Az Európai Bizottság értékelése az utalványokról (8. rész)

A sorozat előző részeit itt találja.

A konkrét témák közül az előző két cikkben a fogalommeghatározás, illetve az utalvánnyá minősítés témájával foglalkoztunk. A továbbiakban az utalványok forgalmazási láncban történő adóztatására vonatkozó áfaszabályok témájára térünk át. Azok közül is első körben az egycélú utalványok átengedése lesz az első pont.

Amennyiben az egycélú utalvány átengedése esetén az érintett szereplő saját nevében jár el, annak kapcsán három tagállam említett problémákat annak meghatározásában, hogy a forgalmazási láncban részt vevő adóalany a saját nevében jár-e el. Négy tagállam említette a másik adóalany nevében történő átengedést, beleértve azokat a nehézségeket is, amelyek az utalvány beváltásának helye szerinti tagállamban fennálló adókötelezettségekkel, a nyújtott szolgáltatás adóalapjának meghatározásával (és azzal, hogy a díjakat kinek a terhére kell kiszámlázni), valamint a szolgáltatásnyújtás időpontjának meghatározásával kapcsolatban merülnek fel. Két tagállam említette az egycélú utalványok átengedéséhez kapcsolódó különös szabályozásokkal való kapcsolatot azzal összefüggésben, hogy az egycélú utalvány értékesítését meg kell-e adóztatni, ha a kibocsátó és/vagy a beváltó a kkv-kra vonatkozó szabályozás alapján mentességet élvez, valamint, hogy a forgalmazási láncban adómentességet élvező kkv-k esetében problémát jelent az előzetesen felszámított adó levonásának elmaradása. Két tagállam említette az egycélú utalványok átengedése kapcsán a vélelmezett értékesítőre vonatkozó szabályt abban a tekintetben, hogy e szabály alkalmazása kihívásokkal jár, valamint, hogy a vélelmezett értékesítő általi értékesítés adóalapját és az abból eredő számlázási kötelezettségeket illetően az adóhatóságok értelmezése eltérő.

A többcélú utalványok forgalmazása

A forgalmazási szolgáltatások adóalapját hat tagállam említette problémaként, rámutatva különösen arra, hogy nehéz kiszámítani az adóalapot, ha az ellenértéket nem külön számlázzák ki, vagy ha a forgalmazási láncban az utalványt a névérték alatti áron forgalmazzák. Azt is tisztázták, hogy a névérték és a fizetett vételár közötti – a nyújtott forgalmazási szolgáltatáshoz kapcsolódó áfa összegének levonásával számított – különbségre vonatkozó szabály alkalmazandó, ha a szolgáltatásért nem határoztak meg külön díjat.

A különböző termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások közötti különbségtételt három tagállam vetette fel, megemlítve különösen azt, hogy nehéz különbséget tenni magának a többcélú utalványnak az értékesítése és a más adóalany megbízásából nyújtott forgalmazási szolgáltatás között.

Két tagállam felvetette, hogy a más szereplő nevében történő eljárás, különösen annak meghatározásával kapcsolatban jelent problémát, hogy a több közvetítővel működő forgalmazási láncban kinek a számára nyújtják a szolgáltatásokat.

Két tagállam vetett fel számlázási kötelezettségeket.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.