Egy ország nézte tátott szájjal, a filmhíradó pedig történelmet írt

Persze a történelemkönyvek arról írnak, ami azt éppen aktuális központi tanítási, oktatási irányelvek meghatároznak, a múltnak azonban van olyan szelete, ami nem változik, nem módosul, hiszen leforgatták. Ott van a filmszalagon.

Magyarországon 1924-től kezdődően, négy évvel a trianoni békediktátum után a filmet szerető és a filmet nem szerető közönség a heti filmhíradókból tájékozódott arról, mi történik az országban. Filmhíradókat egészen a rendszerváltásig vetítettek a mozikban, az operatőrök forgattak a fontosabb politikai, társadalmi és kulturális eseményeken, vagyis

A Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum most elővette a kópiákat, és vele együtt a múltat. Láthatjuk azt, ami volt, ahogyan volt, és ahogyan meséltek a jelenről. Az akkoriról.

Elhordott aranylelet a filmhíradón

Az egykori híradósoknak köszönhetjük azt is, hogy ma már tudjuk, hogy a mai Duna Pláza környékén élő szegény család szenzációs lelet nyomára bukkant, aranyásók lepték el a területet. Kurutz Márton így beszél erről:

Mire a Nemzeti Múzeum információt szerzett erről, az aranyat elhordták, nagy részét beolvasztották, mert először azt hitték, réz. Csak később derült ki, hogy a halstatti kultúra része, több ezer éves...

A magyar történelemben az 1924-es év különleges, mert nem csupán az államilag támogatott filmhíradózás indult el, de a rádió abban az évben sugározta első koncertjét, megalakult a Magyar Nemzeti Bank, és ahogyan Ráduly György mondja, ennyi év kellett ahhoz, hogy az ország magához térjen az 1920-as, trianoni békediktátum sokkhatása után. 

A Filmarchívum igazgatója azért örül annak, hogy most terítékre kerülnek a régi filmhíradók, mert lehet belőlük tanulni, rekonstruálni lehet a múltat. Szavai szerint ez az az időszak, amikor Adolf Zukor, azaz Cukor Adolf komoly és gazdag filmgyártó vállalat tulajdonosaként (Paramount Pictures) visszatér Amerikából, és szeretne Európában is filmeket gyártani, és aki azt is tudta, magyarként, hogy a háború előtt milyen magas színvonalon készültek itt filmek.

Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum a mozgóképes riportokat és híradóeseményeket idén pontosan száz év elteltével havi bontásban publikálja abban a hónapban, amikor megtörténtek. Ahogyan a honlapjukon fogalmaznak: „A hozzájuk fűzött kommentár pedig a múlt feltárásának azt az Ariadné-fonalát adja az olvasó kezébe, amelyen elindulva megismerkedhet Magyarország huszadik századi történelmével. Ha pedig egy vagy több hétig nem jön szembe vele a MA 100 ÉVE sorozat, annak az az oka, hogy az adott időszakból nem maradt fenn a Magyar Filmhíradó kópiái közül egy sem.”

A beszélgetésből az is kiderült,

• miért jött létre a filmhíradó mint műfaj,
• a néma filmhíradók vetítése miért igényelt magyarázatot,
• idővel milyen szerepet kaptak a belügyesek a filmhíradók előállításában,
• a hangos film megjelenésével a filmhíradók hogyan válnak a propaganda eszközévé,
• a filmszalagon miért beszéltek magas hangon meglett férfiak,
• és idővel majd azt is megtudjuk, ha nézzük a régi híradókat, hogy kicsoda is Berzeviczy Albert.

Aki lemaradt volna az arútluK előző részéről, vagy újra meghallgatná a beszélgetést, az ide kattintva megteheti.

(Borítókép: Kurutz Márton és Ráduly György 2025. január 22-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)