Centiken múlt, hogy Szoboszlai legyen a hős, végül tizenegyesekbe torkolló drámát hozott a liverpooli éjszaka

Mi tagadás, a legtöbb szurkoló nem éppen azt kapta múlt héten a Paris Saint-Germain–Liverpool-összecsapástól, amire előzetesen számított. A Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének slágermeccsén a francia sztárcsapat lényegében lefutballozta a pályáról az angolokat (például 27 gólszerzési kísérlet a kettő ellenében) – a Szoboszlai Dominikot is foglalkoztató „vörösök” hajrában lőtt góllal mégis győzni tudtak a Parc des Prince-ban. A kialakult helyzetben pedig csak még tovább fokozódott az érdeklődés a visszavágó iránt. A szurkolók azt érzik, csapatuknak az idényben talán egyszer sem volt ekkora szüksége az Anfield BL-esteken világhírű támogatására.

A visszavágó napjára Liverpool teljesen felbolydult, már délelőtt megannyi a csapat szerelésébe és színeibe öltözött drukkert lehetett látni a város utcáin. Az esti mérkőzés helyszínének környékét pedig ellepték a sál- és ereklyeárusok. Kis túlzással, nem lehetett úgy befordulni egy utcasarkon a kerületben, hogy az ember ne botlott volna egy épülő, vagy épp már teljes pompájában csillogó – nem épp hivatalos – árubódéba. S még dél sem volt! A gombamód szaporodó üzletecskéknél rendre azt tapasztaltuk, szinte minden játékosnak akad saját szurkolói sálja, de a helyek legalább felénél hiányzott az, amely Szoboszlai nevével vagy arcmásával lett volna ellátva. A hiány oka hízelgőbb nem is lehetne: állítólag olyan sokat vettek belőlük az elmúlt hetekben, nem győzik rendelni, köttetni, feltölteni belőle a készletet. 

Ha nem láttam volna a saját szemmel dán futballszurkolót Szoboszlai-sállal a nyakában, és nem mesélt volna a hotelem recepciósa a magyar játékos nevével és számával felvasalt Liverpool-mezt viselő dél-koreai fanatikusokról, talán kételkedtem volna az állításban. Így viszont... Kijelenthető, a magyar játékos irányába mutató imádat nagyobb, mint bármikor az elmúlt másfél évben. Pedig nem egy hír szólt arról, már az első anfieldi időszakában is az ő meze volt az egyik legkelendőbb.

A magyar játékos elmúlt hónapokban bemutatott jó teljesítményére pedig legalább akkora szükség mutatkozott, mint a nevével díszített sálakra. No nem csak az övére, hanem – ahogyan Arne Slot vezetőedző fogalmazott a hétfői sajtótájékoztatóján – az egész csapatéra. 

Játszottunk a Manchester Cityvel, az Arsenallal, de ki merem jelenteni, ez a PSG a legkomplettebb, legjobb csapat, amellyel szembenéztünk eddig a szezonban. Kiváló ellenfeleink akadtak, nincs köztük óriási különbség minőségben, de az a sebesség, az a technikai és kombinációs készség, ami a párizsiakban megvan, egészen ritka. Ez a világ egyik, ha nem a legnagyobb anyagi hátterével, és egy hasonlóan kiváló vezetőedzővel társul. Mindez mondatja velem, hogy kedden ki kell hozzuk magunkból a lehető legjobbat

– vezette fel a mérkőzést hétfő este a Liverpool trénere. 

A scouser drukkerek is érezhető óvatossággal beszéltek a PSG-ről, nem is annyira az ellenfél minősége, mint inkább sajátjaik legutóbbi bajnokin, a Southampton ellen mutatott fásultsága miatt aggódva. 

Míg a Pool alapcsapatával szenvedett szombaton, addig a francia bajnoki címvédő szinte csikócsapattal nyert 4–1-re a Rennes otthonában. 23 évesnél egyedül a kapus – Luis Enrique itt is frissített Gigi Donnarumma helyén az orosz Matvej Szafonovot beküldve –, a jobb szélső (épp 24) I Kang-ing, és a bal oldali hátvéd, Lucas Hernandez volt öregebb. A szerdai, BL-összeállításhoz képest ugyancsak három játékos maradt a kezdőben, közülük pedig egyedül a 23 esztendős ecuadori védő, Willian Pacho kapott 90 percet. Azaz a vendégek kulcsjátékosai jóval többet pihenhettek, mint a házigazda alapemberei. 

A két csapat örökmérlegéből messzemenő következtetést előzetesen kár lett volna levonni, a múlt hetivel együtt háromszor találkoztak a BL-ben, kettőt az angolok, egyet a franciák nyertek ezen mérkőzések közül. A gólkülönbség 5–4 a Pool javára. Volt még egy Kupagyőztesek Európa-kupája párharcuk is 1997-ben, akkor a PSG otthon 3–0-ra nyert, a Liverpool az Anfielden viszont csak 2–0-ra, így a francia csapat ment tovább. Mindez csak annyit mutatott: gólokból remélhetőleg nem lesz hiány. 

A meccs jelentőségét jól mutatja, hogy a magyar válogatott szövetségi kapitánya, Marco Rossi is a helyszínen tekintette meg.

Ezúttal már a bemelegítés alatt is sokkal hangosabban, erőtől duzzadóan morajlott az Anfield lelátója. Nehéz összevetni egy napsütéses délutánt egy kellemes, 8 Celsius-fokos időt hozó villanyfényes meccsel, de valahogy egyszerre volt hangulatosabb és rejtelmesebb most a Kop, és vele együtt az egész stadion, mint a Southampton ellen. Talán a tét, talán a Bajnokok Ligája varázsa tette, mindenesetre a nézők is hamarabb foglalták el a helyeiket, és már a bemelegítés alatt is sokszor vastapssal díjaztak egy-egy látványosabb megoldást, a léc alatt kapuba vágódó átlövést. Nem egyszer – az ezúttal is kezdő – Szoboszlai tekerése után.

A bemelegítésre kifutó PSG-játékosoknál csak a Bajnokok Ligája himnusza kapott nagyobb futtyszót a lelátóról. Az Anfield főlelátójának széksoraiból szinte egyetlen taktust sem lehetett kihallani belőle. De nemcsak a fütty, a You’ll Never Walk Alone és az azt követő „Liverpool! Liverpool!” felkiáltások is bezengték a teret. A hazaiak mellett a mintegy 3000 francia szurkolót sem kellett félteni, fanatizmusért nemhogy nem mentek a szomszédba, egy-egy veszélyesebb támadásnál túl is tudták kiabálni a Kopot.

Az angolok rendkívül hálásan reagáltak minden próbálkozásra, említést érdemlő egyéni megoldásra. S az már az első percekben igazolást nyert, Szoboszlai sem csak a levegőbe beszélt, a Pool jóval támadóbb szellemben kezdett, mint a párharc első meccsét futballozta végig. Öt perc sem telt bele, Alexis Mac Allister keresztpassza után a tizenhatos jobb oldalánál érkező Mohamed Szalah lőtt nagy helyzetben kapu fölé. Néhány perccel később újfent az egyiptomi veszélyeztetett, ezúttal egy szóló végén tekert fél méterrel a jobb kapufa mellé. 

Ám hiába kezdett veszélyesebben a vendéglátó, a 12. percben a kék mezes vendégalakulat szerezte meg a vezetést. Egy labdaszerzés után hatalmas terület nyílt Ousmane Dembélé előtt, aki átgyalogolt a középpályán, jobbra adta Bradley Barcolának, aki remek ütemben tette vissza Dembélének – Konaté csúnyán lemaradt, majd ütközött a nagy sprint árán menteni igyekvő Szoboszlaival –, így a francia támadó közelről a hálóba kotorta a labdát, 0–1!

Az idegenben összeszedett előny elvesztésétől nem rogyott össze Slot csapata, de innentől kezdve érezhetően nyíltabb lett a csata. A Mersey-partiak igyekeztek dominálni, az Eiffel-torony lábától érkezettek pedig rendre rendkívül direkt, három-négy húzásból végigvitt akciókkal felelgettek, kihasználva a támadótriójuk, Barcola, Dembélé és Khvicha Kvaratskhelia sebességét. A hármas ráadásul rendre cserélgette is egymás közt a pozíciókat. A legnagyobb sebességkülönbség érzésre akkor rajzolódott ki a pálya jobb szélén, amikor Barcola került ott szembe az éppen ma 31 esztendős Andrew Robertsonnal. 

A játékrész derekán ismét megélénkült a találkozó. Dembélé szöktette magát kissé hosszan, ezt kihasználva Alisson kivetődve mentett. A másik oldalon Trent Alexander-Arnold átlövését blokkolta egy láb, majd Diogo Jota bombája szállt fölé. A 35. percben ismét Robertsont verte meg Barcola, majd a jobbról érkező labdájából Kvaratskhelia tekert centikkel a hosszú felső mellé. Néhány scouser a főlelátón felszisszent, mert alighanem gólnak érzékelte a lövést. A PSG ugyan ritkábban ért fel a kapuig, de ott rendre pontosabbnak bizonyult Luis Enrique csapata. Az első félidőben hétből öt pontos kísérlettel zárt, míg a Pool neve mellett 10/1 állt. Igaz, Gigi Donnarummának akadt néhány fontos mentése az ötös környékére érkező beadásoknál, amit ez a statisztika nem mutat. A játékrész hajrája érzésre inkább a párizsiak kedve szerint alakult.

A Liverpool kereste ugyan a fogást, de nem találta a vendégeken. A meccs előtt emlegetett frissesség mintha máros elkezdte volna a Paris Saint-Germain felé billenteni a mérleg nyelvét. A 45. perc jelenthetett volna fordulatot, Szoboszlai vett át egy labdát a tizenhatos jobb oldalánál, majd érzésre kirúgták a támaszkodó lábát, Kovács István azonban továbbot intett, és végül a VAR-szoba sem érezte úgy, egyértelműen büntetőt kellett volna ítélni.

A 19-szeres angol bajnok a biztató kezdés ellenére beletompult a mérkőzésbe, az összesített helyzetmínőség-mutató (xG) alapján a PSG teljesen megérdemelten mehetett vezetéssel a szünetre (1,01–1,97). Arne Slot volt a soros, hogy valahogy úgy, mint szombaton a Southampton ellen tette, ezúttal is felrázza a csapatát.

A holland mester cserék helyett ezúttal inkább pozícióváltásokkal operált, Szoboszlai sokszor sokkal előrébb helyezkedett, Díaz és Jota is többször cserélt helyet, és húzódott inkább a portugál támadó balra. A hatás azonban nem volt olyan azonnali, mint három napja a három cseréi. A Kop is inkább csendes aggodalommal figyelte az eseményeket a játékrész elején, míg a francia drukkerektől volt hangos az Anfield. A hazaiak az 51. perctől élénkültek meg – előbb a lelátón, majd a pályán. Több ezred magammal ugrottam fel, mikor Alexander-Arnold második szándékból érkező centerezése után Szoboszlai a kapu bal oldalába továbbította a labdát, csakhogy egy korábbi lesállás miatt – Díaz lógott be centikkel – nem adták meg a gólt.

A következő negyedóra ismét a Liverpool akcióiról szólt. Szoboszlai átlövésénél mentettek óriásit a vendégek, aztán egy szöglet után a hosszúra szálló labdát Szalah próbálkozása után Willian Pacho vágta ki a gólvonalról. Amennyire az első félidő végén megérdemeltnek tűnt a PSG vezetése, annyira lett volna kiérdemelt ekkorra a hazaiak egyenlítése (xG: 1,72).

A 73. percben a megsérült Alexander-Arnold meccse ért véget, a helyére Jarell Quansah állt be. A csere rögtön kettős is lett, Diogo Jotát a télen sokat kritizált, a S’oton ellen azonban a meccs hősének bizonyult Darwin Núnez váltotta a hajrá kezdetén. Pillanatokkal később Quansah járt milliméterekre a góltól, de a fejese a jobb kapufáról kifelé vágódott. A liverpooliak hinni sem akartak a szemüknek, annyira szép íve volt Robertson szabadrúgásának, és annyira tisztán jött a bekktárs a hosszún, a gól reményében már akkor felugrottak többen, mikor még el sem hagyta Quansah fejét a labda.  Nagy izgalmak mellett érett a hosszabbítás és ekkor már a párizsi lábak legalább olyan fásultnak tűntek, mint a hazaiak. Sőt, mintha a Pool a keveset jobban osztotta volna be, ekkor már jobban nézett ki a vörösök testbeszéde, mint a vendégeké, akik Alisson kapujára semmi veszélyt nem tudtak kifejteni. 

De a párizsi végjáték sem úgy nézett ki egy hete, mint ahol a Slot-csapat fog vezetést szerezni, aztán Harvey Elliott villanásával mégis így történt. Itt, ugyancsak a 88. percben Kvaratschkelia lábában lehetett volna a slusszpoén, de jó 25 perc csend után az első PSG-helyzetből, a tizenhatos bal oldalától fölé tekert.

Az utolsó erőtartalékait mozgósító Paris Saint-Germain a legvégén ehhez – azaz a mindent eldöntő találat megszerzéséhez – még közelebb is állt. 

Végül drámaibb véget nem érhetett volna a két végső győzelemre is esélyes fél küzdelme. A tizenegyes párbaj második párosánál Núnez hibázott, majd Donnarumma Curtis Jones próbálkozását is védte, így a PSG egyetlen sikeres lövésre került a sikertől. Ezt I Kang-ing megtette, így a franciák mentek tovább.

Talán vigasznak sem lesz utolsó, ha már a BL-álmok idénre véget értek.

LABDARÚGÁS, BAJNOKOK LIGÁJA
NYOLCADDÖNTŐ, VISSZAVÁGÓ
Liverpool FC–Paris Saint-Germain 0–1 (Dembélé 12.) – tizenegyesek után: 1–4

Továbbjutott 1–1-es összesítés után tizenegyesekkel a PSG.

(Borítókép: Ousmane Dembele (Paris Saint-Germain) gólját Alisson védi a Liverpool FC és a Paris Saint-Germain közötti UEFA Bajnokok Ligája 2024/25 Bajnokok Ligája 2024/25 16. fordulójának második mérkőzésén az Anfielden 2025. március 11-én Liverpoolban, Angliában. Fotó: Chris Brunskill / Fantasista / Getty Images)