Ma semmiképp se szentségeljen, bármennyire is fáj a torka

A legtöbben ugyan csupán valamelyik testvérük, családtagjuk vagy barátjuk miatt tartják számon február 3-át, azaz Balázs napját, pedig a mai naphoz több olyan népi és vallási szokás, illetve hiedelem tartozik, amely hosszú évszázadokon át meghatározó jelentőséggel bírt. 

Szent Balázs, a kereszténység egyik méltatlanul kevésszer emlegetett szentjét a torok és légúti betegségek elleni küzdelem védőszentjeként tartják számon. Innen ered az ősi szokás, a balázsolás is, amelyet a katolikus egyház hagyományos szertartásként tart számon. Évről évre rengeteg hívet vonz, különösen február 3-án, amikor Szent Balázs ünnepe van. Ez a vallási és népi hagyomány ugyanis még ma is él, így sokan kérik az áldást, hogy megőrizzék egészségüket, különösen az ilyenkor igencsak tomboló torok- és légúti betegségekkel szemben.

A csodatévő püspök, aki orvosnak sem volt utolsó

Szent Balázs a 3-4. században élt, és Sivas városában (a mai Törökország területén) volt püspök. Születési dátuma nem ismert, a feljegyzések szerint a halála viszont igen, 316. február 3-án végezték ki – innen az ünnep későbbi dátuma is. Az ősi egyházi hagyomány szerint Balázs csodás gyógyító képességekkel rendelkezett, különösen, ha a torokbetegségről volt szó. Az egyházi vezető a történetek szerint különféle betegeket segített, és számos csodát tett: egy gyermek életét megmentette, miután az lenyelt egy hajszálat.

Életéről az eseteken kívül azonban rendkívül keveset tudni. Püspökké választása után visszavonult egy magányos hegyi barlangba, ahonnan imádkozva vezette népét, tanácsokat osztott és gyógyította a közösséget. A legendák szerint ez idő alatt vadállatok őrizték, akik háziállatok módjára engedelmeskedtek neki.

316-ban egy Agricola nevű római helytartó, Licinius császár keresztényüldözési parancsainak eleget téve elfogta, és bíróság elé állította a püspököt. Balázs hitét azonban elfogása ellenére sem sikerült megtörni, megkorbácsolták és siralomházba zárták – a mendemondák szerint pedig rabsága során rengeteg csodát tett.

A balázsolás szertartása valószínűleg a 8. században terjedt el a keresztény világban, amikor a katolikus egyház hivatalosan is elismerte Szent Balázst, mint a torokbetegségek védelmezőjét. Az egyházi hagyomány szerint ezen a napon különleges áldást adnak a híveknek, akik imádságok kíséretében, két keresztbe tett gyertyával „balázsolásban” részesülnek.

A balázsolás a katolikus egyház szertartásain belül nemcsak a betegeknek, hanem minden hívő számára elérhető, és különösen fontos nap ez a közösség számára, mivel a hit, az imádság és az áldás erejét hirdeti. 

A középkorban ütötték le a dátumot, de napjainkig ünneplik

A középkorban a rituálé a vallási és társadalmi élet szerves részét képezte – ekkor, a 13. században került át az ünnep február 3-ra. Az egyházi szertartás során a papok a híveket gyertyákkal keresztbe tett kézzel áldották meg, miközben az áldás kifejezetten a torok védelmét célozta. Azokban az időkben, amikor a modern orvosi ellátás még nem állt rendelkezésre, az emberek sokkal inkább a vallási szertartásokban és csodatevő erejű hagyományokban kerestek gyógyulást.

A szertartásának különleges jelentősége volt az alacsonyabb társadalmi rétegek számára is, akiknek az akkor még gyerekcipőben járó tudományos orvoslás sem volt elérhető, ám ezek a hagyományok még ma is élnek bizonyos helyi közösségekben. 

A vallásos szokások mellett mélyen gyökerezik a népi hagyományokban is az ünnep. Sok helyen ugyanis a közösségi élet része lett, különösen a falvakban, ahol a helyiek körében szoros kapcsolatban álltak a vallási és gyógyító hagyományok, így a népi és vallási hitvilágban a balázsolás egyaránt a betegségmegelőzéshez és gyógyuláshoz kapcsolódott, ám nemcsak a torkot védte, hanem általánosan a betegségekkel szemben is segítséget nyújtott.

A néphagyományban gyakran a papok mellett falusi gyógyítók vagy bábák is részt vettek, és az áldást a közösség tagjai is továbbadták egymásnak, mint egyfajta védelmet a betegségekkel szemben. A szertartás ily módon összekapcsolódott az emberek mindennapi életével, és hozzájárult a közösségi kapcsolatok erősítéséhez is, amelyet volt, hogy maszkos felvonulásokkal erősítettek meg. 

A balázsolás napjainkban is élő hagyomány, egyes helyeken az újraéledő népi szokások révén pedig nemcsak templomokban, hanem köztereken, nyilvános helyeken is lehetőség van a sokszor hallott, ám ma már kevésbé ismert balázsolásra.

Ahol igazán népszerű Szent Balázs

A legenda szerint Szent Balázs a X. században megjelent egy helyi lelkész álmában, hogy figyelmeztesse őt arra, hogy egy támadásra készülő hajó közeledik a horvátországi Dubrovnik partjaihoz. A lelkész komolyan vette a figyelmeztetést, riasztotta a város vezetőit, akik felkészültek a védekezésre, így a város megmenekült, és Szent Balázs lett a védőszentje, amelyet minden évben meg is ünnepelnek a városlakók és a hívek.

(Borítókép: Dubrovnik Szent Balázs temploma. Fotó: anshar73 / Getty Images Hungary)