Alig van elképzelésük a közös jövőről, mégis összeálltak, hogy így állítsák meg Orbán Viktor szövetségesét

156 nap és két sikertelen koalíciós tárgyalás után végre március 3-án, hétfőn beiktatták az új osztrák kormányt. Az új osztrák kormánynak a tagjai a jobbközép-kereszténydemokrata Osztrák Néppárt (ÖVP), a szociáldemokrata SPD, valamint a liberális NEOS, amiknek 110 mandátumukkal egy kényelmes többségük lesz a 183 fős osztrák alsóházban.

Azt már a választások után leírtuk, hogy hosszú koalíciós tárgyalásokra lehet számítani, ugyanakkor ez a 156 nap Ausztria történetében a leghosszabb idő, amit valaha is kormányalakításra szántak a Lajtán túl.

Ráadásul ez az idő elég sok fordulatot tartogatott: először ugyanis a most megalakult kormány tagjai tárgyaltak egymással, azonban a tárgyalóasztaltól először a liberálisok, majd pedig a konzervatívok is felálltak, amiért több fontos kérdésben nem tudtak megegyezni.

Az ÖVP ráadásul a pártelnöki és kancellári posztot is elvesztette, hiszen az egykori kancellár Karl Nehammer lemondott minden posztjáról, hogy a párt egy új vezetővel tárgyalhasson a választásokat megnyerő szélsőjobboldali FPÖ-vel és annak vezetőjével, Herbert Kickllel, de a két párt közötti kultúrpolitikai kérdésekben vallott eltérő nézetek – elsősorban az Európai Unió, Ukrajna és a közmédia kapcsán – miatt azok a tárgyalások is zátonyra futottak.

aki ráadásul időközben még parlamenti mandátumát is visszaadta.

Alternatíva híján jobbnak láttak inkább megegyezni

A három párt még február utolsó hetében állapodott meg a közös kormányzásban – két héttel azután, hogy az FPÖ és ÖVP közötti tárgyalások is holtpontra jutottak –, majd március első hétvégéjén mindegyik párt el is fogadta a kormányprogramot.

Amennyiben nem a mostani, a pártok klasszikus színei miatt fekete–piros–rózsaszínnek nevezett kormány alakul meg, az ÖVP–SPÖ-nagykoalíciónak mindössze egy mandátumos többsége lett volna, vagy a NEOS helyett választhatták volna a Zöldeket, amit viszont az ÖVP az elmúlt négy év után nem akart kormányon látni, így az FPÖ-t – de leginkább Herbert Kicklt – csak a mostani felállással tudták távol tartani a kormányrúdtól.

Ugyan az ÖVP-nél többen is komolyan gondolták, hogy Kicklékkel fognak majd közösen kormányozni, de a koalíciós tárgyalásokon bebizonyosodott, hogy hiába vélekednek ugyanúgy a gazdaságról és a migrációról, de kompromisszumra egyik fél sem volt hajlandó a minisztériumok elosztása, valamint a leendő kormány kül- és EU-politikája kapcsán.

Amennyiben a pártoknak nem sikerült volna megállapodniuk, akkor egy kisebbségi, vagy egy szakértői kormány jöhetett volna, amelyek nem a legstabilabb megoldások, vagy pedig új, előrehozott választásokat kellett volna kiírnia Alexander Van der Bellen köztársasági elnöknek, amiből az FPÖ megerősödve jött volna ki, azaz a három párt csak nehezebb helyzetbe hozta volna magát, hogy tűzfal mögött tarthassák Kicklt.

Sok a kérdőjel még a kormányprogramban

Mint arra a liberális Der Standard rámutatott, a 211 oldalas kormányprogramban összesen 173-szor szerepel a megvizsgálják ige, vagy ennek valamilyen szinonimája a dokumentumban konkrét kijelentés helyett,

Ugyan ezúttal jóval gyorsabban haladtak a tárgyalások, valamint onnan nem is állt fel egy szereplő sem, de ez leginkább annak köszönhető, hogy az ÖVP és a NEOS sok mindenben engedett az SPÖ-elnök, a párt marxista szárnyához tartozó Andreas Babler javára a tárgyalások folyamán, mivel a pártok nem akartak előrehozott választást, az ÖVP nem kért az FPÖ-ből, míg a NEOS Beate Meinl-Reisinger vezetésével már régóta a kormányzásról álmodozik.

Azonban a pártok között továbbra is alapvető, ideológiai ellentét húzódik meg a gazdaságpolitika kapcsán, ami bármikor felszínre törhet – mint az történt Németországban a megbukott SPD–Zöldek–FDP-kormány alatt –, így nem biztos, hogy Ausztriában a mostani fekete–piros–rózsaszín-kormány kitölti a négyéves mandátumát.

Ráadásul emellett a pártokon belül is vannak konfliktusok: az ÖVP-nél először a Karl Nehammer helyét átvevő Christian Stockert ideiglenes elnöknek szánták, ehhez képest most kancellár lett belőle, míg az SPÖ-n belül a marxista Babler továbbra sem ápol túl jó kapcsolatokat a pártot valójában irányító bécsi elittel, így akár az ÖVP-n vagy az SPÖ-n belüli konfliktusok is vezethetnek a Stocker-kormány idő előtti felbomlásához.

mivel szerintük az lenne a legigazságosabb, ha már az osztrákok szeptemberben egyértelműen a változásra szavaztak. Ez ugyanakkor csak a szélsőjobboldali pártnak lenne az érdeke, mivel a többi párt csak rontana szeptemberi eredményeihez képest.

Egyébként sajtóhírek szerint az FPÖ-n belül is megjelentek a kritikus hangok, akik szerint Kickl egy történelmi lehetőséget szalasztott el azzal, hogy végül felállt a tárgyalóasztaltól – ahol egyébként sajtóhírek szerint túl sok időt nem is töltött el a pártelnök –, hiszen miközben egész Európa jobbratolódik, nem sikerült Ausztriában egy tiszta jobboldali kormányt létrehozni, ráadásul az ÖVP nem biztos, hogy legközelebb átadná a kancellári pozíciót a szélsőjobboldali pártnak.

(Borítókép: Andreas Babler az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÃ) vezetője, Christian Stocker az Osztrák Néppárt (OeVP) vezetője és Beate Meinl-Reisinger a NEOS párt vezetője beszél a médiának, miután megállapodtak egy új koalíciós kormány létrehozásáról 2025. február 27-én Bécsben. Fotó: Michael Gruber / Getty Images)