Füred felé félúton Lázár Jánost hallgattuk, Szikszóról, amint a 444 mikrofonja előtt arról beszélt, hogy a Fidesz eltávolodott ugyan a valóságtól az elmúlt időszakban, de aggodalomra nincs ok, már úton van visszafelé, sőt, pillanatok kérdése, és hamarosan meg is érkezik oda. A kormánypárt kihelyezett frakcióülésén ez biztosan nem érződött, a közeledés legfeljebb óvatosnak vagy megfontoltnak mondható. Személyes tapasztalatunk ezzel szemben az, hogy Orbán és a Fidesz egyelőre, szokásához híven, inkább nem kockáztat, és tartja a biztonságos távolságot a valósággal szemben.
A párt hagyományos vidéki összejövetelét, amire a Hotel Füredben került sor, olyan biztonsági intézkedések övezték, mintha minimum egy katonai bunker lett volna a helyszín valahol Dombasz határában. A szállodát a biztonsági szolgálat hermetikusan elkerítette, elkordonozták a 71-es út járdaszegélyeit is, hogy senki meg se közelíthesse a hotel területét. A maroknyi újságíró, aki összeverődött a szemközti Shell kút árnyékában, 50-60 méterről próbálta kisilabizálni, kik, milyen sorrendben és milyen autóval érkeznek az ülésre. A néhány tucat tüntetőt, akik sávos útlezárással fejezték ki elégedetlenségüket, legfeljebb 250 méterre engedték megközelíteni az épületet. A szálloda két oldalán 15-15 autó sorakozott egymás mögött a leállósávban molinókkal letakarva.
Mire Orbán Viktor megérkezett, este 6 óra előtt valamivel, minden tüntetőre jut egy rendőr. Őket a hotel előtt biztonságiak sorfala biztosítja. Még a szomszédos Hotel Flamingo éttermében is ügynök fülhallgatót viselő öltönyösök sorakoznak a svéd asztalnál. Néhány rendőr felsorakozik a demonstrálók elé, hogy véletlenül se lépjenek le az úttestre, ahol egymás után húznak el a képviselők gépkocsijai. Én a benzinkút padkájáról sasolom, kik érkeznek, hány asszisztenssel, és milyen sorrendben. Amikor lelépek a járdáról, hogy bekukucskáljak az egyik szolgálati Skoda anyósülésére, két rendőr azonnal szabálysértési eljárással fenyeget meg.
Mintha rettegnének a nyilvánosságtól, pedig itt aztán tényleg nem sok látnivaló van. Mínusz három fokban Becsó Zsolt megfáradva begurul egy négycsillagos szálloda parkolójába, kiszáll az autóból, majd gallérját nyakára húzva siet az épület felé. Ehhez hasonló akciók ismétlődnek három órán keresztül a szürkületben, annyi különbséggel, hogy a Skodát néha Transporter váltja, Becsót egy Tállai, Hende Csaba vagy Zsigó Róbert. Van, aki maga húzza a gurulós bőröndöt, más sancho panza-jával hozat frissen vasalt öltönyszettet. Néhány early bird kora délután befut - Szathmáry Kristóf, Juhász Hajnalka, Mátrai Márta és a mindig fitt Simicskó István - nekik bőven belefér egy wellness-kör vagy átmozgató masszázs az esti fejtágítás előtt.
Az egész attól igazán bizarr, hogy miközben elbarikádozza magát a nyilvánosság elől, a Fidesz épp annak részleteit készül átbeszélni a szálloda konferenciatermében, miként teremtsen még fenyegetőbb légkört a független újságírók számára. Hogy miként bővítse a Szuverenitásvédelmi Hivatal jogköreit, amivel alávághat a kritikus sajtónak, és miként söpörje ki az országból a „Soros-hálózatot”. Senkit nem lep meg a hír, hogy idén már sajtótájékoztatót sem tartanak az ülés után.
Van idő bőven körbeérdeklődni a tüntetők körében. Bindzsisztán bömböl a hordozható hangfalak közül, pálinkával kínálnak. Kevesen vannak, de lelkesek, akár maroknyi szurkolótábor a távoli oroszlánbarlangban. Fűzfőről, Almádiból jönnek és vannak fürediek is. Mindenki Soós Gábor főszervezőhöz irányít, mert ő az, aki tud beszélni. Egyikük behúzza a száján a cipzárt, mert nem mondhat semmit, csak a Gábor. Miközben sárga mellényeket oszt, Soós azt bizonygatja, saját kútfőből szervezte össze a tüntetést. Tiszás, nem tagadja, de nem kapnak segítséget a központból, teszi hozzá lemondóan. Neki személy szerint a Balaton-törvény fáj. Vannak a tüntetők között Mi Hazánk szimpatizánsok, de még fideszesek is, állítja. Néhány kitűzőt kiszúrni a demonstrálók között, de egyikük sem látszik vakhű tiszásnak. Nem Magyar a közös nevező, hanem az Orbán-gyűlölet.
A többség balatoni, akinek elege van a szabadrablásból. Ez tükröződik a molinókon is. Egy füredi tanárnő szerint lassan, de alakul a közhangulat, csak leginkább a négy fal között, mert mindenki fél. A maga generációja kussol - néz rám vádlóan; pedig Füred tényleg mindig kőfideszes volt, teszi hozzá, de már itt is kezdődik a mozgolódás. Sokakat meglepett, folytatja Soós, hogy júniusban Magyar alig 8 százalékkal maradt el a Fidesztől. És azóta bőven folyt le víz a Tiszán. Van már „sziget” Arácson, Füreden és Almádiban is, újságolja orrát lógatva egy másik szimpatizáns, de nincsenek összefogva, valahogy hiányzik a szervezettség. Kicsit mindenki tiszás, akármerre kérdezek, de mindenki inkább jobb híján tűnik annak.
Ilyen távolról és ilyen hidegben ezt persze képtelenség ezt megítélni, de a fideszesek is kicsit jobb híján látszanak fideszesnek. Három éve Rákay Philip dagadó mellkassal flexelt ugyanitt a vadonatúj Mercedes S560 volánja mögött. Lázár János akkor jokervigyorral fogadott a konferenciaközpont előterében. Káel Csabától és Kálomista Gábortól kezdve az influenszerekig mindenki büszke fideszesként vonult végig a Tagore sétányon. Akkor is álltak már a barikádok, akkor is volt feszültség a levegőben, de a győztesek önbizalma sugárzott a képeken. Most ebből semmi nem látszott. Menczert Tamás eltorzult arccal húz kabátot. Rogán Antal kidülledt szemekkel telefonál a lobbiban, Szentgyörgyvölgyi Péter ideges slukkokat tüdőz a teraszon.
Orbán konvoja inkább kikerüli azt a néhány tucat tüntetőt, aki a Hotel Flamingóval szemben sorakozik fel. Többségük reggel 8 óta didereg azért, hogy dudájával hármat odatülkölhessen a miniszterelnök kisbusza elé, és legalább ezzel kiengedje a gőzt. A kormányfő és kísérete azonban a benzinkút felett, a körforgalom felől érkezik meg a Hotel Füred elé, így nem találkozik azzal a tucatnyi tüntetővel sem, aki valahogy kibekkelte estig. Így a lehető legkisebb ütközetet sem kell megvívni a valósággal.
Hungarian (HU) ·