- Összedől-e a világ attól, hogy a német politika szakítani látszik a nácik bukása óta folytatott gyakorlatával és szóba állni látszik a szélsőjobboldallal?
- És hogyan jutottunk odáig, hogy ilyesmi egyáltalán felmerüljön?
Elon Musk múlt szombaton az AfD (Alternative für Deutschland, Alternatívát Németországnak) gyűlésén tett, provokatívnak szánt megjegyzése, miszerint ideje lenne, hogy Németország továbblépjen a múltja miatt érzett bűntudaton, nem véletlenül kavart máig tartó hullámokat. Musk ugyanis - függetlenül attól, hogy az ember hogyan értékeli ezt a tabutörő megjegyzést - nyilvánvalóan beletalált valamibe, ami messze túlmegy azon, hogy a ma élő németek hogyan viszonyulnak a dédszüleik által választáson a hatalomba szavazott Hitlerhez és a holokauszthoz.
Ahogy a Politico friss cikke is írja, a német szélsőjobb régóta kárhoztatja a világháború utáni német politikát meghatározó Erinnerungskulturt vagyis emlékezetkultúrát, mert az szerintük a náci bűnök miatti bűntudatban gyökerező társadalmat hozott létre, elgyengítve a német szellemet. Csakhogy mostanában már messze nem csak a szélsőségesek beszélnek ilyemiről és nemcsak a náci múltra utalva. Sokan ugyanis a sokáig fontos pozitív szerepet betöltő múltfeldolgozás egyik következményének tartják az elmúlt évtizedek német politikájának másik jellemzőjét, a szélsőjobboldali AfD megerősödésében nem kis szerepet játszó moralizáláskultúrát is.
Vagyis azt, hogy a német politika mainstream szereplői egyre inkább hajlamosak voltak leegyszerűsített, morális alapú vagy-vagy kérdést csinálni összetett, gyakorlati problémákból.
Kováts Eszter politológus, a Bécsi Egyetem kutatója a bevándorlás komplex témakörét hozta fel erre példának a 444 kérdésére. Azért a bevándorlásét, mert mint elmondta, a közszolgálati ARD tévécsatorna legfrissebb, január közepi közvélemény-kutatása szerint a német választók problématérképén a migráció/menekültügy és a gazdaság kérdései dominálnak úgy, hogy előbbi most már a legfontosabbnak nevezett politikai kérdés 37 százalékkal. Decemberhez képest 14 százalékos erősödéssel lett listavezető téma a migráció, megelőzve a gazdaság állapotát, amit decemberhez képest 11 százalékkal kevesebben neveztek meg legfontosabbként.
A „bevándorlás” Kováts szerint például valójában legalább 10-15 eltérő témakört takar. Ilyenek például
- a menekültek kérelmeinek hivatali kezelése és ennek hiányosságai, vagyis az úgynevezett dublini elvek gyakorlati érvényesülése (a múlt heti aschaffenburgi és a az augusztusi solingeni merényletek két, korábban Bulgárián át Németországba érkező tettesének egyike sem tartózkodhatott volna már az országban legálisan)
- A menekültek érkezésével járó óvodai- és szállásproblémák ráterhelése a helyi önkormányzatokra
- A menekültek és a befogadó németek meglévő kulturális különbségei
Ezektől eltérő, de szintén a bevándorláshoz kapcsolódó forró altémák például
- a politikai és radikális iszlám kérdésköre
- a terrorizmus, valamint a merényletek problémái
- vagy a gazdaság alulfizetett szektoraiban tapasztalható munkaerőhiány.
„A mainstream pártok erre a kihíváshalmazra egyelőre, úgy tűnik, nem találták meg az ellenszert, ez lehet az egyik fontos magyarázója a radikális jobboldali populista pártok népszerűségének Nyugat-Európában.”
- mondta Kováts, felidézve Sheri Berman amerikai politikatudós, a Columbia egyetem kutatójának nemrég publikált esszéjét a Journal of Democracy folyóiratból.
Berman cikke a nyugat-európai mainstream pártok migrációs politikájának „vakfoltjairól” szól.
Az amerikai politológus szerint empirikusan egyáltalán nem igazolható az a tézis, hogy a radikális jobboldali populista pártok népszerűségének oka a választók növekvő rasszizmusa és idegengyűlölete lenne.
Berman szerint a mainstream - vagyis a jobbközép, szocdem, baloldali és liberális pártok - egyszerűen nem kínálnak válaszokat a választópolgárok által észlelt, migrációval összefüggő problémákra. Hogy miért? Mert a párt- és médiaelitek értékrendje és problémaérzékelése szerinte elszakadt a szavazók tömegeiétől.
Hungarian (HU) ·