Az ország legjobbjai gyűltek össze Debrecenben

A Human 2:0, a Transzhumanizmus esztétikája című konferencián, amelyet a MODEM fogadott be, a tudományos megközelítéseken kívül szó esett művészeti, esztétikai és teológiai témákról is, miközben mindennek a középpontjában az egész életünket átformáló technológia állt. A kétnapos eseménysorozat keretében nyílik az április 20-ig látogatható Eredetcímű kiállítás is, amely kiállított kortárs művek által értelmezi a Bibliából Mózes öt könyvét, azaz az emberiség őstörténetét.

Az esemény megnyitóján Weiler Péter képzőművész arról beszélt, hogy

A MODEM-ben ez már a negyedik alkalom, amikor a technológia és a művészet kapcsolatát kutatják szakemberek segítségével, hangsúlyozta Vizi Kata igazgató.

Petrányi Zsolt, a kiállítás kurátora felhívta a figyelmet arra, hogy a konferencia keretében megnyíló kiállítás azért fontos, mert valóban nagyon izgalmas ebben az átalakuló állapotban újraolvasni az emberiség eredetéről szóló szövegeket. 

Bár nem gondolnak rá, de az Ószövetség sokkal erősebben szövegcentrikus, mint a narratív, képekkel gazdagított Újszövetség. Az absztrakt Bibliai mondatok leképezése joggal okoz fejtörést a művészeknek

– fogalmazott, hozzátéve, hogy az archaikus szövegek még mindig tabuk a kortárs művészek és művészetek számára, és ha nem lenne ez a projekt, nem is lett volna ilyen mozgósítás.

Művészet és technológia találkozása

A konferencián több olyan előadást is hallhattak az érdeklődők, amelyek a művészet és a technológia kapcsolatát, azok találkozását elemezték. Általuk olyan kérdések is kiemelt figyelmet kaptak, minthogy

• miként befolyásolja a rohamos technológiai fejlődés az emberi élet esztétikai vonatkozásait, és hogyan formálja át a művészet kifejezési módozatait.

Nemes Z. Márió költő, kritikus és esztéta előadásában azt vizsgálta, hogy a popkultúrában hogyan jelenik meg a transzhumanizmus ideológiája és esztétikája. Kifejtette, hogy a posztmodern popkultúra – különös tekintettel az 1980-as, 1990-es évekre – előszeretettel góticizálta a különböző transzhumán motívumokat. A technológiai másik sokszor kísérteties vagy démoni entitásként jelentkezett a különböző popkulturális alkotásokban, különös tekintettel a sci-fi művekre.

Az ezredforduló előtti filmekben mindig ott volt a technológiai kísértetiesség, a poszthumán állapot elérése transzhumán értelemben, tehát az átváltozás, metamorfózis, a más állapotnak a megkísértése, ami mindig összefonódott egyfajta démoni, vagy akár apokaliptikus fenyegetéssel.

A transzhumanizmusnak mindig is volt egyfajta implicit, mitikus struktúrája, vagyis a hátterében mitikus narratívák, motívumok álltak. A hipermodernnek, futurisztikusnak tűnő diskurzusban ott bújkált a nonmodern is. „Ez a mitikus, archaikus altalaj a popkultúrával találkozva exponálódik, vagyis azok a művek, amelyek transzhumán témákat tematizálnak, éppen ezt a mitikus altalajt mutatják be és hangsúlyozzák ki” – állította az esztéta. 

Az Alföld inspirálta

Szabó Nóra képzőművész előadása egy kutatásalapú művészeti projektet elemzett, amelyben az alkotó az alföldi szikespusztában élő halofita növények nem-emberi idejét és túlélési stratégiáit vizsgálta. A konferencián bemutatott munka az épület 2. emeletén található a Tanulni a természettől? – Botanika című kiállításon jelenleg is megtekinthető. 

Az alkotó jellemzően fiktív történetek alapján, különböző kihelyezett pozíciókban vizsgálja az ember és a gép, vagy az ember és a természet kapcsolatát. Érdekli, hogyan jön létre az az esztétikai nyelvezet, amit az organikus és a mesterséges fogalmakhoz kapcsolunk. Úgy véli, hogy a kérdések egy adott spekulatív pozícióból való szemlélése új értelmezési lehetőséget nyit meg.  

Ami a kiállított munkáját illeti, a nonhumán entitások és valóságok vízióinak összefüggésében tárgyalható alakzatok, valamint az azokra épített különös, ásványszerű képződmények a puszták magas sótartalmú mozaikos talajszerkezetét, azok egy kimondottan alföldi őshonos növényfaját, a magyar sóvirágot reprezentálják. A transzparens műgyantából, 3D-nyomtatással, LCD sztereolitográfia technikával készült mű tenyésztett sókristályainak anyaga timsó.

Szeretnék valamiféle kritikát megfogalmazni a humanizmus lineáris időszemléletével szemben, olyan műtárgyak létrehozását megcélozva, ahol az anyaga és a technológia nagyon fontos része a mű elkészítésének

– utalt a bemutatott munkára.

A művészeti témájú előadásokon kívül a MODEM-ben természetesen tudományos téziseket is boncolgattak a résztvevők. A Human 2:0-án szó esett például arról, hogy milyen kommunikációs felületek jöhetnek létre az emberek és a gépek között; milyen az emberközpontú tervezés; hogyan viszonyulunk a világvégéhez; és mit jelent az elméletben, valamint a gyakorlatban a címadó transzhumanizmus.

(Borítókép: Kovács Béla Lóránt, Weiler Péter, Kőszeghy Flóra, Vizi Kata és Petrányi Zsolt 2025. február 7-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)