A siló - 2. évad: Az igazság odalent van (kritika)

Hosszú várakozás után visszatérünk a silóba, az első felvonás kérdéseinek válaszait keresve. Bár a második évad nem szolgál annyi meglepetéssel vagy furcsasággal, mégis élettel tölti meg a komor, földalatti világát. Egy több szálon futó sztorit kapunk, melyben csak néhány karakter kap elég teret kibontakozni, és cselekménye inkább a világépítéssel foglalkozik. Bár viszonylag lassan kezdődik, az évad második fele kimondottan izgalmassá fejlődik, minden epizód egy új, apró részét képezi a kirakósnak, melynek befejezésére még pár évet várnunk kell. A látvány és kifinomult színészi játék megemeli a gyengébb pillanatokat, ismét egy színvonalas produkciót láthatunk, de természetesen ismét több a felvetett kérdés, mint a válasz.

A történet ezúttal két silóban játszódik, Juliette egy kihalt bunker titkait tárja fel annak utolsó túlélőjével, míg az eredeti silóban egyre nő a társadalmi feszültség az alsóbb szintek és a vezetőség között. A történet számos karaktert követ, akik általában nem egységként mozognak, csak olykor futnak össze a nyomasztó, brutalista folyosókon. Ez a Trónok Harcás történetmesélés egy érdekes eltávolodás a korábbi évad központosított narratívájához képest, melynek előnyei és hátrányai egyaránt kibontakoznak az évad során.

Sok figura sajnos egydimenziós marad, épphogy csak céljaikat ismerjük meg, de életükbe nem kapunk betekintést, így nem is túl érdekesek. Ezzel szemben a két seriff karakterfejlődése számos epizódon keresztül szépen épül, csakúgy, mint Meadows bíró és Bernard kapcsolata. Ugyanez nem mondható el Juliette-ről, aki messze a legérdekesebb karakter volt az első évadban, ám ezúttal alig van mit csinálnia, végig kisebb problémákat old meg, amik szinte semennyire sem fontosak. Rebecca Ferguson fantasztikus játéka jobban működött, amikor több karakterrel interaktált. A hátrahagyott űrt leginkább a polgármester, Bernard, a Sims páros, valamint a leleményes felfedező, Lukas Kyle tölti ki, akik mind a betonból épült börtönük megértésén dolgoznak.

Amiben az évad kimondottan sikeres, az a tematikájának többszintes körüljárása. A siló lakói az igazságot és tudáson keresztüli hatalmat keresik. A világ számtalan titkot rejt, detektívként követjük szereplőinket, ahogy megismerik az emberiség szomorúan ciklikus magatartását. A zárt világ létrehozásának oka az igazi kincs itt, ez a karakterek rejtett eredettörténete, ám a sorozat rávilágít, miért van szükség azokra is, akik a történelmet kordában tartják és felügyelik. A sorozat azt a kérdést teszi fel, hogy mennyire kész a társadalom egzisztenciális válaszokra.

A henger alakú világ mikrokozmosza meglepően érzéki módon reflektál a jelenkor kaotikus, álhírekkel és félinformációkkal teli állapotára. Csak megtízszerezi a kérdéseinket. A hatalmi elit elkeseredetten kontroll alatt akarja tartani a népet, bűnbakként a legalsóbb munkásosztályra hárítva a problémákat, miközben katonákkal és titkosrendőrséggel szorít el olyan alapvető emberi vágyakat és érzelmeket, mint a kíváncsiság, szabadság vagy az összetartás. A tudás áldás és átok, megismerése és átélése más és más módon jelenik meg, a történet karakterei pedig érdekesen mutatják be ezt a kettősséget. Van, akinek reményt ad, van, aki letargiába csúszik, és a show igazi drámája is itt bújik meg.

Az olykor lassan döcögő sorozat ismét remekül megírt jelenetekkel emelkedik ki, legyen az egy érzelmes monológ Juliette-től, vagy ahogy egy haldokló szereplő az elfelejtett világ szépségeit nézi. A látványvilág és hangulat pedig szinte teljesen elfedi a kisebb történeti lyukakat is.

A második évad katartikus záró epizódjai elég okot adnak, hogy a Severance mellett erre a sorozatra is ránézzünk az Apple TV kínálatában. Ez az a fajta tartalom, mely streamelve sokkal emészthetőbb, hisz nem kell számtalan cliffhangerrel ágyba mennünk. A készítők bejelentették, hogy a következő felvonás már forog, és az azt követő negyedik, záró évad el fogja varrni a történet szálait. Más sorozatokkal ellentétben itt nem húznak minket éveken keresztül. Minden évad megválaszol pár kérdést, és új dilemmákat emel be, melyek egyszerre drámaiak és elgondolkodtatóak.