A tűzeset sem tartja vissza a tulajdonost, Budapest ikonikus helye száz százalékon pörög

Félhomály és a decemberi tűzeset nyoma fogad bennünket a Nyitott Műhelyben, amikor a Parnasszus költészeti folyóirat lapszám bemutatójára érkezünk. A tulajdonos, Finta László a pultban áll, kiszolgál, éppen bort tölt egyik vendégének. Letelepedünk az egyik asztal mellé. Beszélgetünk. Kiderül, sokan támogatják a pórul járt helyiséget. Finta becslése szerint eddig néhány millió forint gyűlhetett össze. A károk felmérése még most is zajlik, de előrelépés, hogy a jövő héten villanyszerelő fogja átvizsgálni a helyiséget.

Az egyik vendég azt mondja Finta Lászlónak, hogy a tűz eset nyomait érdemes lenne meghagyni, ám a tulajdonos ezt nem tartja jó ötletnek. „Hamarosan nekiállok lepucolni a falat” – fogadkozik, ám szerinte most az a legfontosabb, hogy menjenek a programok, legyenek tiszta edények – mert mint fogalmaz, minden nap 8 órát mosogat.

Korábban végigszántotta az internetet, hogy 2024. december 14-én, éjjel elektromos tűz ütött ki a budapesti Nyitott Műhelyben. A tüzet sikerült eloltani, de a helyzet sokáig eléggé katasztrofálisnak tűnt. Az írók és az irodalmat kedvelő társadalom azzal próbál segíteni, hogy a közösségi médiában adománygyűjtésbe kezdtek.

Hosszú slejfni lett, jópofa

Ám az élet azóta sem állt meg, naponta akár több programot rendeznek itt. 2025. január 23-án a Parnasszus folyóirat lapszámbemutatóját tartják közönség előtt. Olyannyira sokan vannak, hogy két terem is megtelik. A nézősereg előtt Margócsy István irodalomtörténész, Várady Szabolcs költő, Csehy Zoltán költő és a meglepetésvendég, Takács Ferenc irodalomtörténész Turczi István költővel beszélget.

Margócsy István és Takács Ferenc azok közé tartozik, aki az első kötetétől kezdve monitorozza Ferencz Győző alkotásait. Margócsy a hetvenes években közepe, vége táján a Mozgó Világ versrovat szerkesztőjének, Veress Miklós segédszerkesztőjeként dolgozott, a beérkező versekből – rengeteg volt – egy kisebb halmazt válogatott össze, amelyeket érdekesnek talált, azokat tovább küldte a főnökének. „Így került a kezem közé Győző verse.” Később személyesen is megismerkedtek, többször találkoztak, és a munkakapcsolat is megmaradt.

Érdekes kéziratokat kaptam tőle. Az egyiket máig őrzöm, mert műtárgyként is érdekes. Egy pénztárgépbe való tekercses slejfnit beletett az írógépbe, rövid sorozatot írt, hosszú slejfni lett. Jópofa. És abban az időben konceptuális művészeti gesztus is volt.

Margócsy megfogalmazása szerint a hetvenes évek költészete az irónia jegyében született meg, és Ferencz Győző volt az első, aki az iróniát megszüntetve, meghaladva hozta létre az analitikus költészetet. „A lírájában a személyiséganalízis csinálta meg, rendkívül furfangos poétikával. Könnyed és elegáns játékkal űzi azóta is.” 

Irónia és játékosság

Turczi Istvánnak is feltűnt, mennyi fiatal van jelen. Ezzel kapcsolatban azt mondja, ha valaki még nem ismerné Ferencz költészetét, Várady Szabolcs esszétanulmányát jó szívvel ajánlja, amely a mostani szám vezéranyaga lett. Várady elmondja, hogy az első kötetben még sok szonett van, az én vizsgálata, az irónia és a játékosság jellemzi. A későbbiekben azonban majdhogynem a prózavers szakasz jelenik meg az életműben, amelyben a verses megszólalásnak sajátos és Ferencz Győzőre jellemző formáját ismerhetjük meg.

Meg sem lepődünk, amikor Takács Ferenc is a hetvenes évekről kezd beszélni, és elmondja, hogy akkoriban az ELTE angol szakán rengeteg költő járt és kelt. Nemcsak a hallgatóságban, hanem a tanári karban is. Közéjük tartozott Ferencz Győző is. Ő meg speciel azon gondolkodott, vajon miért az angol, és miért nem a magyar szakon történik ez.

Csehy Zoltánt az énhatárokkal való játék nyűgözi le Ferencz egyik versében. Úgy véli, tudós költőről van szó, emiatt nehezebb dolga van, mert az okos költőnek azzal a tradícióval kell megküzdenie, ami előtte van, és felhalmozódik. És a saját világát is meg kell határoznia, hogy érvényes költészetté váljon.

Ráadásul saját verseit Takács Kati színművész előadásában élvezheti velünk együtt. Az előadásmód magával ragadó, az első pillanattól behúz, felkavarja lelkünket.

(Borítókép: Margócsy István, Takács Ferenc, Ferencz Győző és Turczi István 2025. január 23-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)