Emlékszem, hogy néhány dollárért – vagy 15 éve – vettem egy kis segédprogramot, amellyel azóta is verhetetlen módon darabolom a PDF-eket. Néha elkeveredik a licencem egy-egy új gépre költözésnél, de végül az e-mail-archívumomból kibogarászom, és boldogan újra regisztrálom. Hasonló elánnal őrizgetek a fiókban egy 2007-es Microsoft Office csomagot is. Ráadásul mindkét esetben elmondható, hogy nincs szükségem több funkcióra, imádom ezeket a fapados eszközöket.
Valamikor 2013-ban az Adobe-nál valakinek kipattanhatott a fejéből a zseniális ötlet, hogy sokkal több pénzt is kereshetnének, ha a szoftvereiket előfizetéses konstrukcióban kínálnák. Rögtön felcsillantak a szemek a lehetőségre, és ezzel egy új korszak kezdődött: az úttörő Adobe-t a szoftver- és appgyártók lázasan követni kezdték.
Ma már ott tartunk, hogy sok esetben örök licenc vásárlására nincs is lehetőség, helyette csak az előfizetéses konstrukció választható, amit évről évre meg kell újítani.
Ilyenkor gyakran egy-egy appot elfelejtünk lemondani, majd döbbenten látjuk, hogy a gyártó automatikusan újra levonta az éves díjat. (Legendás volt régen az Xbox Live havi díja, aminek a lemondása annyira el volt rejtve, hogy többszöri nekifutásra sem sikerült megtalálnom, így a Microsoft nyert jó néhány hónapot.)
Az előfizetéses modell mögött álló cégek persze azzal érvelnek, hogy így tudják biztosítani a folyamatos fejlesztést és támogatást. Bár ez igaz lehet, a felhasználók számára sokszor ez mégsem jelent valódi előnyt. Az évente kifizetett összegek pedig gyorsan összeadódnak, és végül sokkal többet költünk, mint egy örök licenc esetén. Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy szükségünk van a ránk erőltetett új verziókra. Sőt!
Ha tippelnem kellene: az egyszerűbb, kedvezőbb fizetési megoldások a jövőben sem fognak már nagyobb hangsúlyt kapni, ezért mindig érdemes a legjobb ajánlatokat, alternatívákat megkeresnünk. A 2024/07-es CHIP magazinban (Menekülés a szoftver-előfizetések csapdájából) alaposan körbejártuk ezt a témát.
Érdemes megjegyezni, hogy ritkán, de azért akad olyan gyártó, aki az árakat, a havi díjakat az adott ország fizetéseihez igazítja. Például ilyen a YouTube Premium előfizetés is, ami itthon 1790 forintba kerül, Németországban 12,99 euró (kb. 5100 Ft), az Egyesült Államokban pedig 13,99 dollár (kb. 5100 Ft). Ez a modell persze mindig is a tévé- vagy internet-előfizetések havi díjas modelljét követte (akárcsak a streamingszolgáltatók).
Ettől függetlenül viszont a differenciált árazását nagyon korrekt megoldásnak tartjuk.
The post „Örök licenc? Az olyan 2010-es dolog. Most már évente fizetünk ugyanazért!” (Véleménycikk) appeared first on Chip Online.
Hungarian (HU) ·