Kirúgjam vagy kineveljem? – Toxikus vezetők a munkáltató szemszögéből

Kihívásokkal teli üzleti világban élünk és nehézségeink közepette hajlamosak vagyunk dobálózni a témában közszájon forgó szlengekkel. Ezért fordul elő, hogy csak stigmaként lebeg a megbélyegzett vezető homlokán, aki maga is kétségbe esetten küzd a túlélésért.  Pedig nagy a különbség egy kétségbeesett, vagy sebzett vezető, egy nárcisztikus hatalommániás, vagy egy vezetői skillekkel kevésbé megáldott szakmai alapon kinevezett vezető között.  Nézzünk most rá részletesebben a főszereplőinkre, akikre előszeretettel mutogatunk probléma esetén, és akiket jogosan vagy jogtalanul, de felelőssé teszünk a kialakult helyzetért. 

A cikksorozat előző részei ide kattintva olvashatók a Jogászvilág oldalán.

A toxikus vezető – Final Boss

Ő a főgonosz, azaz a FINAL BOSS. Számtalan beszélgetés, tapasztalatcsere, illetve a témával foglalkozó írás alapján azt hiszem, mindannyiunkban kialakult egy kép róla. Ő a nárcisztikus, méghozzá a súlyosabb fajta. Ő a pszichopata és/vagy szociopata. Ő a machiavellista (ezt már kevesebben tudjuk).

Sötét triádnak is nevezzük azt a mesterhármast, akikkel gyakran a toxikus vezetőket azonosítjuk. Könyörtelenek, számítóak, önelégültek. Nem éreznek, csak mutatnak empátiát, ha szükségét érzik. Nem szeretik, csak használják a kollégákat a céljaik elérése érdekében. Szeretik a fényt, szeretik a pompát, a sikert, és nagyon szeretik a hatalmat, no meg a pénzt. Csodálatosak, kedvesek, lenyűgözőek… egy darabig.  

Ők a legszuperebbek, a legokosabbak. Nyilván, hiszen mást nem tűrnek meg tartósan a környezetükben, ezért nem lehet őket túlnőni. Persze vannak köztük rejtőzködőbbek, céltudatosabbak viszont annál kegyetlenebbek. 

Ők helyezkednek el a mérgezési skála csúcspontján. Amennyiben velük találkozunk tényleg nagy a baj, főleg ha olyan környezeti hatás éri őket, amelyben súlyosan felerősödnek szélsőségesen sötét jellemvonásaik.  

Nem félnek etikátlan eszközökhöz nyúlni. Zaklatás, korrupció, manipuláció gond nélkül megjelenik náluk. Hosszú távon súlyos károkat okozhatnak a cégnek, de leginkább az általuk okozott bántalmazást elszenvedő kollégáknak.  

Őket nagyon nehéz „jól” kezelni, ugyanis nem tűrik a kritikát. Önreflexióra – és így a tanulásra – sem nyitottak. Nem fognak változni. Hacsak nem olyan kényszerhelyzetbe kerülnek, ahol érdekeik mentén hajlandóak némi változásra. No de ezt csakis a hatalom képes kikényszeríteni belőlük.  

Tanácsadóként számtalan olyan beszélgetés tanúja voltam, hogy mit kezdjünk azzal a vezetővel, akiről bebizonyosodik, hogy a sötét triádhoz tartozik. Nagyon nehéz ügy. Főleg, ha kiemelkedően jó szakember, és/vagy olyan speciális tudással rendelkezik a cégről, amely komoly kockázatot jelent. Vagy azért, mert nehéz pótolni, vagy azért, mert súlyos károkat okozhat. Az Ő helyét is meg lehet találni a szervezetben (ha muszáj), de csakis erős keretek között tartva.  

Munkáltatóként erősen megfontolandó, hogy valóban vállaljuk-e a kockázatot és a felelősséget az általa okozott károkért, vagy minél hamarabb felvesszük a kesztyűt, majd keresünk egy személyiségében is alkalmas vezetőt, aki pótolni tudja őt.  

 Az önérvényesítő vezető –  a nagy kérdőjel

Ő az, akiből bármi is lehet. A kezdetek kezdetén sem nem jó, sem nem gonosz. Egyszerűen csak rendkívül fontos neki a saját előrehaladása. Alapvetően nem csapatjátékos, de ha karrierje szempontjából fontos, hogy egy stabil csapat álljon a háta mögött, akár ezt is képes megteremteni. Lehet erőteljesen versengő, ezért ha érdekei úgy kívánják, akkor háta mögé utasít másokat. Mivel fontos neki az elismerés, ezért egészen hatékony problémamegoldó, illetve vezető válhat belőle.  

A probléma a prioritásaiban van. Saját magának Ő a legfontosabb, azaz a saját előrejutása vagy elismertsége a cél, és nem a cég érdekei. Sértettsége esetében akár a cég ellen is fordulhat, komoly lázadást szítva a kollégák között.  

Amíg viszont ez a kettő egyirányba mutat, addig magas hatékonysággal képes a cég érdekeit is képviselni. Ő az, aki „bevédi a seggét”. Vezetői felé rendkívül diplomatikusan tud kommunikálni, míg lefelé elnyomóként is viselkedhet.  Mivel magát védi, ezért probléma esetén nem vállalja a felelősséget, hanem azonnal tovább hárítja azt. Ha a kollégák elégedetlenek és csökken a népszerűsége, akkor vezetőire hárítja a hibát, zülleszti a cégmorált és a hatékonyságot. 

Ezzel szemben az elismerést bezsebeli, még ha nem is neki járna. Az eredmény az övé, a probléma másé. Képes az empátiára, képes a támogatásra, de ezt leginkább addig és azokkal teszi, akik segíthetik őt az előrejutásban.  

Őt nem a lojalitás, és nem az elköteleződés hajtja, hanem saját öncélú elvárásai. Tud építeni, de tud pusztítani is. Céljai elérése érdekében képes és hajlandó az elvárásoknak megfelelően működni, ezért megfelelő keretekkel, HR szabályozókkal és inspiráló karrierúttal akár kiváló vezető is válhat belőle.

Ő egyáltalán nem reménytelen, de meg kell találni vele a hangot. Munkáltatóként, cégvezetőként jó, ha ezt felismerjük!  

Kétségbeesett szakmai vezető

Ő az, akit szakmai tudása, elköteleződése és lojalitása alapján munkája elismeréseként választanak meg vezetőnek. És nem is oktalanul! Őbenne van alázat, és rendkívül fontos számára a cég, illetve a szakmai teljesítmény. Neki a minőségi és hatékony munkavégzés a fontos, kevésbé a vállveregetés!  

Első látásra teljesen érthetőnek tűnik a választás, hiszen olyan fontos értékei és tulajdonságai vannak, ami a cég és a csapat számára rendkívül fontos.  

DE! Mivel ő leginkább a szakmája elkötelezettje, nem kell őt rugdosni, hogy minőséget produkáljon, ezért nem igazán érti azokat a kollégákat, akiket más motivációk hajtanak.  

Magas szakmai minőséget nyújtani, és embereket vezetni két nagyon különböző feladat. Itt csapatot kell építeni, motiválni, kommunikálni, konfliktusokat kezelni, delegálni és még sorolhatnám. Olyan vezetői skilleket igényel az új feladat, amivel még nem rendelkezik.

Amennyiben nem kapja meg a megfelelő támaszt és képzéseket, rendkívül megterhelővé és kudarcossá válhat neki a vezetői pozíció. Ha netán akad a cégnél egy csalódott önérvényesítő versenytárs, akkor garantáltan kész a katasztrófa! Kétségbeesésében tovább romlanak a megoldási kísérletei, indulatossá vagy zárkózottá válhat, esetleg e kettőt kombinálva időnként kellemetlen kirohanásai lehetnek. Vagy túl engedékeny lesz, és szétfolyik a keze alatt a munka, vagy autokrata eszközökhöz nyúl és túlkontrollálóvá, idővel toxikussá válik.  

Amit ilyenkor munkáltatóként fontos felismernünk, hogy Őt nem a hatalom iránti vágy hajtja, hanem a rábízott feladatot szeretné mindenáron elvégezni, csak éppen eszköztelen. Szeretné Ő jól végezni a munkáját, csak frusztrálódik tehetetlenségében. Ő nyitott a változásra, képes az önreflexióra, viszont fejlesztést igényel.  

Mentoring, vezetőfejlesztés, coaching, különböző vezetői tréningek rendkívül sokat segíthetnek. Azt mindenesetre érdemes felmérnünk, hogy hol vannak a határai, és milyen pozícióban képes a legjobbat kihozni magából.

Ismerd meg, ismerd fel, ismerd el!

Remélem sikerült rávilágítani, hogy ugyanazon viselkedés teljesen más tőről fakadhat. Cégtulajdonosként, munkáltatóként pedig nagy a felelősségünk abban, hogy képesek legyünk a megfelelő választ adni vezetőink viselkedésére, kihívásaira. Van, amikor nincs mese, és váltani kell. Az esetek többségében viszont a megismerés és a célirányos beszélgetés, karrierút és képzés rendkívül jó eredményeket hozhat.

A cikk szerzője Bálint Viktória Dorina Business és Life Coach,Csoport- és Team Coach, Szervezetfejlesztési tanácsadó