Az Európai Bizottság értékelése az utalványokról (3. rész)

A sorozat első részét itt találja.

Az Európai Bizottság általános értékelésének negyedik szempontja a koherenciára elemzésére irányult. Az elemzés azt mutatta, hogy az utalványokra vonatkozó áfa-szabályok összhangban vannak az áfa-rendszer elveivel.

Amint azt az előbbiekben már említettük, az utalványokról szóló irányelv egyik célja az volt, hogy biztosítsa az összhangot azzal az elvvel, amely szerint a termékekre és szolgáltatásokra az ezek árával pontosan arányban álló általános forgalmi adót kell alkalmazni.

Ezt az összhangot az egycélú utalványok esetében az a szabály biztosítja, amely szerint az egycélú utalvány minden egyes átengedését úgy kell tekinteni, hogy az utalványért igénybe vehető termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás megtörtént, míg az egycélú utalvány ellenében történő tényleges termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás nem tekintendő önálló ügyletnek. Ez a szabály alkalmazandó, mivel ezen utalványok esetében a kibocsátás időpontjában ismert az utalványért igénybe vehető termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás teljesítési helye és a fizetendő áfa. Ez összhangban van a Direktíva 28. cikkében foglalt jogi fikcióval is, amely szerint a szolgáltatásnyújtásban részt vevő, a saját nevében, de harmadik személyek megbízásából eljáró adóalanyt úgy kell tekinteni, mintha e szolgáltatásokat saját maga vette volna igénybe és nyújtotta volna. A Direktíva 73. cikke értelmében az egycélú utalvány adóalapja az adott egycélú utalványért kapott teljes ár (beleértve a közvetítői szolgáltatást is).

Az áfa-rendszerrel való összhangot a többcélú utalványokra vonatkozó azon szabály is biztosítja, amely szerint az utalványért igénybe vehető termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás után csak az utalvány beváltásakor kell áfát felszámítani. Ez azért van így, mert a többcélú utalványok esetében meg kell várni a tényleges termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást, hogy ismert legyen a fizetendő áfa.

Ez biztosítja az ügylet egységes adójogi kezelését, függetlenül attól, hogy a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás utalvány használatával történik-e. Az adóalapnak a Direktíva 73a. cikke szerinti különös szabály alapján történő kiszámítása az áfa azon elvével való összhangot is biztosítja, amely szerint az adóhatóság által beszedendő áfa adóalapja nem haladhatja meg a végső fogyasztó által ténylegesen megfizetett ellenértéket. Ezért az adóalap megegyezik a megfizetett ellenértékkel, ha az ismert, vagy egyébként a többcélú utalványon vagy a kapcsolódó dokumentációban feltüntetett pénzbeli értékkel, levonva ebből az értékesített termékek vagy a nyújtott szolgáltatások utáni áfát.

Amennyiben a többcélú utalvány átengedését a termék tényleges értékesítőjétől vagy a tényleges szolgáltatásnyújtótól eltérő adóalany végzi, akkor a lánc minden forgalmazási vagy promóciós szolgáltatása után áfát kell felszámítani. Ez összhangban van az áfa-rendszerrel is, biztosítva, hogy a többcélú utalványhoz kapcsolódó adóköteles műveletek összessége – a forgalmazás, valamint az utalványért igénybe vehető termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás – átfogó, semleges és átlátható módon adózzon. E szolgáltatások adóalapját a Direktíva 73. cikke szerint kell meghatározni.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.