Az uniós irányelv alkalmazása az új minimálbérre vonatkozó kormányrendeletben

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 153. § (1) és (4) bekezdése tartalmazza a kormány felhatalmazását arra, hogy a kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimum összegét és hatályát megállapítsa, valamint arra, hogy ezeknek az összegét naptári évenként felülvizsgálja. Akormány ennek során köteles a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanáccsal, illetve az általa kijelölt fórummal konzultációt folytatni, valamint figyelembe venni különösen a munkakör ellátásához szükséges követelményeket, a nemzeti munkaerőpiac jellemzőit, a nemzetgazdaság helyzetét, valamint az egyes nemzetgazdasági ágazatok és az egyes földrajzi területek munkaerő-piaci sajátosságait. Míg korábban Magyarország teljes mértékben önállóan határozhatta meg a minimális bérek kiszámításához kapcsolódó kritériumokat, 2022-ben kiadásra került egy EU irányelv, amely új, közösségi szinten meghatározott szempontokat, illetve kritériumokat szabott meg a bérminimumok kialakítása kapcsán.

Az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről szóló európai parlamenti és tanácsi 2022/2041 irányelv (továbbiakban: 2022/2041 EU irányelv) közös minimumszabályokat fektet le annak tekintetében, hogy milyen kritériumok mentén kell a tagállamoknak a náluk irányadó minimális bérszintet meghatározniuk. A 2022/2041 EU irányelv 5. cikke szerint a tagállamok kötelesek kidolgozni a minimálbérek megállapításához szükséges eljárásokat, valamint meghatározni azokat a nemzeti kritériumokat, melyeket ezen eljárások során vezérelvként szolgálnak. A 2022/2041 EU irányelv 5. cikk (2) bekezdése kifejti, hogy a nemzeti kritériumoknak mely elemeket kell alapul venniük, így például a jogszabályban meghatározott minimálbérek vásárlóerejét, figyelembe véve a megélhetési költségeket, valamint a bérek általános szintjét és annak elosztását. Ezzel összefüggésben az irányelv szintén lefektette, hogy a jogszabályban meghatározott minimálbéreket legalább kétévente a tagállamoknak felül kell vizsgálniuk [2022/2041 EU irányelv 5. cikk (5) bekezdés]. Az irányelv azonban eltérési lehetőséget biztosít a tagállamok részére, így saját hatáskörben dönthetnek arról, hogy a felülvizsgálatot az előírtnál gyakrabban ejtik meg, például a magyar szabályozás is ezt írja elő az évenkénti felülvizsgálattal. Fontos azonban kiemelni, hogy az irányelvben nem lett olyan konkrét minimálbérszint kikötve, amely a tagállamokban kötelezően alkalmazandó lenne, tehát továbbra is teljes mértékben az adott tagállam gazdasági viszonyai fogják meghatározni, hogy milyen bérminimum kerül majd elfogadásra. Az irányelv tehát nem vezette be az európai minimálbért, illetve arra a tagállamokat sem kötelezte.

Az európai uniós irányelvek kapcsán megjegyzendő, hogy azok tartalmát nem egy az egyben kell a tagállamoknak átültetniük saját jogrendszerükbe, az elérendő célok vonatkozásában a tagállamok maguk határozhatják meg, hogy azokat milyen formában és eszközökkel valósítják meg.

A közelmúltban kihirdetett, a kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimum konzultációjára vonatkozó részletes szabályokról, valamint egyes kormányrendeleteknek az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről szóló, 2022. október 19-i (EU) 2022/2041 európai parlamenti és tanácsi irányelv átültetését szolgáló módosításról szóló 308/2024. (X.24.) Kormányrendelet (továbbiakban: 308/2024 Korm.rendelet) ahogy neve is mutatja, épp az irányelv kötelező átültetését szolgálja, de nem felváltja, hanem kiegészíti a korábbi magyar szabályozást.

A kormányrendelet, az irányelvi előírásoknak megfelelően, a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumát (a továbbiakban: VKF) jelöli ki a minimálbérrel kapcsolatos egyeztetésekre [308/2024 Korm.rendelet 1. § (2) bekezdés], valamint meghatározásra került az is, hogy a VKF mely ügycsoportokban rendelkezik hatáskörrel [308/2024 Korm.rendelet 3. §]. A nemzeti kritériumok vonatkozásában az új szabályozás teljes mértékben átvette az irányelv által előírt kötelező elemeket [308/2024 Korm.rendelet 10. §]. Az uniós irányelvben meghatározott elemeken túl ugyanakkor nálunk a legfrissebb makrogazdasági mutatók is komoly szerepet kaptak a minimálbérek meghatározása kapcsán [308/2024 Korm. rendelet 5. §]. Így elmondható, hogy a kormányrendelet az uniós irányelvben foglaltakat szinte teljes mértékben átvette.

A gyakorlatban a minimálbérek meghatározása kapcsán számottevő változásokra nem kell számítani, az uniós irányelv célja ugyanis az volt, hogy a tagállamok között egy egységes alapot teremtsen a minimálbérek megállapításánál felmerülő kritériumok kapcsán. A magyar szabályozás ezekre jórészt korábban is figyelemmel volt, a mostantól kötelező eljárásokat részben korábban is ismerte és alkalmazta. Az irányelv, mely most azonos irányba tereli a tagállamokat, ugyanakkor csak a kezdő lépésnek tekinthető egy egységesebb uniós bérezési rendszer kialakításában. Az irányelv önmagában ugyanis jelenleg nem garantálja azt, hogy a tagállamok vonatkozásában a bérek közti szakadékok mérséklődnének, ezáltal csökkentve az életszínvonalbeli különbségeket.

A mostani gazdasági helyzetet tekintve még az is felmerülhet a minimálbér és a garantált bérminimum összegének felülvizsgálata kapcsán, hogy ne csak évente tartsanak ezzel kapcsolatban a felek érdekegyeztetést, hanem akár félévente vitassák meg, hogy szükséges-e időközben korrigálni a korábban előirányzott összegeket. Ebbe az irányba most sem a magyar jogalkotó, sem az EU nem mozdult el. A már korábban bejelentett cél szerint a minimálbérek tekintetében dinamikus növekedés várható az elkövetkezendő években, aminél azonban fontos lesz alapul venni az EU által meghatározott kritériumokat is annak érdekében, hogy a magyar gazdaság azt garantáltan biztosítani is tudja.