A kortárs ékszerek világa több mint csillogás

Az ékszergyűjtő, aki a művészeteket hordja magán

Spengler Katalin, a kortárs ékszerek egyik legnagyobb gyűjtője, kezdetben nem viselt ékszereket. Azonban amikor először találkozott a kortárs ékszerek világával, megdöbbentette, hogy ezek a darabok mennyi mindent elmondhatnak a világról. Ékszereit nem csupán a vitrinekben tartja, hanem a mindennapokban is hordja – még akkor is, ha ez kockázatokkal jár.

A Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása

A "Ragyogj - Ékszerek ideje" kiállítás nem csupán a történeti ékszerek csillogására fókuszál, hanem azok üzenetére is. A kiállított darabok olyan alkotások, amelyek formájukkal, anyaghasználatukkal vagy koncepciójukkal is kihívást jelentenek a hagyományos ékszerek világának.

A műanyag forradalma az ékszerkészítésben

Bár az ékszerekről elsősorban a nemesfémek és drágakövek jutnak eszünkbe, a 20. század második felében a műanyag megjelenése igazi forradalmat hozott. Ez az anyag lehetőséget adott a formák, dimenziók és színek szabad kísérletezésére, ami felszabadította a tervezőket.

Fenntarthatóság és újrahasznosítás

A kortárs ékszerek egyre gyakrabban reflektálnak a fenntarthatóságra is. Monica Checci például bolhapiacokon talált teás és kávés fémdobozokból készít nyakláncokat, kézzel hajlítva és formálva az anyagot.

Egy pirítós, mint ékszer?

A kortárs ékszerek egyik legizgalmasabb aspektusa, hogy gyakran távolodnak el a megszokott formáktól. Egy borostyánból készült bross például pontosan úgy néz ki, mint egy pirítós kenyér. Ez a polgárpukkasztás és a mindennapi tárgyak művészeti átértelmezése is a kortárs ékszer egyik fontos jellemzője.

A magyar ékszertervezők nemzetközi sikerei

Spengler Katalin sokat tesz azért, hogy a magyar ékszerművészek nemzetközileg is elismertté váljanak. Az általa támogatott alkotások közül például Vági Flóra egy brossa bekerült a londoni Victoria & Albert Múzeum állandó kiállításába, míg Lőrinc Réka egy alkotása a Bostoni Szépművészeti Múzeumba jutott el.

Az ékszerek demokratizálása

A kortárs ékszerek a hatvanas-évektől kezdve egyre inkább a demokratizálás eszközévé váltak. Az, hogy nem csupán drága anyagokból, hanem elérhetőbb, kísérleti anyagokból is készülhetnek ékszerek, lehetőséget ad arra, hogy ezek a darabok szélesebb közönséghez is eljussanak.