Iránban Dosztojevszijt játszanak, és perzsául olvassák Tennessee Williams-et

Napjainkban a teheráni színházakban játszott darabok, valamint John Fante és Tennessee Williams perzsa nyelven is kiadott művei nem ezt mutatják. Az iráni embereket foglalkoztatják a nagy emberi létkérdések és kíváncsiak arra, hogy más kultúrák társadalmai milyen problémákkal küzdenek.  

Az iráni könyvesboltokba múlt év végén került John Fante „The Brotherhood of the Grape” című művének perzsa fordítása. A könyv Fante regényeire jellemző, önéletrajzi jellegű, tele szerelemmel, halállal, erőszakkal és vallással. A nagy szenvedéllyel író Fante erőteljesen ábrázolja mindazokat a káros hatásokat, melyekkel egy rendezetlen családi háttér rombolhat. John Fante (1909-1983) amerikai regényíró, novellaíró és forgatókönyvíró volt. Leginkább a Kérdezd az út porát (1939) című, félig önéletrajzi regényéről ismert, amely a gazdasági válsággal küzdő Los Angelesben élő írónak, Arturo Bandininak az életéről szól. 

Tennessee Williams „Üvegfigurák ” című darabjának felolvasó előadását e hónap végén a teheráni Arya Színházteremben tartják. A történet a nagy gazdasági világválság után játszódik, és tükrözi az akkori gazdasági küzdelmeket és társadalmi változásokat. A darab a világháború hatását is elmélyíti, feltárja az időszakra jellemző feszültségeket és bizonytalanságokat. Williams darabját az olyan témák költői és megrendítő feltárásáért ünneplik, mint az emlékezet, az illúzió és a családi kapcsolatok bonyolultsága és törékenysége. Az „Üvegfigurák” az amerikai színház klasszikusának számít, a szimbolika innovatív felhasználásáért és az emberi állapot időtlen ábrázolásáért csodálják.

Camus és Dosztojevszkij a teheráni színházakban

A teheráni Iranshahr Színházban Fjodor Dosztojevszkij "A Karamazov testvérek" című híres regényének adaptációját játszák a színpadon a napokban. Központi témája a hit, az erkölcs és az emberi lét feltárása, a Karamazov család zűrzavaros életén keresztül bemutatva. Ahogy a narratíva kibontakozik, előtérbe kerülnek a családot mozgató erők és konfliktusok feltárva a gyermekkori ártatlanságot és a társadalmi kegyetlenséget.

Az együttérző cselekedetek azonban jól mutatják a megosztottság felett áthidaló szándékot, és elősegítik a kapcsolatot a szenvedők között. A hitről, az értelemről és az emberi szenvedésről szóló filozófia viták során megkérdőjeleződnek a hit és az erkölcs alapjai, ami további feszültséget kelt. Zoszima sztarec tanításai a megbocsátásról és az emberi cselekedetek összefüggéseiről erkölcsi súlyt adnak a történetnek, miközben szélesebb létkérdések hátterét vezetik be, felfedve a tragédiában való bűnrészességet, előmozdítva a regényben a bűntudat és a felelősség feltárását.

A befejező részekben fakad fel a remény arra buzdítva a fiatalokat, hogy ápolják családi kötelékeiket, felidézve a Feltámadás keresztény ígéretét. Az utolsó pillanat a megváltás, a hit és a szeretet tartós erejét hirdeti a szenvedéssel és az erkölcsi komplexitással szemben.

Albert Camus Le Malentendu (A félreértés) című műve a kortárs ember tragédiája, a szöveg cselekménye pedig – akárcsak Camus többi művének – az egzisztencializmus filozófiájával összefüggő kérdéseket vetít elénk, beleértve az emberi szabadságot, az ürességet és az élet hiábavalóságának kérdését.  A kortárs nyugati ember önreflexiója. Az iráni rendező Hossein Kashfi Asl e mű színházi adaptációjában „az idegenség és az abszurd” gondolatára összpontosít.

E színdarab minden ember életének története, mert nincs olyan ember, akinek élete mentes volna a tévedésektől, tévképzetektől. A tévképzetek pedig többé-kevésbé az idegenségre emlékeztethetnek. Az ember azonban nem maradhat örökké idegen, valódi, maradandó otthont és értelmet kell találnia önmagának. 

A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ kutatója.