Meghurcolták, megalázták, megtörni mégsem tudták Janovics Jenő igazgatót

Korabeli lapok feljegyezték, hogy amikor a Nagy Háború után, 1919 őszén a románok bevonultak Kolozsvárra, hűségesküt vártak Janovics Jenőtől is, a Nemzeti Színház igazgatójától. Ő ezt megtagadta, aminek meg is lett a következménye.

• A magyarokat azonban nem lehetett csak úgy kitenni a színházból.
• Janovicsék a maguk módján ellenálltak.
• Az utolsó magyar nyelvű előadást 1919. szeptember 30-án tartották.
• Az előadást maga Janovics választotta, Shakespeare: Hamlet.
• A címszerepet önmagára osztotta... s a többi már történelem.

A románok ugyanis cenzúrázták az szövegkönyvet, az előadást lényegében a híres monológ nélkül kellett megtartani. Janovics Jenő azonban, akit addigra a megszálló románok a lakásából is kitették, így a direktor egy fürdőszobában, a kádra fektetett léceken aludt esténként, kiállt a színpadra, és azt a bizonyos mondatot – Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés – úgy mondta el, olyan hangsúllyal és átérzéssel, hogy ott, akkor, abban a pillanatban nem volt olyan néző, színházi dolgozó, aki ne ugrott volna talpra.

Janovics Jenő nélkül nincsen erdélyi filmgyártás

Erről a direktorról készült az NFI könyve, amit így, az Oscar-díj gálájához közeledve érdemes elővenni. Janovics Jenő (1872-1945) ugyanis nem csupán legendás színházigazgató volt, hanem az erdélyi filmgyártás megteremtője is.

Zágoni Bálint és Kurutz Márton könyve soha nem látott módon gyűjti egybe Janovics Jenő életének legfontosabb éveit és alkotásait. Ez alapján ugyanis egy olyan korszak története rajzolódik ki előttünk, amely megalapozta a XX. század erdélyi – és távolhatóan a hollywoodi – filmgyártás alapjait is. 

Egy olyan személy karaktere jelenik meg előttünk, aki életének minden pillanatát a kultúrának szentelte, a színház- és filmművészetnek.

• Ahogyan Zágoni Bálint az előszóban fogalmaz: „Nehéz és összetett feladat képet alkotni e rendkívüli hivatástudatú színházigazgatóról, aki 1918 után a filmproduceri tevékenysége és a mozivállalkozásai által biztosított jólétét gondolkodás nélkül feláldozta kolozsvári társulatának jövője érdekében.”
• Ahogyan Kurutz Márton a könyv elején fogalmaz: „Valóságos kis Hollywood épült fel a Szamos partján, s ez az egyik legígéretesebb filmkészítő műhely volt az akkori Magyarországon.”

Janovics Jenő jó érzékkel látott neki a filmgyártásnak, kezdetben nem a saját pénzét, hanem a francia Pathé forrásaiból forgatott, és arra is ügyelt, hogy a közönségnek tetsző történeteket vigyen a vászonra.

A könyv felépítése

A Janovics Jenőről szóló könyv nem csupán kronológiai történeti olvasmány, hanem a direktor életének, valamint a művészi lét villanásszerű ábrázolássorozata is. Mérnöknek készült, rajongott az irodalomért, a színházért, a „mozgó fényképekért”, a filmgyártásért.

A könyv sorra veszi alkotásait, szerepét és áldozatait a filmiparban, megismerjük filmes vállalkozásit, és megismerjük azokat a szereplőket, filmes szakembereket, alkotókat, írókat, színészeket, rendezőket, operatőröket, akik meghatározták a korabeli erdélyi filmgyártást.

De azt is megtudhatjuk, hogy Janovics Jenőnek köszönhetjük azt is, hogy Jászai Mari színészi játékát a mozgókép is megörökítette.

Hetvenkét éves korában, 1945. november 16-án halt meg. Ravatalánál ezekkel a szavakkal búcsúztatták: „Tudjátok-e, hogy ez az ember egyszer mérhetetlenül gazdag volt, és mosolyogva áldozta fel vagyonát a színházért, a szegény színészekért és minden kulturális célért, amiről tudomást szerzett. (...) Az örökkévaló építés titkát vigyük koporsója mellől vissza az életbe, és tartsuk meg emlékét mindörökre!” 

Zágoni Bálint - Kurutz Márton /  Janovics Jenő a kolozsvári filmgyártás megteremtője /  NFI / 2024 / 223 oldal

(Borítókép: Németh Kata / Index)