Az Európai Bizottság értékelése az utalványokról (9. rész)

A sorozat előző részeit itt találja.

A konkrét témák közül az utolsó kettő a többcélú utalványok beváltásakor alkalmazott adóalap, illetve a be nem váltott utalványok témája volt.

A felmérés lezárt kérdéseire válaszolva a tagállamok többsége egyetértett/határozottan egyetértett abban, hogy a többcélú utalvány tekintetében végzett termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás adóalapjára vonatkozó rendelkezések egyértelműek és könnyen alkalmazhatók, és lehetővé teszik a nemzeti közigazgatási szervek számára, hogy egyedi helyzetekben egyértelmű iránymutatást nyújtsanak az adóalanyoknak. A tagállamok közel fele egyetértett abban is, hogy ezek a rendelkezések egyértelműek ahhoz, hogy az adóalanyok eleget tudjanak tenni a kötelezettségeiknek, a nemzeti közigazgatási szervek pedig e rendelkezések alapján végre tudják hajtani az alkalmazandó szabályokat.

A felmérés nyitott kérdéseivel összefüggésben tizenegy tagállam tett észrevételt ezzel a kérdéssel kapcsolatban, rámutatva különösen az adóalap meghatározásának – főleg a városkártyák vagy a több termékre/szolgáltatásra vonatkozó többcélú utalványok esetében fennálló – nehézségeire, arra problémára, hogy az utalványok részbeni felhasználásakor minden egyes alkalommal csökkenteni kell az adóalapot, valamint hogy problémás a pénzbeli értékkel nem rendelkező utalványok használata, ha a fizetett ellenérték nem ismert. Kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy mire utal az „utalványért fizetett ellenérték” (azaz az ügyfél által az utolsó forgalmazónak fizetett árra vagy a kibocsátó által a termék szállítójának vagy a szolgáltatásnyújtónak fizetett árra). Végül megjegyezték, hogy az adóalapra vonatkozó alapvető szabállyal való ellentmondás akkor merülhet fel, ha a többcélú utalványra vonatkozó szabályok alapján keletkező adóalap eltér attól az összegtől, amelyet a termékértékesítő vagy a szolgáltatásnyújtó az utalvány kibocsátójától ténylegesen kap.

Hat tagállam említett problémákat a be nem váltott utalványokkal kapcsolatban, különösen arra vonatkozóan, hogy a befolyt, de vissza nem térített ellenérték adóköteles-e, valamint, hogy minősíthető-e a termékértékesítő vagy a szolgáltatásnyújtó által a többcélú utalvány birtokosa számára nyújtott forgalmazási/promóciós szolgáltatás vagy „rendelkezésreállási szolgáltatás” ellenértékének.

Azt is megjegyezték, hogy a szabályozás hiánya az egycélú utalványok helyett többcélú utalványok kibocsátására ösztönözhet, mert így később keletkezik az adófizetési kötelezettség és a beváltás elmaradása esetén az adófizetés elkerülhető.

Tudhatjuk, hogy a legtöbb ilyen felmérés esetén jelentős szerepe van annak, hogy adott témára vonatkozó kérdést hogyan tesznek fel, illetve a beérkezett válaszok kiértékelése is rejt magában mozgásteret. Ennek kapcsán eltekintenék attól, hogy a teljes kérdéssort, illetve az azokra adott válaszokat bemutassam, de ízelítőül két kérdést ideteszek, hogy a tisztelt olvasó is láthassa, milyen kérdéseket kapnak a tagállamok a Bizottságtól.

A tagállamok nyújtottak-e konkrét iránymutatást a be nem váltott egycélú vagy többcélú utalványok áfa szempontjából történő megítéléséről?

Amennyiben igen, az milyen formában történt?

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.