Egy új kutatás eredményeként a hunok és az ázsiai Hun Birodalom közötti genetikai kapcsolatokat sikerült egyértelműsíteni. A nemzetközi kutatócsoport felfedezte, hogy bár a Kárpát-medencében csak kisebbségben voltak kelet-ázsiai származásúak, a hunok érkezésével összefüggő genetikai kapcsolatok több európai személy esetében is közvetlenül nyomon követhetők. Az új eredmények a hunok európai birodalmának és az ázsiai sztyeppék közötti dinamikus kapcsolatokat és kevert származású közösségeket tárnak fel, hozzájárulva a múltbeli népességek összetételével kapcsolatos évszázados viták tisztázásához.
A HistoGenes kutatási projekt keretében egy magyar, amerikai, német és osztrák szakemberekből álló nemzetközi kutatócsoport sikeresen összekapcsolta a hun korszak európai személyeit az ázsiai Hun Birodalom egyes magas rangú egyéniségeivel.
Az eddig végzett kutatások azt mutatják, hogy bár a Kárpát-medencében kevesen voltak kelet-ázsiai származásúak, az újabb érkezők között vegyes származású közösségek éltek, amelyek a korabeli kultúrák és genetikai örökségek sokszínűségét képviselték – erről számolt be az ELTE egy sajtóközleményben.
A hunok a 370-es évek végén átlépték a Volgát, és létrehozták az egyik legbefolyásosabb, bár rövid életű nomád birodalmat Európában. A kutatók régóta foglalkoztatja, milyen kapcsolat állhat fenn az ázsiai hunok és az európai hunok között.
Bár a népnevek egyezése széles körben elfogadott, az ázsiai Hun Birodalom Kr. u. 100 körüli bukása és az európai hunok megjelenése között több mint 250 év telt el.
A kutatók a kérdés megválaszolására 370 személy genetikai mintáját elemezték, amelyek a Kr. e. 2. század és a Kr. u. 6. század közötti időszakból származtak három különböző földrajzi területről: Belső-Ázsiából, Közép-Ázsiából és a Kárpát-medencéből. A kutatásban 35 új genetikai mintát is elemeztek Magyarországról és Kazahsztán keleti területeiről.
A kutatás szerint a Kárpát-medencében a hunok érkezését követően nem alakultak ki nagyobb ázsiai vagy sztyeppei származású közösségek, mindössze a népesség 7 százaléka sorolható ilyen eredetűként. Azonban sikerült azonosítani egy jól elkülöníthető csoportot, amely jelentős kelet-ázsiai genetikai jegyeket hordozott. A kutatás során a génalapú rokonsági kapcsolatok újfajta összehasonlítása is előtérbe került, melynek segítségével egyes magyarországi személyek közvetlen rokoni kapcsolatot mutattak mongóliai, az ázsiai Hun Birodalom késői időszakából származó személyekkel.
Nem ugyanúgy jöttek az avarok és a hunok Európába
A felfedezés azt bizonyítja, hogy az európai hunok egyes tagjai egészen a mongol sztyeppékig, és a késői hsziungnu temetkezésekben eltemetett előkelő személyekig vezethetők vissza.A kutatás szerint a Hun Birodalom lakossága rendkívül heterogén volt, és a genetikai és régészeti bizonyítékok is arra utalnak, hogy a közösségek mozaikosságot mutattak, nem pedig egyetlen, egy helyről érkező népvándorlásról van szó. A kutatók azonosították, hogy még a sztyeppei jellegű temetkezések is rendkívül változatosak voltak, és különböző népességekkel hozhatók összefüggésbe.
A kutatási eredmények arra is rávilágítanak, hogy a hunok Európába érkezése más módon zajlott, mint később az avaroké. Míg az avarok, miután birodalmukat a türkök elpusztították, viszonylag gyorsan letelepedtek Európában, addig a hunok sok nemzedéknyi idő elteltével alapítottak új birodalmat, amelyben számos más eurázsiai csoport is részt vett. E birodalom ugyan jelentős változásokat hozott a politikai tájban, de genetikai hatása viszonylag korlátozott maradt.
Ez az újabb kutatás rávilágít arra, hogy a legmodernebb genetikai és régészeti módszerek kombinálásával sokat tehetünk a múlt népességi összetételének és eredetének tisztázásában. A tanulmány megerősíti a kapcsolatokat a hun korszak és az ázsiai Hun Birodalom között, segítve ezzel a Kelet- és Nyugat-Eurázsiát összekötő dinamikus kapcsolatok jobb megértését.