A méhem és a pénztárcám is lehet egy társalgás alapja?

Mindamellett, hogy kellemetlen helyzeteket okozhatnak azok a kérdések, amelyeket puszta kíváncsiságból teszünk fel a másiknak, azok képesek roppant mély sebeket is feltépni az illetőben. Néhány évvel, évtizeddel ezelőtt mintha jobban tisztában lettünk volna azzal, mikor nem szabad tovább feszítenünk egy témát. Manapság viszont nem vagyunk restek elmenni a falig, ha arról van szó, hogy turkálhatunk valaki magánéletében. Arról, hogy pontosan miről lehet vagy egyenesen nem illik faggatni egymást, Makai Gábor klinikai szakpszichológust kérdeztük, aki elmondta, egy kérdésnek mindig van célja – lehet az tudatos vagy tudatalatti egyaránt. Meglátása szerint érdeklődésünk mögött általában már van egy prekoncepció azzal kapcsolatban, hogy milyen választ kapunk majd. Kiemelte, „érdemes megvizsgálni, van-e önös funkciója a feltett kérdésnek, mert azzal tudunk csak igazán ártani”.

A szakember úgy véli, a közösségi média nehezebbé teszi a határhúzást, de ettől függetlenül fontos emlékeznünk arra, hogy az irányítás még mindig a mi kezünkben van, tőlünk függ az, hogy a külvilág mennyi információt kap rólunk.

Tekintve, hogy már normalizálódott az életünk kipakolása a közösségi média felületekre, így természetes, hogy elmosódnak a határok

– mondta Makai Gábor.

„A jóindulat köntösébe bújtatott agresszió”

A pszichológus elmondta, lehet tudatosan bántóan kérdezni, ilyenkor a jóindulat csupán a látszat, ami egy igencsak manipulált helyzetbe kényszeríti a megkérdezett személyt. A kérdező elég, ha csak kedvesen mosolyog bántó kérdése mellé, vagy udvarias módon teszi fel azt, és a másik máris úgy érzi, hogy kötelező válaszolnia. Makai úgy fogalmaz:

Ez az, amikor az agressziót a jóindulat köntösébe bújtatjuk, de attól még ugyanúgy eléri a kívánt hatást, vagyis a feszültséget, a szégyent vagy a bűntudatot.

Vannak bizonyos tabutémák, amelyeket a szakember kifejtése szerint Nyugat-Európában már képesek tiszteletben tartani, és nem firtatják, „Magyarországon ez még annyira nem elterjedt hozzáállás.” Elmondta, több nyugati országban nem várhatja el egy munkaadó, hogy a jelentkezők rátegyék a fényképüket az önéletrajzukra, valamint állásinterjúkon nem is kérdezhetik őket a magánéletükről.

Idehaza elég jellemzően megkérdeznek fiatal hölgyeket, hogy ugyan mikor terveznek teherbe esni, ami nemcsak tapintatlan, de egy felesleges szorongást is kelt az illetőben.

A szakértő szerint az is előfordul, hogy valaki nem tudatosan „támadja le” a másikat hasonlóan bántó kérdésekkel, egyszerűen csak gátlástalan, és nem érzi, hogy érdeklődésének mértéke már átlép egy határt. „Ez az elefánt a porcelánboltban típusa”, akiben van egy alapvető érzéketlenség. Makai kiemelte, rájuk rosszabb hatással van az a bizonyos peep show életmód, amit a közösségi média megjelenése óta folytatunk: „Úgy érezhetik, hogy mindent megtudhatnak a másikról egy Insta-posztból, sőt, joguknak érzik, hogy arctalanul turkáljanak mások életében, hiszen már mindenki ezt csinálja”.

A nők jobban sérülhetnek

Bár kivétel nélkül mindenki sérülhet egy bántó kérdéstől, Makai úgy véli, a nők érzékenyebbek ilyen téren. Nekik még radikálisabban kell meghúzniuk a határt a külvilággal szemben, mint a férfiaknak, hiszen rajtuk könnyebben találnak fogást. Jellemzően a nőket nyaggatják olyan kérdésekkel, amik udvariatlanok, és akár mély sebeket is feltéphetnek. Szinte minden nőtől megkérdezik, hogy akar-e gyereket, ha igen mikor, és ha nem, akkor miért nem.

A pszichológus úgy látja, a nők azért is kerülhetnek hamarabb ilyen kellemetlen helyzetbe, mert jellemzően jót feltételeznek a külvilágról, optimistábban állnak az emberekhez, mint a férfiak.

A szakember megemlítette, a legmegfelelőbb védekező módszer az ilyen helyzetekben (a határhúzáson kívül) a visszatükrözés. Úgy véli, a gátlástalan ember elég visszajelzés után képes lehet tanulni a történtekből, és empatikusabban, udvariasabban tud eljárni a jövőben.

„Jó tudni, hogy a méhem és a pénztárcám is lehet alapja egy társalgásnak”

A mindennapok során minket ért tapintatlan kérdésekkel pedig Dunát lehetne rekeszteni. Egy Reddit-poszt alatt gyűjtés is indult azokról, amelyek különösen az őrületbe kergetik az embereket.

Egy hölgy arról írt, hogy gyermeke kapcsán rendszeresen kérdezik tőle: „Jó baba?”, “Szopizik?”, “Na majd a tesó más lesz, ugye? Hogyhogy nem akartok, de hát akkor az igazi a gyerekkor, ha van testvére nem?”, “Fiú?” (Talpig virágosban, rózsaszínben)”. Hozzátette, az anyagi helyzetéről is gyakran faggatják: „Te olyan jól keresel igaz? De azért tudsz magadnak venni lakást/autót, stb.”.

Sajnos nem, de jó tudni, hogy a méhem és a pénztárcám is lehet alapja egy társalgásnak

– fogalmazott.

Ahogy a Reddit-bejegyzésből kiderült, anyagi helyzetről, hitről és kapcsolati státuszról sem restek gátlástalan kérdéseket feltenni, most össze is gyűjtöttünk néhányat közülük:

• „Ellopták a bringám. Elmesélem a kollégámnak, válasz: »Jó de tudsz venni másikat«. Mondom: micsoda? »Hát új autód van« (10 éves Opel).”
• „A »Van kedved Istenről beszélgetni?« és társai... Majd pont az aluljáróban meg az utcán fogok teológiáról vitatkozni...”
• „»Ilyen elfoglalt vagy akkor biztos nem férne be egy kapcsolat az életedbe, ugye?« De, beleférne. Azért ilyen az életem, mert a fölös időmet is hasznosan töltöm el, nem döglök a Netflix előtt.”
• „»Mikor lesz gyereked?« Pedig tudják, hogy nem akarok és szinte minden alkalommal megkérdezik.”
• „Nem kérdés, hanem megjegyzés, amikor meglát valami újat: »Biztos jó drága volt!«.”
• „10 napja szültem, mikor anyós kérdezte, hogy »Na, akkor kis tesó mikor lesz?«.”

De ez csupán néhány példa abból a milliónyi esetből, ami nap mint nap megtörténik, és szinte normálisnak is számít. Makai Gábor ugyanakkor azt tanácsolja, tudatosítsuk: mindig a mi kezünkben van az irányítás, ne féljünk meghúzni a határainkat.

(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)