Melyik állat lenne a Föld ura az ember után?

Ha az emberiség elköltözne, kiveszne vagy egyéb okból eltűnne, helyét a legkézenfekvőbb módon egy hozzá nagyon hasonló lény, egy sokoldalú és fejlődőképes főemlős venné át. A laikus vélekedésekkel azonban szembemegy a tudományos spekuláció.

Az ausztrál Charles Sturt Egyetem professzora szerint az ember helyét leginkább egy háziasított vagy egy invazív fej venné át. Utóbbi kategóriába talán az óriásvarangy illeszkedik, előbbibe a házi macska. 

A macskák ugyan jól kiismerik magukat az ember alkotta környezetben, felmerül ellenük érvként, hogy nem annyira társas lények, mint a kutyák. Ez azonban kissé túlzás, mert a macskák vadon nagyobb kolóniákat alkotnának és mivel a bolygó leghatékonyabb vadászai közé tartoznak, könnyen megélnének az ember után bőséggel szaporodó rágcsálókon és madarakon.

Sok kar, sok lehetőség

Az Oxford Egyetem professzora, Tim Coulson azonban egy teljesen másféle állat mellett teszi le a garast: a polipok mellett.

A polipokban sok megvan a bolygó uralásához szükséges tulajdonságok közül: a problémamegoldó képesség, az ügyes végtagok, a gondolkodási funkciók és a rejtőzködésen alapuló kifinomult önvédelem. A potenciális trónörökös állatfaj ráadásul nagyon önálló és bonyolult társadalmi szervezet nélkül uralja a tengereket a sekély partoktól a mélységekig.

A polipok szervezete nagyon egyedi, minden karjuk önálló idegközponttal rendelkezik, a gondolkodást ezek a központok elosztott módon bonyolítják és összetett információ feldolgozásra alkalmasak. Képesek rövid ideig a szárazföldön is lélegezni, ami arra enged következtetni, hogy a szárazföld meghódításához szükséges légzőrendszer is kifejlődhet náluk. Mindent összevetve, ahogy a polipokra, úgy az emberre is jellemző, hogy nagyon változatos élőhelyeken és eltérő körülmények között képes megélni.

A globális klímaváltozás miatt változik a tengerek hőmérséklete és a tengervíz összetétele. A polipok kifejezetten ellenállónak bizonyultak a változásokkal szemben, ugyanis képesek megváltoztatni anyagcseréjüket a körülményekhez alkalmazkodva. Más zsákmányra vadásznak, más stratégiával és közben elkerülik a változó ökoszisztémában felbukkanó új természetes ellenségeiket.

Welcome to the jungle

Alan Weisman amerikai újságíró, aki könyvet is írt az emberi civilizáció végéről, egészen máshonnan indítja a gondolatmenetét. Azt javasolja, hogy először a két Korea között húzódó, 250-szer 4 kilométeres demilitarizált övezetet vegyük szemügyre, ahová ember több mint fél évszázada nem teheti be a lábát, vagy nézzük meg, hogy mi lett az azték civilizációval. 

Az egyik, ami látnánk, hogy az ember építményeit évtizedek alatt elnyelné az erdő és a dzsungel. A másik pedig, hogy igazából nem az ember eltűnése, hanem az emberi környezetformáló tevékenység eltűnése a leglátványosabb. A megváltozott helyzetben nem sok esélye lenne a macskáknak, kutyáknak vagy polipoknak. Hamarosan visszatérne az ember által előszeretettel irtott megafauna.

Weisman szerint, ha az ember nem érkezik meg

Amerikában háromszor annyi, fél tonna feletti súlyt elérő állatfaj élne, mint ma Afrikában

Ez pedig az óriási medvék, farkasok és bölények világának visszatérését jelentené.