Kriptoeszközök az áfában (II. rész)

A sorozat első részét itt olvashatja.

A kriptoeszközök fogalma és csoportosítása (folyt.)

A MiCA a hatálya alá tartozó kriptoeszközöket három típusba sorolja, aszerint, hogy a kriptoeszközök más eszközökhöz való rögzítéssel törekednek-e értékük stabilizálására. A rendelet preambuluma további kategóriákat is nevesít, amelyek nem tartoznak a MiCA hatálya alá.

A MiCA hatálya alá tartozó kriptoeszközök:

1. Elektronikuspénz-token (e-pénz-token): Az első típusba azok a kriptoeszközök tartoznak, amelyek csak egy hivatalos pénznemhez kötve törekednek értékük stabilizálására. Az ilyen kriptoeszközök funkciója nagyon hasonlít az elektronikus pénz funkciójára. Az elektronikus pénzhez hasonlóan az ilyen kriptoeszközök is az érmék és bankjegyek elektronikus helyettesítői, és, ahogy a MiCA megfogalmazza, „valószínűleg fizetésre szolgálnak”.
2. „Eszközalapú token” (asset-referenced token – ART): Az e típusba tartozó kriptoeszközök célja értékük stabilizálása más értékhez vagy joghoz, vagy ezek kombinációjához kötve, beleértve egy vagy több hivatalos pénznemet is. E típus magában foglal minden egyéb, az elektronikuspénz-tokenektől eltérő olyan kriptoeszközt, amelynek értékét eszközök fedezik.

 Az 1-2. kategóriához kapcsolódik a stabil kriptopénz (stablecoin) fogalma. A MiCA hivatkozik az ún. algoritmikus „stabil kriptopénzekre”, amelyek értékük stabilitását egy hivatalos pénznemhez vagy egy vagy több eszközhöz kötve érik el, kínálatuknak a kereslet változására reagáló növekedését vagy csökkenését szabályozó protokollok útján. A meghatározásból adódóan az e-pénz-tokenek és az eszközalapú tokenek együttesen alkotják a stabil kriptopénzek (stablecoin) kategóriáját.

3. Egyéb típusú kriptoeszközök: A harmadik kategóriát azok a kriptoeszközök képezik, amelyek nem „eszközalapú tokenek” vagy „elektronikuspénz-tokenek”.

A MiCA preambuluma alapján a kriptoeszközök széles skálája tartozik ide, többek között a felhasználói tokenek (utility token) is. A felhasználói token a MiCA definíciója szerint olyan kriptoeszköz, amelynek rendeltetése kizárólag a kibocsátója által nyújtott áruhoz vagy szolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítása. Az MNB-tájékoztató szerint felhasználói token lehet például „tokenizált” voucher vagy bérlet. (Megjegyzést érdemel, hogy az MNB-tájékoztató a MiCA preambulumában megjelölt három helyett négy típust említ, a felhasználói tokeneket az egyéb kriptoeszközöktől elkülönült kategóriaként kezelve.)

Az MNB-tájékoztató szerint a Bitcoin is olyan kriptoeszköz, amely nem minősül se eszközalapú, se e-pénz tokennek.

Nem a MiCA hatálya alá tartozó kriptoeszközök:

1. NFT-k (Non-FungibleTokens): Olyan kriptoeszközök, amelyek egyediek és nem helyettesíthetőek más kriptoeszközökkel, beleértve a digitális műalkotásokat és a gyűjtői tárgyakat. Az ilyen egyedi és nem helyettesíthető kriptoeszközök értéke az egyes kriptoeszközök egyedi jellemzőinek és a token birtokosa számára való hasznosságuknak tulajdonítható.
2. Pénzügyi eszköznek minősülő kriptoeszközök: A pénzügyi szolgáltatásokról szóló meglévő uniós jogalkotási aktusok hatálya alá tartozó kriptoeszközöket továbbra is a már meglévő szabályozási keretnek kell szabályoznia, függetlenül a kibocsátásukra vagy átruházásukra használt technológiától, ezért a MiCA kizárja a hatálya alól a pénzügyi eszköznek minősülő kriptoeszközöket, a betétnek minősülő kriptoeszközöket, a pénznek minősülő kriptoeszközöket, kivéve, ha azok elektronikuspénz-tokeneknek minősülnek, az értékpapírosítási pozícióknak minősülő kriptoeszközöket, valamint a nem-életbiztosítási vagy életbiztosítási szerződéseknek, nyugdíjtermékeknek vagy rendszereknek és társadalombiztosítási rendszereknek minősülő kriptoeszközök

A fentiek alapján nem tartoznak a MiCA hatálya alá az értékpapír-tokenek (security token). Ezek értékpapírként működő kriptoeszközök. A „hagyományos” értékpapírok egy szervezetben fennálló tulajdonosi jogviszonyt vagy hitelezési jogviszonyt testesítenek meg. A security tokenek a „hagyományos” értékpapírok tokenizált, digitális formái, vagyis a tulajdonosi illetve hitelezési jogviszonyból eredő jogokat, követeléseket digitálisan jelenítik meg.

A pénzügyi eszközökhöz kapcsolódik a decentralizált pénzügyek (decentralized finance, DeFi) fogalma. Az MNB-tájékoztató definíciója szerint a DeFi „a hagyományos és új pénzügyi szolgáltatások nyújtására irányuló – jellemzően közvetítők nélküli – alkalmazások területe az osztott főkönyvi technológiát alkalmazó, nyilvános hálózatokon”. A pénzügyi szolgáltatások számára új, decentralizált környezetet biztosítani kívánó rendszerről van szó, amelyben a pénzügyi közvetítők helyett a tranzakciókat végrehajtó blokkláncalapú okosszerződések játszanak kulcsfontosságú szerepet. A DeFi rendszerében kriptoeszközöket hoznak létre, illetve azokra vonatkozóan hajtanak végre tranzakciókat (pl. fizetési műveleteket végeznek, hiteleznek, kereskednek).