Rosszabb állapotban vannak az egészségünkért dolgozók, mint az átlag magyar

A konferencián hazai viszonylatban először nyújtottak átfogó képet az egészségügyi dolgozók egészségi állapotáról. A szakemberek közlése szerint a nagy egészségi kockázattal járó szakmák egyikében tevékenykednek mind az ápolók, mind az orvosok, mindezt az eseményen ismertetett az átlagpopulációnál kedvezőtlenebb mutatók is alátámasztják.

Mint kiderült közülük sokan szenvednek gerinc és ízületi bántalmaktól, a hosszan tartó műtéti beavatkozások, a növekvő adminisztrációs kötelezettségek miatti ülő munka, továbbá az ápolók betegmozgató feladatköre mind fokozott megterhelést jelentenek a mozgató szervrendszer számára. A tartós mechanikai megterhelés eredményeként különösen jelentős mértékű probléma körükben a nyakat, a vállat, a kart és a hátat érintő elváltozások és az ezekhez kapcsolódó különböző mértékű fájdalom. Emellett az egészségügyi dolgozók, ezen belül is elsősorban az ápolók körében magas a munkahelyi sérülések előfordulási aránya, továbbá ki vannak téve a különböző fertőző ágensek által okozott megbetegedéseknek.

„A hazai egészségügyi dolgozók a legnagyobb elhivatottsággal küzdenek mások egészségéért, de nem ritka, hogy mindeközben saját testi és mentális jóllétük háttérbe szorul. Éppen ezért a krónikus megbetegedések és a nagyfokú leterheltség okozta lelki problémák előfordulása figyelemre méltóan magas körükben. Fontos, hogy az egészségügyi dolgozók egészségére is kellő figyelmet fordítsunk, hiszen minél inkább meg tudják őrizni saját jóllétüket, annál inkább képesek betegeik gyógyulását támogatni. A kórházi környezetben rejlő egészségfejlesztési potenciált jól kell használnunk, fontos az egészséget támogató magatartásformák ösztönzése és az egészséget támogató kórházi környezet kialakítása”– emelte ki Velkey György János, a Magyar Kórházszövetség elnöke, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója.

„Számtalanszor megfogalmazódott már, hogy az egészségügyben dolgozóknak az egészségével is fontos lenne törődni, de ez az első rendezvény, amely ezt összefogja”– fogalmazott a konferencián Müller Cecília országos tisztifőorvos, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ vezetője. Visszaemlékezve pályafutása kezdetére, elmondta, hogy az első három műszakos beosztását követően végigaludta a napot. Már akkor felötlött benne, hogyan tudja ezt folytatni, majd anyaként. „Ez egy segítő szakma, ha újra kezdeném, bármennyire nehéz, úgy hiszem, csak ezt tudnám csinálni” –  fogalmazott, hozzátéve: összefogásra van szükség a dolgozók megtartásához szükséges feltételek megteremtéséhez. 

Az egészségügyi dolgozók kétharmada mutat depressziós tüneteket

„Saját vizsgálataink alapján, ami országosan több mint 4000 egészségügyi dolgozó válaszain alapult, az egészségügyi dolgozók közel kétharmada mutat valamilyen fokú depressziós tüneteket, ami jóval meghaladja a magyar lakosság nagyjából 22 százalékos átlagát. Emellett a dolgozók több, mint felénél áll fenn valamilyen krónikus betegség” – mondta Rákosy-Vokó Zsuzsa, a Bethesda Gyermekkórház prevenciós igazgatója. Minden harmadik szakdolgozónak van magas vérnyomás betegsége, 7,5 százalékuk cukorbeteg, negyedük elhízással küzd, a mentális betegségek aránya pedig 14 százalék körükben –  mutatta be az OECD Magyarországra vonatkozó adatait a konferencián Ralph Harlid a 30 ország 600 intézményét tömörítő Nemzetközi Egészségfejlesztő Kórházak halázózatának elnöke. Egy tanulmány megállapította, hogy az egészségügyi dolgozók között gyakori a stressz, a mozgásszegény életmód és az alváshiány, amelyek hosszú távon súlyos egészségügyi problémákhoz vezethetnek.

A hazai viszonylatban általánosságban vett humánerőforrás hiány valamennyi egészségügyi dolgozóra extra terheket ró, mely a túlórákban manifesztálódik, a munkával töltött idővel egyenes arányban romlik állapotuk – magyarázták a szakértők a kedvezőtlen mutatókat.  A hazai orvosok körében végzett vizsgálatok is a krónikus megbetegedések, valamint a mentális problémák kedvezőtlenebb mutatóira hívják fel a figyelmet más diplomával rendelkező szakmacsoportokhoz képest, vannak szakterületek, ahol kedvezőtlenebb a várható élettartam. A brit orvosi szaklapban (BMJ) 1997 és 2019 között megjelent nekrológok elemzése alapján az általános orvosok éltek a legtovább (átlagosan 80,3 év), míg a sürgősségi orvosok várható élettartama a legrövidebb volt (átlagosan 58,7 év). 

Annak ellenére, hogy a célpopuláció egészségismerete, tudása jóval nagyobb az átlagpopulációhoz képest, ez paradox módon az egészségmagatartásuk terén nem, vagy csak alig tükröződik.  Egy svájci tanulmány szerint az alapellátásban dolgozó orvosok 40 százaléka nem mozog eleget, 32 százalékuk túlsúlyos vagy alváshiányban szenved, 25 százalékuk kockázatos mértékben fogyaszt alkoholt, míg 9 százalékuk dohányzik. A vizsgálat rámutatott, hogy a férfi orvosok és a heti hét vagy annál több fél napot dolgozó szakemberek nagyobb valószínűséggel rendelkeznek két vagy több egészségi kockázati tényezővel. Nemere Imola Anna a Budapesti Orvostanhallgatók Egyesülete a kerekasztal-beszélgetésen úgy fogalmazott, hogy az új generáció már jobban odafigyel az egészségére. Bár minden évben szerveznek az orvostanhallgatóknak is szűrést, sokan időhiány miatt nem mennek el. 

Zentai Andrea a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ Táplálkozástudományi Főosztályának vezetője elmondta, hogy túlterheltségükből adódóan az ápolóknak kevésbé fontos, hogy mit esznek, sokszor a kellő folyadékfogyasztásra se jut idő. Van orvos, aki a kávé plusz cukrozásával igyekszik enyhíteni a rohanásban éhségét. Az is nehézséget jelent, hogy hova üljenek le megenni az ételüket. Mint elhangzott, szemléletváltásra van szükség, sok múlik azon, hogy adott intézmény vezetője hogyan áll a kérdéshez. Velkey György János hozzátette, hogy a Bethesda Gyermekkórházban már évtizedes múltra tekint vissza az aktivitás ösztönző program, ezt tovább vitték kórházszövetségi szintre.