Őrült ötlet, de tényleg megtörtént: be akarták tiltani a tésztát Olaszországban

Tele volt (és van) a világ hajmeresztő, világjobbító élelmezési ötletekkel. Sztálin idején a sarkkörön akart búzát termeszteni, a tajgán pedig dinnyét egy kegyenc áltudós, Trofim Gyenyiszovics Liszenkó. Mi pedig a Hortobágyon gyapotot, magyar narancsot és gumipitypangot a Rákosi-korszakban. De talán a legmeredekebb terv a világ első fasiszta pártjának megalapítója, Benito Mussolini diktátor, Il Duce fejéből pattant ki, aki az 1920-as és 1930-as években olyat lépett, amivel sem előtte, sem utána nem mert próbálkozni senki: be akarta tiltani a tésztát Olaszországban.

Miután sok ezer híve kíséretében 1922 októberében bevonult Rómába, egyszerűen átvette a hatalmat és kinevezte magát miniszterelnöknek (ez volt az akkor még csak hatalomra vágyakozó Hitlert is megigéző „Marcia su Roma”, a „római menetelés”), alapjaiban akarta átformálni Olaszországot. Intézkedések sorát hozta a következő években: megszabta, hogy a járda melyik oldalán, milyen irányba kell közlekedni, betiltotta a női nadrágokat, tejből készíttetett textilanyaggal árasztotta el a ruhagyárakat, na és hadat üzent a tésztának.

amelyet már amúgy is régóta termesztettek északon, Lombardia, Piemont és Veneto tartományokban, de legfeljebb rizottóként kapott komolyabb szerepet az olasz konyhákban.

Tunyává tesz, letargiába taszít 

Forradalmi gasztró-vízióját elsöprő propagandakampánnyal vezette a meghökkent olaszok elé. Főleg egészségtudatos fronton támadt és azt sulykolta, hogy a főtt tészta nehéz étek, tunyává tesz, a világos gondolkodás ellensége, és fizikailag is elgyengít. Az olasz futurizmus atyja, az avantgárd író, Filippo Tommaso Marinetti egy dedikált

és helyette modern, könnyebb ételeket, például rizst ajánlott. Nagy hatású futurista szakácskönyvében a letargiáért és a depresszióért a tésztaevést okolta, azért mert rágás nélkül lenyelik. Ilyen hangulatban pedig nem lehet harcra méltó egy katona, és nem kész meghalni a hazájáért. Az igazi harcosok nem esznek tésztát, és a nők sem szeretik a tésztazabáló férfiakat, mert akinek tésztával van teli a hasa, az nem lehet jó szerető, és nem is igazi férfi. A tészta iránti nagy szenvedély maga az „olasz gyengeség” ezért darabokra kell törni, írja előszavában. A tészta Olaszország „Achilles-sarka” és „a rabszolgaság egyik formája”, amelyből az országnak ki kell szabadulnia, ha vissza akarja szerezni az ókori Róma rég dicsőségét.

Tészta = rabszolgaság

Kész őrület. De van benne rendszer? Igen, van. Mussolininek súlyos gyomorfekélye volt, ezért kevésbé volt érintett a nehéz tésztaételek világában. Ellenben rögeszméje volt az önellátó Olaszország. Fasiszta doktrínájának központi eleme egy zárt gazdasággal rendelkező, önmagában életképes társadalom képe, amely nem függ a más kultúrákkal folytatott kereskedelemtől. Viszont a népszerű tésztaételek és kenyerek miatt

A költségek pedig drasztikusan nőttek az 1929-ben kezdődő gazdasági világválság idején, amit az 1935-ös etiópiai inváziója miatt az országra kirótt szankciók még tovább emeltek.

Ezért vámot vetett ki a behozott gabonára, tiltotta termesztését, és erőteljesen támogatni kezdte az olasz termékeket, a citrusféléket, a paradicsomot, a bort, az olívaolaj és legfőképpen a megbízható hazai élelmiszerforrás, a rizs termesztését és fogyasztását. A Duce pedig gondoskodott róla, hogy az élet minden területén, még a vacsoraasztalnál is érezzék odafigyelő törődését az olaszok.

Nyilvános rizskonyhákat telepített országszerte. Bevezette a Nemzeti Rizsnapokat (Ente Nazionale Risi), de nem csak a jeles dátumon, hanem rendszeresen járták az országot a propaganda teherautók és zsákszámra osztogattak a rizst, ami mellé rizsétel-receptes brosúrák (ricettari) jártak, amelyekből pedig kiderült, hogy

Ha egy rendes olasz ember követi a ricettari utasításait, akkor nemcsak a saját egészségén javít, hanem az államnak is hasznára válik. Az egészséges férfiakból erős katonák, míg az egészséges nőkből erős anyák lesznek, akik még több katonát és anyát szülnek. És ellepték az országot az „Egyél rizst!” („Mangiate Riso!”) plakátok, amiken egy egészségtől kicsattanó, húsos-gömbölyded szőke baba üldögél vidáman egy nyitott rizses zsák tetején.

Nem ment át az üzenet

A kampányüzenet azonban nemhogy nem ment át, hanem egyenesen lepattant az olaszokról. Legtöbbeknek az első világháború nyomorúságos étel-fejadagjait idézte fel a rizs, és az elszegényedett országban csak az fanyalodott rizsre, akinek még tésztára sem futotta. Egy átlagos olasz nem tudta, mit kezdjen a ricettarikkal, aminek receptjei az ismeretlentől (pácolt chili paprika parmezánnal),

Úgy tűnik, egy húron járhat a diktátorok agya, mert hasonlóan holdkóros szakácskönyvek jelentek meg a sztálini Oroszországban a nagy ukrajnai éhínség idején (1932-33), amikor a világ legtermékenyebb televényén elterülő országrészben óvatos becslések szerint is legalább négymillióan haltak éhen.

Hiába kapott látomásos parancsot, nem lehetett (konyha)sarkaiból kifordítani Olaszországot. Ha már a régi ókori Róma dicsősége volt a cél, már csak az ősi tradíciók miatt is tabu volt a tészta. Ekkoriban Mussolini diktatúrája, benne kulináris forradalma ellen is szólt a népszerű antifasiszta „Bella ciao” című dal, nem csak a rizsföldeken. A tésztájáról híres Nápoly polgármestere  kijelentette, hogy

az angyalok a Paradicsomban csakis cérnametéltes al pomodoro-t esznek.

Képtelenség volt eltéríteni az olaszokat nemzeti ételüktől, az importlisztet rizsre váltani akaró eszement kísérlet kudarcot vallott. Bár az extra vám miatt drágább lett a liszt ára, és tényleg csökkent a tésztafogyasztás, a II. világháború után újult erővel fordultak a pastasciutta felé.

A menekülő Mussolinit pedig felismerték és felakasztották Észak-Olaszországban 1945 áprilisában. Nagy terve így pont fordítva sült el (főtt meg): a tészta még népszerűbb, az olasz nemzeti öntudat egyik nagyrabecsült alappillére lett. Nemzeti intézmény és kincs. Ezért nem kell zokon venni egy trattoriában, ha rossz szemmel néznek ránk, mert kifogásoljuk, hogy nem főtt meg rendesen a tészta. Az olasz tészta csakis „al dente” lehet. Pont. Ez ellen nincs apelláta, és teljesen felesleges is.