Az Európai Bizottság értékelése az utalványokról (5. rész)

A sorozat előző részeit itt találja.

Az eddigiekben az Európai Bizottság általános értékelésével ismerkedhettünk meg, bizonyos szempontok alapján, azonban most térjünk át, hogy konkrét témák esetében milyen következtetésekre jutott a Bizottság. Ezek a konkrét témák az utalványok fogalommeghatározása, az utalványok forgalmazási láncon belüli adóztatására vonatkozó áfa-szabályok, valamint a be nem váltott utalványok voltak.

A felmérés alapján általában pozitív visszajelzések érkeztek az utalványok fogalommeghatározását és átengedését szabályozó rendelkezésekkel kapcsolatban.

A tagállamok többsége egyetértett/határozottan egyetértett abban, hogy az utalvány általános fogalommeghatározására, az egycélú utalvány fogalommeghatározására, az egycélú és a többcélú utalványok megkülönböztetésére, valamint az egycélú és a többcélú utalványok átengedésére vonatkozó rendelkezések egyértelműek és könnyen alkalmazhatók (i.), továbbá lehetővé teszik, hogy a nemzeti közigazgatási szervek az adóalanyok számra egyedi helyzetekben egyértelmű iránymutatást nyújtsanak, és az adóalanyok a rendelkezések alapján egyértelműen teljesíteni tudják a kötelezettségeiket (ii.). A tagállamok többsége egyetértett abban is, hogy ezek a rendelkezések lehetővé teszik a nemzeti közigazgatási szervek számára az alkalmazandó szabályok érvényesítését.

Ami a többcélú utalványok forgalmazását illeti, amelyre vonatkozóan az utalványokról szóló irányelv nem tartalmaz külön rendelkezést, a tagállamok többsége egyetértett abban, hogy az utalvány kibocsátójától eltérő adóalany általi forgalmazás a Direktíva értelmében vett szolgáltatásnyújtásnak minősül, és hogy az ilyen forgalmazási szolgáltatás adóalapja az utalvány névértéke és a kifizetett vételár különbsége, csökkentve a nyújtott forgalmazási szolgáltatáshoz kapcsolódó áfa összegével. Ami a „kedvezményre jogosító utalványokat” illeti, amelyekre az utalványokról szóló irányelv szintén nem tartalmaz konkrét szabályt, a tagállamok fele/többsége nem rendelkezett elegendő információval ahhoz, hogy állást foglaljon arról, hogy az utalvány kibocsátójától eltérő adóalany általi forgalmazás beváltási szolgáltatásnak minősül-e, ha az utalvány tárgyát képező termékeket értékesítő vagy szolgáltatásokat nyújtó adóalany ellenértéket kap a kibocsátótól, és hogy e forgalmazási szolgáltatásnak mekkora az adóalapja.

Ami a be nem váltott utalványokat illeti, amelyekre vonatkozóan az utalványokról szóló irányelv szintén nem tartalmaz külön rendelkezést, az ilyen utalványok áfa szempontjából történő megítélésérére vonatkozó konkrét iránymutatás tekintetében a tagállamok véleménye megoszlik.

A felmérés nyitott kérdéseire válaszolva a tagállamoknak csak egy kis része vetett fel konkrét problémákat a jelenlegi szabályok alkalmazásával kapcsolatban. A feltárt fő problémák olyan kérdésekhez kapcsolódtak, amelyekkel az Áfa-bizottság már foglalkozik, mint például valamely eszköz utalványnak minősítése, majd az utalványnak minősítést követően az egycélú és a többcélú utalványok közötti különbségtétel. A jelenlegi szabályok alkalmazásával kapcsolatos egyéb kérdések, mint például az utalványok határokon átnyúló kereskedelme (amely az EUB nemrégiben hozott ítéletének középpontjában állt) és az adóalap kiszámítása, különösen a többcélú utalványok beváltása és a kapcsolódó forgalmazási szolgáltatások esetében, vagy a jogszabályban nem szabályozott kérdések, például a be nem váltott utalványok kezelése. A legfontosabbak összefoglalása a következő cikkekben lesz olvasható.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.