Az Európai Bizottság értékelése az utalványokról (6. rész)

A sorozat előző részeit itt találja.

Az Európai Bizottság konkrét témák mentén tett értékelésének megismerésével fogunk a továbbiakban foglalkozni. Nem meglepő módon a legrészletesebben az utalvány fogalommeghatározásával és az utalványnak minősítés kérdéseivel foglalkozott a tanulmány, ennek kapcsán jött vissza a legtöbb észrevétel a tagállamok részéről. Lássunk ezekből néhány pontot.

Hét tagállam kezdeményezte a határokon átnyúló beváltást és utalványforgalmazást. Öt tagállam említette a határokon átnyúló ügyletek tekintetében az utalványok egycélú utalványnak minősítésével kapcsolatos problémát (az egycélú és a többcélú utalványok közötti különbségtétel nehézségével kapcsolatban megemlítették a Finanzamt O (Bons à usage unique) ügyet). E tagállamok közül kettő említette problémaként azt, hogy az egycélú utalvány kibocsátását követően az adókulcs jogszabályi előírás alapján módosul vagy megváltozik a teljesítés helye. Egy másik tagállam azt kérdezte, hogy az utalvány egycélú utalványnak minősítését befolyásolhatja-e az a tény, hogy az árrést az értékesítési lánc mentén úgy számítják fel, hogy módosuljon az adóalap. Végezetül egy-egy tagállam emlékeztetett az eszköz megfelelő minősítésének fontosságára az eszköz átengedésével összefüggésben, illetve arra, hogy az adóalanyok problémás helyzetben vannak, ha az értékesítési láncban egycélú utalványok is megjelennek.

A városkártya minősítését hat tagállam vetette fel (ez azonban többnyire azelőtt történt, hogy az Áfabizottság keretében megállapodás született volna a kapcsolódó kérdésekre vonatkozó iránymutatás-csomagról). Két tagállam szerint a DSAB Destination Stockholm ügy új kérdéseket vetett fel az utalvány fogalmának meghatározását illetően. Egy másik tagállam szerint egy olyan eszköz, amely csak átalányösszegű előfizetést testesít meg (a szolgáltatás egy bizonyos időszakban történő korlátlan igénybevételét) nem minősülhet utalványnak. Egy tagállam utalt azokra a megbeszélésekre, amelyeket az Áfabizottságban a többcélú utalványok átengedésére vonatkozó szabályokkal kapcsolatos nehézségekkel összefüggésben a városkártyákról folytattak. Két tagállam említette, hogy a városkártyák esetében nehéz különbséget tenni az egycélú és a többcélú utalványok között (illetve az egyik tagállam szerint e két elem és a szolgáltatásnyújtás között is).

A tokenek minősítését öt tagállam vetette fel. E tekintetben az Áfabizottság az iránymutatásaiban azt a véleményt fogalmazta meg, hogy bár a tokenek főszabály szerint nem minősülnek a Direktíva értelmében vett utalványnak, de a minősítés kérdését eseti megközelítés alapján indokolt eldönteni. A felmérésben két tagállam rámutatott arra, hogy az eseti megközelítés a szabályok nem harmonizált alkalmazásához vezethet, és nem garantálja a jogbiztonságot, továbbá az utalványok minősítésével, valamint az egycélú és a többcélú utalványok megkülönböztetésével kapcsolatos nehézségek összefüggésében három tagállam említette a tokeneket/játékkulcsokat, az e-platformok által értékesített játékaktiválási kódokat és az „ICO-szolgáltatások tokenjeit”. Az ICO az elsődleges tokenkibocsátást jelöli.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.