Ma is köztünk élnek a kommunista múmiák, Leninnel az élen

Akárhogyan is próbáljuk, nehéz magyarázatot adni arra, hogy az egyházakat, bármiféle természetfeletti hiteket és minden, nem evilági elképzelést tűzzel-vassal üldöző materialista-kommunista rendszerek hogyan juthattak arra az elhatározásra, hogy vezetőiket nem csak eltemetik világraszóló állami pompával, de porhüvelyeiket még mumifikálják, és közszemlére is teszik. Az örökkévalóságnak szánva.  

A groteszk sor Leninnel kezdődött, amikor 101 évvel ezelőtt, 1924 január 21-én, egyáltalán nem váratlanul, meghalt. Már két évvel korábban agyvérzést kapott, aztán még kettőt. Holttestét három napra kiállították a moszkvai szakszervezetek házának oszlopcsarnokában, és az volt a terv, hogy a vezető forradalmárt a moszkvai Vörös téren egy zárt sírba temetik.

A fogcsikorgató hideg ellenére a gyászolók hosszú sorai nem akartak fogyatkozni, beszámolók szerint legalább félmillió ember várt arra, hogy elbúcsúzhasson Vlagyimir Iljicstől. Majakovszkij, a futurista költő pedig megfogalmazta látnoki sorait: „Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog!"

Ekkor támadt Sztálinnak az az ötlete, hogy egy Lenin holttestét tartalmazó sírbolt a munkásosztály világméretű zarándokhelye lehetne. Sokan ellenezték a bizarr elképzelést, köztük Lenin özvegye, Nagyezsda Konsztantyinova Krupszkaja, aki még a Pravdába is írt, hogy

Hosszas vita után a kommunista párt mégis úgy döntött, hogy mauzóleumot emelnek Leninnnek, amit először fából, majd 1930-ra vörösgránitból építettek fel a Vörös téren, méghozzá az óegyiptomi lépcsős piramisok ihlette formában. A síremlék előtt évtizedeken keresztül kígyózó sorok képe aztán a hivatalos szovjet propaganda alapmotívumává vált.

Ha csak nem éppen a kétévenként esedékes rekreációs elvonulásán tartózkodik, Lenin holtteste, gyapjú öltönyben, üvegkoporsóban, ma is megtekinthető, hétfő és péntek kivételével minden nap, 10 és 13 óra között. Nyáron körülbelül másfél órát, főszezonon kívül már csak 15 percet kell várni az ingyenes bejutásra. Túlzás nélkül elmondható, hogy a bebalzsamozott kommunista vezér megtekintése a párizsi Eiffel-toronyhoz vagy a római Colosseumhoz hasonlítható turisztikai látványosság ma is Moszkvában.

Mumifikálás, újratervezve

Bár a mauzóleum az első piramisokat idézi, szovjet-orosz tudósok egy hagyományostól eltérő, merőben új mumifikálási módszert dolgoztak ki, hogy megőrizzék Lenin testét. Ők is eltávolították a belső szerveket, köztük az agyat, ahogyan eredetileg szokták, és állandó hőmérsékletet (16 Celsius fok) és páratartalmat biztosítottak.

Ezért ahogy telik az idő, egyre kevesebb marad az eredeti Leninből. Talán ezért látják sokan viaszbaba szerűnek. Lenin most kétrétegű gumiruhában fekszik, testét balzsamozó folyadék fedi be vékonyan , erre húzták rá az öltönyt. Kétévente egyszer újra balzsamozzák: a testet glicerin, formaldehid, kálium-acetát, alkohol, hidrogén-peroxid és ecetsav oldataiba merítik, másfél hónapra. A pontos összetétel és az eljárás részletei azonban titkosak. Egy biztos: Lenin holtteste folyamatos figyelmet igényel.

Befeküdt mellé a generalisszimusz

Egykori asszisztense visszaemlékezései szerint Sztálin ujjongott Lenin halálakor. Bár 1922-ben őt tette meg a Kommunista Párt főtitkárának, nem sokkal később Lenin már veszélyesnek tartotta és el akarta távolíttatni a posztról. Vetélytársként tekintett ezért Sztálin a bolsevik vezérre. Mindenesetre a fotókon megtört arccal cipeli más pártvezetőkkel együtt Lenin koporsóját.

1953. március 5-én halt meg, hivatalosan agyvérzésben, és ha már ennyire bevált a balzsamos módszer, Sztálin teste is Leninhez hasonló utat járt be. Hiába vezetett be totális terrort és volt felelős több millió ember haláláért, a „generalisszimusz” három napra kiállított holtestéhez és a temetésére csak úgy özönlöttek a tömegek.

Becslések szerint 500 gyászoló lelte halálát a Vörös tér környékén.

Sztálin testét szintén bebalzsamozták és üvegkoporsóba fektették (mint a Grimm mese Hófehérkéjét), és a szovjet alapító atya mellé helyezték. A piramiskripta pedig felvette a Lenin–Sztálin Mauzóleum nevet.

Nem sokáig feküdhetett azonban a sírboltban. Miután a vezetői székben őt követő Nyikita Hruscsov fokozatosan feltárta és elítélte Sztálin rémtetteit, nimbusza erősen halványodni kezdett. Amikor egy tíz évet a sztálini Gulágon töltött női párttag (Dora Lazurkina) a XXII. pártkongresszuson előadta az ámuló ateista párttársak előtt, hogy

a vezetés döntött. A sötétség leple alatt, titokban, egy sírgödröt ástak a Kreml falának egyik félreeső részén, eltávolították a zubbonyáról az aranygombokat és a váll-lapokat, és egy közönséges koporsóban eltemették. Nem tudni, miért, de a biztonság kedvéért egy vastag betonréteget is húztak a koporsó fölé. Talán tartottak a „bölcs vezér” feltámadásától?

A nemzetközi helyzet egyre fokozódik

A szovjet gyakorlat átterjedt a „Béketábor” más országaira is. 1949-es halála után Georgi Dimitrov bolgár sztálinista pártvezető holttestét is – a már sokat tapasztalt Lenin Laboratórium tudósainak segítségével – bebalzsamozták, és a neki felépített mauzóleumban kiállították.

De nemcsak Európát járta be a kommunizmus kísértete. Szintén a Lenin Labor szovjet tudósai tartósították a vietnami kommunista forradalmár és vezető, Ho Si Minh testét, 1969-ben. A vietnámi háború végén, 1975-ben, moszkvai mintára mauzóleumot emeltek számára, ahol azóta is fogadja a látogatókat. Kultusza még ma is él, legalábbis az ő nevét viseli Vietnam legnagyobb városa, az egykori Saigon.

Nem kerülhette el sorsát Mao Ce-tung kínai vezető sem, akinek testét, 1976-ban bekövetkezett halálakor először el akarták hamvasztani. Az általa meghirdetett és milliók életét követelő „kulturális forradalom” alatt pont ő adta utasításba, hogy a halottak hamvait szét kell szórni a földeken, mert kitűnően trágyázzák a televényt.

aminek az lett az eredménye, hogy a „feje feldagadt, mint egy focilabda”. 1977-ben a pekingi Tienanmen tér monumentális oszlopos emlékcsarnokában állították ki korpuszát, ahol „egy félhomályos kamrában fekszik, szürke öltönyben, sápadt, viaszos arcát narancssárga fényfoltban fürdő, sűrű fekete haja keretezi.”

Nem maradhatott ki a sorból, és 1994 óta a phenjani Kumsusan Nappalota mauzóleumában mutatja az utat a máig uralmon lévő Kim dinasztia megalapítója és első kommunista despotája, Kim Ir Szen észak-koreai vezető sem. Úgyszintén a Lenin Labor jóvoltából 2011-ben csatlakozott hozzá fia, a „Kedves Vezető”, Kim Dzsong Il is. Amint az a videóban látható, félistenek kijáró megrendüléssel kísérték utolsó útjra. 

Lenin kezdte, ő is vethet véget a múmiázásnak 

Többször is megkérdezték már az oroszokat, továbbra is a mauzóleumában maradjon-e Lenin, vagy inkább temessék el, ahogy más embereket szokás. Az eredmények azt mutatták, hogy bár egyre kisebb arányban, de még mindig sokan ragaszkodnak hozzá.

Lenint okolja ugyanis azért, hogy létrejött az önálló Szovjet-Ukrajna, amelyet szerinte inkább „Vlagyimir Iljics Lenin Ukrajnájának” kellene hívni. Ugyanakkor nem akarja megosztani a társadalmat, tudja, hogy sokan kötődnek még a szovjet időkhöz, amelynek szimbolikus alakja Vlagyimir Iljics.

Katonai parádék idején pedig jóideje letakarják a mauzóleumot a Vörös téren. 

Előbb-utóbb abba fogják hagyni a drága tartósítási eljárásokat, kiveszik az üvegkoporsóból és eltemetik a kommunista alapító atyát.

Ideje lenne, mert ez a hátborzongató szokás már a 20. században is anakronisztikus volt. Múmiázni, bálványként kiállítani, diktátorok szellemeit ébren tartani pedig nem csak a marxista tudományos szocializmussal nem fér össze.