt meg 1941 januárjában.

Dublinban minden róla szól

Tavaly meglátogattam az író-költő szülővárosát, Dublint, kiruccanásom csúcspontja pedig a James Joyce Centre irodalmi sétája volt, amelyet a Ulysses hősének, Leopold Bloomnak szenteltünk. Nyomon követtük Bloom pontos útvonalát a kötet Laisztrügónok című fejezetében, miközben idegenvezetőnk elmagyarázza a főhős különböző megfigyeléseit az életről, a városról és az epizód témájáról, vagyis az ételekről.

Megálltunk az O'Connell hídnál, a Trinity College-nél, a Bank of Irelandnél, a Grafton Streeten, a Davy Byrnes előtt – ahol máig rendelhető Bloom menüje, a gorgonzolás finomság –, végül a Nemzeti Múzeumnál zártuk a sétát. Bár életének csak a töredékét töltötte a fővárosban, mégis ő az írek – és a város – első számú írója.