A hétfő hajnali Oscar-gálán a házigazda Conan O'Brien két díj kiosztása között az Anora kapcsán elsütött egy ilyen poént:
„Az Anorának jó estéje van. Ez nagyszerű hír. Már két győzelem. Az amerikaiaknak úgy tűnik tetszik, hogy valaki végre szembeszáll egy erős orosszal.”
O'Brien kiszólása egyértelműen utalt Donald Trump amerikai elnökre, aki a hivatalba lépése óta felforgatta a világot, a háborúval kapcsolatos megnyilvánulásai pedig inkább az agresszor Putyinnak kedveznek. (Ahhoz képest, hogy milyen a nemzetközi helyzet, a díjátadón alig volt kiszólás.)
Az Anora egy New York-i sztriptíztáncosnő és egy orosz oligarcha fiának kalandjáról szól, aztán amikor a család megtudja, hogy a fiú kit vett feleségül, a tündérmese veszélybe kerül, a szülők ugyanis elindulnak, hogy érvényteleníttessék a házasságot. A lány azonban szembeszáll az orosz családdal, és küzd az amerikai álomért.
A filmmel kapcsolatban érdekes az is, hogy az - főként a szintén Oscar-díjra jelölt Juraj Boriszov miatt - a nyugati országok mellett Oroszországban is nagyon sikeres. „Mindenki Juráról beszél” – mondta a New York Timesnak Katya Mtsituridze moszkvai filmkritikus, a Variety Russia korábbi főszerkesztője. „Sean Bakert pedig szinte orosz filmesnek tartják. Ez egy olyan film, amiben az oroszok jók és őszinték, igazi csehovi karakterek”.
Boriszov pár éve még a Kreml által támogatott háborús filmekben játszott, de a háború 2022-es kezdete óta nem vállalt ilyen szerepet.
Ritka kivétel, hogy Oroszországban úgy folytatta karrierjét, hogy sem nem támogatta, sem nem ítélte el a háborút, miközben Nyugaton is sikerült elkerülnie, hogy az államilag támogatott orosz kultúra képviselőjének tekintsék.
Sok orosz úgy tekintett Boriszov jelölésére, mint annak bizonyítékára, hogy az ország áttörte a háború miatt köré emelt kulturális falat. Szintén a New York Timesra írt véleménycikket még a díjátadó előtt a korábban Oroszországban dolgozó forgatókönyvíró, Michael Idov, szerinte képmutatás és igazságtalanság lenne Putyin és a háború elítélésének felelősségét a színészekre hárítani. A dilemma inkább az, hogy bölcs dolog-e kapcsolatba lépni az orosz filmiparral.
„A 2022 előtti viszonylagos függetlenséget követően jelenleg az egy teljes mértékben Kreml által ellenőrzött gépezet, ami ultrapatriarchális, kolonialista és neofasiszta narratívákat népszerűsít”.
Idov szerint nem csoda, hogy a film sikerét Moszkvából úgy értékelik, mint az ország visszatérését, az elmúlt három évben az állami média állandóan azzal etette az orosz közönséget, hogy a nyugati kultúra eltörli és nem tiszteli őket. Az író azzal zárta: „Remélem, hogy a film reflektorfényben töltött idejének legalább egy részében foglalkoznak az egyszerű igazsággal: ebben a szörnyű pillanatban nincs olyan, hogy semleges színész és apolitikus film - még akkor sem, ha mindkettő kiváló”.
Címlapkép: KEVIN WINTER/Getty Images via AFP
Hungarian (HU) ·