Megkérdeztük az új Dextertől, milyen érzés embert ölni

Ha a legikonikusabb antihősökről kérdeznénk egy sorozatrajongót, biztosan a top 3-ban említené meg Dexter Morgan karakterét, akit Michael C. Hall alakított 2006-tól, nyolc évadon keresztül a Showtime-on látható Dexter című sorozatban. A történet egy törvényszéki szakértőként dolgozó, különc fickóra fókuszált, akiben különös vérszomj munkálkodott. Elvégre Dexter éjszakánként olyan bűnözőket és sorozatgyilkosokat kerített kézre, és végzett ki brutálisan, akik nappal elkerülték, hogy a törvény keze lecsapjon rájuk. Dexter lett a tévétörténelem egyik leghírhedtebb és legkedveltebb sorozatgyilkosa, és bár a nagy finálé sokakban csalódást keltett, mégis a mai napig mérföldkőként gondol mindenki vissza a kábeltévék történelmében erre a gyöngyszemre.

Dexter köszöni szépen, jól van. Ahhoz képest, hogy más, a 2000-es évek elején taroló sorozatok feltámasztásai mennyire csúnyán elbuktak (Hősök, A szökés), ez a széria már a második spin-offot tapossa. Január 30-án érkezett meg a SkyShowtime-ra szinkronnal a Dexter: Eredendő bűn című előzménysorozat, amely kedvenc szociopata sorozatgyilkosunk első lépéseit, diszfunkcionális családjával való kapcsolatát mutatja be és járja körbe a 90-es években. Ezúttal a The OA-ből és a Shadow and Bone-ból ismert Patrick Gibson főszereplésével, és Michael C. Hall narrálásával – utóbbit abban az esetben élvezhetjük, ha a magyar feliratos változatra szavazunk.

A SkyShowtime jóvoltából, a Dexter: Eredendő bűn premierjének alkalmából videós interjút készítettünk a fiatal Dextert alakító Patrick Gibsonnal, akit többek között arról faggattunk,

• milyen tanácsokat kapott Michael C. Halltól Dexter eljátszásához,
• nehéz volt-e kihoznia magából a benne rejlő Dextert,
• milyen érzés volt a forgatásokon újra és újra embert ölni,
• és egyáltalán, szerinte miért lelkesednek a mai napig az emberek Dexterért.

Hogyan készült fel Dexter eljátszására?

Az eddigi szerepeimhez képest most az volt a legnagyobb különbség, hogy egy már bejáratott, közkedvelt karakterről van szó. Úgy készültem, hogy az eredeti Dexter-sorozatot daráltam reggeltől estig, abból próbáltam minél több dolgot magamba szívni. Az Eredendő bűn showrunnere, Clyde Phillips több olyan könyvet is ajánlott, amelyek kifejezetten sorozatgyilkosokról és pszichopatákról szólnak, ez is nagy segítséget jelentett, mert így beleláthattam egy picit ezeknek az embereknek az agyába.

Michael C. Halltól, Dexter eredeti megformálójától kapott listát arról, hogy mikre kell mindenféleképp odafigyelnie?

Örültem volna neki, sokat segített volna vele! Az olvasópróbán találkoztam vele, aztán e-mailezni kezdtünk, és sokat kérdezgettem a neki írt leveleimben Dexterről. Szerencsémre Michael beavatott egy kicsit a kulisszatitkokba, megírta nekem, ő hogyan látja a sorozat főszereplőjét, a lelkivilágát, mitől lesz Dexter úgy igazán Dexter. Állhatatos voltam, sokat faggattam Michaelt a karakterről, próbáltam kiszedni belőle, hogy mit gondol, a fiatal Dexter milyen lehetett, és milyen tulajdonságait kellene szerinte mindenképp kihoznom az új sorozatban belőle. Ez volt az a pont, amikor Michael egy picit visszakozott.

Michael C. Hallnál jobban senki nem ismeri Dextert, az életéből sok évet áldozott erre a sorozatra, és a spin-offokra. Azt gondoltam volna, hogy szigorúbban őrködik Dexter felett, de tényleg úgy volt vele, hogy ez az én iterációm, művészek vagyunk, rám bízza a részleteket és a fiatal Dexter megformálását.

Dexter egy egészen különc figura, nem lehet egyszerű egy olyan fickót eljátszani, aki ennyire kilóg a sorból, nem találja a helyét az emberek között, és még egy véres hobbija is van. Hogyan hozta ki magából az önben rejlő Dextert?

Amit Michael C. Hall alakításában is észrevettem, és amit a saját játékomba is átültettem az az a tény, hogy Dexter nem direkt viselkedik furán. Igyekszik beilleszkedni a többiek közé, normálisnak lenni, de egyszerűen nem megy neki. Kifejezetten érdekes számomra, ahogy Dexter öltözködik, generikusan, mindenfajta feltűnést kerülve. Dexter olyan, mint aki a tévében látott volna csak átlagembereket, vagy valami könyvben olvasott volna róluk, és mindezek alapján próbálná összerakni az átlagember perszónáját.

Dextert az teszi Dexterré, hogy meghallgatja mások mondandóját, és szinte robotikusan elkezdi agyban latolgatni, hogy na, erre mit kéne válaszolnom ahhoz, hogy ne nézzenek rám úgy, mint aki másik bolygóról jött. Michael tökélyre járatta a karaktert e tekintetben, és ez a motívum nyilván az Eredendő bűnben is visszaköszön.

Egy Dexter-sorozatból nem maradhatnak ki a gyilkosságok, amikor a főszereplő sorozatgyilkosokkal számol le, és a saját vérszomját csillapítva szolgáltat igazságot. Ezeknek a jeleneteknek a forgatását hogyan élte meg, milyen érzés volt embert ölni?

Amikor a gyilkolós jeleneteket forgatjuk, mindig megváltozik a hangulat a forgatáson, csendessé, meghitté válik a környezet, akár csak egy véres szentélyben. Ennél bizarrabb sorozatot még nem forgattam, mert ahogy bezacskózzák a szobát, azzal együtt a teljes stáb kiszakad pár órára a valóságból, a pörgős, sok órás munkanapokból, és módosult tudatállapotban dolgozik mindenki ilyenkor. Elvégre az, hogy Dexter egy „jó sorozatgyilkos”, az alkotja a széria gerincét.

Remek, ahogy ezeket a snitteket megírják, és rendezik, mert szabad kezet is hagynak az alkotók nekünk. Senki nem instruál, hogy ide álljak, aztán oda menjek. Amikor Dexter gyilkol, az mindig színpadias, afféle véres monológ, és mindig megengedik, hogy belevigyem a saját karakteremet, és hogy eldöntsem, mikor veszem fel a kést az asztalról, és mikor döntök úgy, hogy itt az ideje gyilkolni.

Persze a nézőt az nem érdekli, hogy mennyit táncolok jobbra-balra a jelenetben, a lényeg, hogy leszúrjam a végén azt a sorozatgyilkost, aki éppen Dexter kezére akadt. De nem csak a művészies körítést, a vérengzést is rettenetmód élveztem, bevallom.

Az Eredendő bűnben egy kezdő Dextert látunk, aki keresi a saját stílusát, hogy hogyan öljön, miképp szabaduljon meg a holttestektől. Ahogy az évad halad előre, Dexter is brutálisabbá válik majd?

Igen, kezdő még Dexter, nem csak abból a tekintetből, hogy épp a szemünk láttára tanulja meg a gyilkolás fortélyait, hanem itt jön rá arra is, hogy mit élvez. Gyilkos ösztön munkál ebben a fickóban, vérszomja van, amit csillapítania kell, és nem mindegy, hogyan teszi meg ezt. Ahogy látjuk, egy hulla felboncolása neki nem elég, ahogy az sem rázza meg, hogy egy bűntény helyszínén egy áldozat körül kell fotózgatnia.

A későbbiekben sokkolóbbá válnak Dexter módszerei, de abból a tekintetből, hogy a durvább összhatást az váltja ki, hogy látszik majd a főszereplőn, hogy egyre jobban élvezi az öldöklést.

Dexterért mindig is sokan rajongtak, és a rajongói bázisa a régi sorozatnak a mai napig igen aktív. Mit gondol, miért vált éppen ez a karakter az első szerethető sorozatgyilkossá?

A sorozat struktúrája megkönnyíti a dolgot. Dexter fejében járunk, folyamatosan halljuk a gondolatait, ettől közvetlenné válik a kapcsolatunk a figurával, és rögtön empátiát kezdünk érezni az irányába. Sőt, szurkolunk neki, mert látjuk, hogy akármennyire is véresek és törvénytelenek a módszerei, ő személy szerint meg van győződve arról, hogy azt teszi, ami a leghelyesebb. Többnyire a gonoszokra úgy gondolunk, mint akik szimplán gonoszak, pedig a negatív szereplők, a rosszfiúk ugyanúgy meg vannak győződve arról, hogy jól cselekszenek.

Mint azokban a filmekben, amikben világuralomra törnek, mert biztosak benne, hogy az új világrend majd jobb lesz, de csak a gonoszságnak engednek így teret. Morálisan nehéz belőni Dextert, hogy ebben a jók és gonoszok között milyen helyet foglal el. Szürke karakter, antihős, és az antihősök még mindig izgalmat keltenek az emberekben.

A Debrát játszó Molly Brownnal és Christian Slaterrel remekül működnek együtt az első epizódokban, kifejezetten jó önök között a kémia.

Köszönöm, a forgatáson a családommá váltak ők ketten, olyannyira, hogy néha emlékeztetnem kellett magamat, hogy amúgy egy sorozatgyilkos vagyok.

A Dexter: Eredendő bűn a SkyShowtime-on nézhető meg, szinkronnal és magyar felirattal.