Az előző heti, több mint 260 oktatási intézményt ért fenyegetés nyomán kerestük meg Hal Melinda klinikai szakpszichológust, hogy megpróbáljuk tisztázni, mit lehet tenni ilyen esetekben, egyáltalán fel lehet-e készülni ilyen krízishelyzetekre.
A szakpszichológus a felvetésre, hogy mit jelent egy kisebb gyermek számára egy váratlan helyzet, jelen esetben egy bombafenyegetés, azt mondta, ezt ők akár traumaként is megélhetik. Amikor a legkisebbek azt látták, hogy mondjuk a tanárok egy része is pánikba esett, akkor ez csak növelheti a legkisebbek szorongását.
Ilyen helyzetekre megoldásként a szakember mentális kondicionálást javasolta. Ez azt jelenti, hogy pszichológus segítségével kell elsajátítani és begyakorolni, hogyan reagáljunk egy krízishelyzetre és ne essünk pánikba. Ha birtokában vagyunk ezeknek a technikáknak, akkor le tudjuk magunkat nyugtatni, és úgymond „jóféle cselekvésre” tudjuk a szervezetünket ösztönözni.
Ilyesmit egyébként a sportolók esetében az edző végez, de ugyanezt alkalmazzák a hadseregben is, ahol megtanítják, hogy az életüket fenyegető veszélyre miként reagáljanak hatékonyan. Ugyancsak jó lenne, ha a pedagógusok is tudnák a mentális kondicionális alapvető lépéseit, mert akkor azokat továbbadhatnák tanítványaiknak. Ha lennének mondjuk olyan szülői klubok, ahol maguk a szülők is elsajátíthatnák a technikát, még inkább meggyorsítaná a felkészülést a váratlan szituációkra.
Hogyan kell viselkedni egy váratlan esemény hatására az iskolákban?
A szakember szerint nagyon fontos lenne, hogy általános protokoll lépjen ilyenkor életbe, amely például meghatározott módon az épületen kívülre juttatja a gyerekeket, majd amikor biztonságba kerültek, megkezdődik annak vizsgálata, hogy mindez miként csapódott le bennük.
Ilyenkor a pedagógusok helyében megkérdezném a gyerekektől, elsősorban ha valaki sírdogál, mit érez, mire gondol, veszélyben érzi-e magát. Aztán megnyugtató hangon elmagyaráznám neki, hogy már biztonságban van és nem történhet semmi baj.
Fegyelmezettséget, tudatosságot kell sugározni a gyerekek felé, és nem szabad a helyzetet sem elbagatellizálni, sem pedig túldimenzionálni a veszélyt.
Ennyi krízis még nem érte a magyar társadalmat, mint az utóbbi öt évben
Hal Melinda elfogadja az idősek érvelését, hogy ők is bizony megéltek háborút, forradalmat, de olyan töményen és olyan sokféle válsággal a magyaroknak nem néztek még szembe, mint amit az elmúlt öt év hozott. Kezdődött a világjárvánnyal, majd az orosz–ukrán háborúval, a fenyegető energiaválsággal és az elszálló inflációval szembesültek.
Ezek mellett pedig megjelenik egy olyan lelki krízis is, amelyet valójában a digitális térből érkező ingeráradat is okoz.
Ide tartoznak a népszerű közösségi médiaoldalak, a TikTokkal együtt, amelyet már óvodás korúak is pörgetnek. Ezek azok a bizonyos digitális cumik, amelyeket a szülő enged meg a gyerekének, aki pillanatok alatt rá is szokik ezek használatára.
Mint a szakértő megjegyezte, az erőszakos tartalmak lövedékszerűen érintik az idegrendszert, különösen, ha ezek mellé még szexualitás is társul. Mindez pedig azért veszélyes, mert ezek folyamatos szorongást váltanak ki 4-5-6 éves és persze idősebb gyerekeknél is.
Milyen a magyarok mentális állapota?
A pszichológus külön kitért arra, hogy az elmúlt öt év egymást követő krízisei a társadalomban egyfajta kiégést eredményeztek, elfáradtunk benne és nagyon kellene a pihenés.
A felnőtt lakosság sem foglalkozik kellőképpen és eleget a mentális egészségével, vagyis ha nem vesszük komolyan a depresszió mértékét, a szülés utáni depresszió mértékét, a válások számát, a fiatalok bizonytalan jövőképét, akik éppen emiatt nem akarnak házasságot kötni és éppen ezért fogy a magyarság.
A beszélgetésben még szó volt arról, hogy
- Milyen protokoll vonatkozik mondjuk egy bombafenyegetés esetén, mit és hogyan kell csinálni, mondjuk egy oktatási intézményben?
- Mit rendít meg az emberben egy krízishelyzet?
- Meddig jó az egészséges szorongás, mikor érjük el a pánik szintjét?
- Miért versenyképességi tényező a mentális egészségünk?
- Miért nőtt meg a tinédzserek körében manapság az öngyilkosság, vagy az öngyilkossági kísérletek száma?
- Miért a sikeresség kulcsa az érzelmi intelligencia fejlesztése?
- Szóba került, hogy lenne-e pénz prevencióra a mentális kondicionálásra és a mentális egészség megőrzésére, hiszen a megelőzést jóval olcsóbb finanszírozni, mint magát a betegséget gyógyítani.