Megindokolta a főváros, miért nem készülhet többé gírosz és kürtőskalács a budapesti aluljárókban

Korábban beszámoltunk róla, hogy egy rendelet értelmében az év elejétől tilos sütni a budapesti aluljárókban. A főváros most közleményben adott magyarázatot a döntésre, melyet azt követően adtak ki, miután úgy ítélték meg, „a sajtóban több helyen félreérthető, felületes információk jelentek meg az aluljárókban történő helyben sütés szabályozásával kapcsolatban”.

A közleményben, melyet a 24.hu idéz, azt írták,

• az aluljárókban kialakított üzlethelyiségek és pavilonok közmű-kiépítettsége és kialakítása a legtöbb esetben nem alkalmas a helyben sütésre.
• Minden üzlethelyiség, illetve pavilon esetében egyedi az elbírálás
• Az elbírálás az aluljárókban lévő üzlethelyiségek és pavilonok bérleti szerződéseinek, illetve közterület-használatra vonatkozó hatósági szerződéseinek lejártához, illetve megújításához igazodik.
• A bérlők kellő időben előre tájékoztatást kaptak, így elegendő idejük volt a felkészülésre: már a tavalyi döntések során jelezték a lejáró szerződéssel érintett ügyfeleknek, hogy egyes tevékenységük csak 2024. december 31-ig folytatható.

Az elbírálás keretein belül a hivatal és az aluljáró üzemeltetője megvizsgálja, hogy olajjal/zsírral történik-e a helyben sütés, a helyben elkészített ételek előkészítése vagy sütése során keletkezik-e zsiradék, továbbá a készítés során alkalmazott eszközök takarítása, mosogatása során a csatornarendszerbe kerülhet-e szennyező anyag. Az elbírálás az egyes aluljárók eltérő kialakítására figyelemmel történik, hiszen a különböző eljárások más és más hatással vannak az adott aluljáró közműveire és a köztisztaságra.

Az új szabályozást a főváros azzal magyarázza, hogy az aluljárók döntő része a ’60-as, ’70-es, ’80-as években épült főként a gyalogos közlekedési funkció támogatására, ezt kiegészítve egy-két üzlethelyiséggel. A 80-as években terjedtek el azok a pavilonok, amelyek közterület-használati engedéllyel létesültek, utólag. Ezek nem rendelkeztek közműbekötésekkel, mivel az aluljáró közforgalmi területeinek kevéssé forgalmas részeiből lettek leválasztva. A pavilonok létesítésükkor jellemzően táskákat, ruhákat árultak, amihez nem volt szükség vízre, szennyvízelvezetésre, jelentős áramigényre.

Később azonban egyre többen kezdtek élelmiszer árusításba, melynek következtében egyre nagyobb energiaigényű gépeket telepítettek a pavilonokba. A megnövekedett igénybevételt pedig az 50–60 éves hálózatoknak kell kiszolgálniuk.

A problémák között tüntették fel azt, hogy a zsírfogó használata ugyan előírás, azonban a rendszerbe még így is bekerülnek és „rendszeresek a dugulások az aluljárók csapadékvíz-elvezető rendszereiben, amit a csapadékcsatornába öntött ételmaradék és zsiradék okoz”.

Hozzátették, hogy az ételkészítést, különösen a zsiradékban sütést csak olyan aluljárókban indokolt engedélyezni, ahol igazoltan kizárhatóak a problémák, vagyis kizárt, hogy zsír kerüljön a csatornába, és a helyiség elhelyezkedése is lehetővé teszi a szagok kivezetését.