Iszlamizálható-e a mesterséges intelligencia?

Anwar 2022 végi hivatalba lépése óta az MI-technológia belföldi fejlesztését az ország gazdasági menetrendjének egyik prioritásává tette. A 2021-2025 közötti nemzeti mesterséges intelligencia ütemtervben felvázolt kezdeményezések végrehajtása 2024 harmadik negyedévére 63 százalékban meg is valósultak. Ám a kormányfő közelmúltbeli felvetése a vallási elvek egyetemes beágyazására az életünket alakító algoritmusokba ugyanannyira érdekes, mint amilyen nyugtalanító gondolat, különösen egy olyan malájziai környezetben, ahol egyszerre figyelhető meg az iszlám szavazatmaximalizálást célzó felhasználása a politikai versenyben és a konzervatív szunnita erkölcsök beépülése az ország szekuláris intézményeibe.

Értelemszerűen lehet amellett érvelni, hogy a mesterséges intelligencia tevékenységeinek vezérlését valamilyen etikai kerethez igazítsák. A kérdés azonban az, hogy vajon ez a keretrendszer vallásos legyen-e? Az eredendően vallásos MI koncepciója ugyanis azonosan komoly kockázatokat rejt, mint a politikai ideológiák mesterséges intelligenciába való beágyazása, amely forgatókönyv megvalósulásának nyugtalanító jelei már most is láthatók.

Mi a bökkenő a vallásos mesterséges intelligenciával?

A hívő MI vezérlési problémájának lényege abban rejlik, hogy a vallási dogmák eredendően szubjektívek és gyakran ellentmondásosak. Az iszlámot például, mint minden nagyobb vallást, a különböző felekezetek, kultúrák és iskolák különböző módokon értelmezik. Egy olyan Malájziában és nemzetközi környezetben, ahol a vallási konfliktusok gyakran mély megosztottság és erőszak forrásai, a mesterséges intelligencia erkölcsi iránytűjének ilyen jellegű változékonysága veszélyes és messzemenő következményekkel járhat.

Igazolhatna-e disztópikus gyakorlatokat vagy teokratikus abszolutizmust az isteni akarat nevében?

Az etikus mesterséges intelligencia, amely a méltányosságot, az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot helyezi előtérbe, sokkal árnyaltabb megközelítést igényel, mint a lelki üdvösség kapuőreként működő MI. Ha a hívők az etikai értékelést a mesterséges intelligencia algoritmusaira bízzák, azzal lemondanak a gondos mérlegelés és belátás vallási kötelezettségéről.

A vallásos MI így valójában az erkölcsi cselekvőképességről való lemondást jelenti, ami tarthatatlanná tenné azon monoteista teológiai felfogást miszerint az ember erkölcsös lény, egy erkölcsi felsőbb hatalom tükröződése. A történelem számtalan példát szolgáltat arra, hogy az ideológiát – legyen az vallási vagy politikai – miként használták fel önkényuralom igazolására. A mesterséges intelligenciát nem lenne szabad a hibák megismétlésére tanítani, sem Malájziában, sem azon kívül.

A szerző, a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ kutatója.