6 months
6
Kereken két éve annak, hogy megjelent az Avalanche Software Roxfortba kalauzoló akció-RPG-je, ami ugyan kiváló alapokat teremtett, de mindig van hova fejlődni.
Dacára annak, hogy mind J. K. Rowling világhírű regényei, mind pedig az abból készült filmek remek fogadtatásban részesültek (a szakma és a közönség részéről egyaránt), relatíve kevés olyan Harry Potter-játék létezik, amely képes megütni az élvezhetőséghez szükséges szintet. Ezen alkotások közül messze kiemelkedik az Avalanche Software (Disney Infinity-sorozat) gondozásában készült Hogwarts Legacy, amiben ugyan nem szerepel a varázsvilág legismertebb figurája (nehéz is lenne neki, hiszen a program története száz esztendővel a könyvek cselekménye előtt játszódik), ám így kiemelt helyet foglal el a rajongók szívében. Méghozzá nem véletlenül, a fejlesztők ugyanis mindent elkövettek annak érdekében, hogy a lehető leghitelesebb módon álmodják pixelekbe a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolát (valamint annak környékét), a lázas munka közben pedig arról sem feledkeztek meg a szakik, hogy a virtuális tárlatvezetés mellett nem árt összekalapálni egy valamirevaló játékot. Ennek a mentalitásnak köszönhető, hogy nem csupán hangulatos és autentikus lett a végeredmény, de tartalom és mechanikák terén is csak néhány esetben érhette szó a ház elejét – semmi olyan, amit nem lehetne javítani/módosítani a hivatalosan is érkező folytatásban.
A kép forrása: Steam
A Hogwarts Legacy második születésnapját ünneplő cikkünkben pontosan ezekről az elemekről szeretnénk értekezni egy sort, elmerengve picit azon, hogy mely területeken lenne helye a fejlődésnek. Mivel feltételezzük, hogy a nyájas olvasók behatóan ismerik a programot, értelemszerűen nem mennénk bele a történet vagy a játékmenet részleteibe, inkább a konkrét példákra támaszkodva vázoljuk fel az elképzeléseinket a második résszel kapcsolatban. A szegény ember The Witcher 3-aként is aposztrofálható (ha valaki szerint ez sértő, nyugodtan keresse Dudu kollégát!) kaland egyik legnagyobb hibája az arányokban rejlik, hiszen míg Merlin próbáiból annyi van, mint égen a csillag (na jó, annyi azért nincs, összesen 95 található a játékban), addig a seprűn (Broom Flight Trials) és a párbajok során (Dueling Club) is csak háromszor (bár a repkedésnek ugye többször is nekiállhatunk) bizonyíthatjuk a tehetségünket.
Ha pedig már szóba kerültek a próbák, örülnénk, ha a Hogwarts Legacy 2-ben kissé mélyebbek lennének a zsebeink, mivel irományunk alanyában még kimaxolt inventory esetén is pillanatok alatt elfogy a rendelkezésünkre álló hely, ami eleve abszurd egy olyan világban, ahol a mágiának köszönhetően bármire van lehetőség. Szintén a tárgylistához köthető, hogy a megsemmisített ruhadarabokért semmilyen jutalmat nem kapunk, a feleslegessé vált hacukák eladásához viszont folyton vissza kell futkoznunk a kereskedőkhöz, ami ugyan nem túl körülményes, de mindenképp időhúzó elfoglaltság – pláne nagyüzemi felfedezés és kalandozás esetén.
Ami a további tartalmakat illeti, a két kezünket összetennénk, ha a második etapban helyet kapna a nebulók egyik kedvenc, nem mellesleg cseppet sem veszélytelen sportja, a kviddics, ami az idő és a büdzsé miatt végül kimaradt a Hogwarts Legacyből. Mivel játék alapjai lényegében megvannak (Roxfort miatt elég kicsi a készítők mozgástere a helyszín bővítését/módosítását illetően), így elég nagy reményeket fűzünk a cikesz kergetéséhez, bár megeshet, hogy az Avalanche inkább a sztoriba fekteti majd az erre szánt energiát. Apropó sztori: szintén elég nagy negatívumnak mondható, hogy a fősodor messze nem sikerült olyan emlékezetesre, mint Harry Potter históriája (a végére ráadásul el is fogyott a lendület), holott több mellékszál (és az azokhoz kapcsolódó karakterek) is megmutatta, hogy rengeteg tehetség szorult az írókba, szóval ezen a téren is örömmel vennénk a szintlépést. És ha már cselekmény, a párbeszédek során is elszakadhatna a cég a jó-rossz, fekete-fehér megközelítéstől, hiszen ma már több olyan RPG is létezik (példának okáért a fentebb említett The Witcher 3: Wild Hunt), ami megmutatta a morális szürkezónában és erkölcsi dilemmákban rejlő potenciált – ez utóbbihoz kapcsolódóan egyébként azt sem vennénk zokon, ha nem randalírozhatnánk csak úgy a különféle átkokkal.
Természetesen akad még egy-két apróság (például a néha rossz helyen spawnoló ellenfelek, a végtelen pénzzel megáldott boltosok és logikai feladványok erőltetése a sztoriküldetések során, bár ez utóbbi csupán személyes vélemény), amin szintén javíthatna a csapat, mi azonban ezeket a dolgokat tartjuk a legfontosabbnak egy minden téren jobb és tartalmasabb folytatás szempontjából. Tekintve, hogy ünnepeltünk relatíve kevés kivetnivalóval rendelkezik, már akkor is boldogok leszünk, ha az imént olvasott kívánságlistának csak a fele valósul meg, amennyiben viszont minden sorját sikerül lecsiszolnia az Avalanche-nek, könnyen lehet, hogy néhány év múlva megkapjuk a valaha volt egyik legjobb fantasy játékot. Boldog születésnapot, Hogwarts Legacy, és köszönjük a megannyi felejthetetlen pillanatot!
A borítóképek forrása: Xbox
Hungarian (HU) ·