A képzetlenebb felhasználók szívesebben íratnak szöveget az MI-vel
Bitport2025.03.04.Közösség & HR
Egy nemrég közölt kutatás alapján az MI-szöveggenerátorok esetében felborultak az új technológiák átvételének hagyományos mintái, bár nem nehéz elképzelni, hogy ennek mi lehet az oka.
Egy új amerikai egyetemi kutatásában több mint 300 millió szövegminta (fogyasztói panaszok, vállalati sajtóközlemények, álláshirdetések stb.) elemzésével jutottak arra a megállapításra, hogy a nagy nyelvi modellek manapság az ágazatok közti szakmai kommunikáció akár negyed részében szerepet kaphatnak. Ezt "egy új valóság megjelenésének" nevezik, amennyiben a cégek, a fogyasztók, sőt még a nemzetközi szervezetek is egyre inkább a generatív mesterséges intelligenciára támaszkodnak kommunikációjuk során: az Arkansas államban született panaszoknak például már 30 százalékában fedezték fel az MI közreműködésére utaló jeleket, de a vállalati sajtóközlemények közel negyedénél is azonosítottak ilyen elemeket.
A tanulmány egyik érdekes megállapítása, hogy a városi területeken magasabb ugyan az MI-használat rátája (18,2 százalék a vidéki területek 10,9 százalékához képest), de ettől függetlenül az alacsonyabb átlagos iskolai végzettségű régiókban használják gyakrabban szövegek készítésére a mesterséges intelligenciát, legyen szó bármelyik környezetről. Ez első ránézésre ellentmond azoknak a tipikus technológiai átvételi mintáknak, amelyek értelmében a képzettebb (főként városi, magasabb jövedelmű, magasabb iskolai végzettségű) lakosság körében terjed gyorsabban az új eszközök használata – olvasható az Ars Technika beszámolójában.
Amilyen hasznos, olyan kockázatos
Az MI-alapú szöveggenerátorok tehát a jelek szerint azoknak jelentik a legnagyobb segítséget, akik nem rendelkeznek túl sok tapasztalattal a hasonló tevékenységekben. A kutatók szerint megállapítható ugyan, hogy a város és a vidék közötti digitális szakadék továbbra is létezik, az LLM-ek más tekintetben egyfajta kiegyenlítő eszközként kezdtek el működni, legalábbis erre lehet következtetni a fogyasztói panaszokban való felbukkanásuk arányából. A szerzők ezzel együtt elismerik, hogy elemzésüknek korlátot szabott az angol nyelvű tartalom, emellett nem léteznek olyan megoldások, amelyekkel száz százalékos biztonsággal ki lehetne szűrni az MI-vel készült, de emberek által szerkesztett szövegeket, netán az újabb MI-alkalmazások kifejezetten emberi stílusok utánzását célzó írásait.
Mindez azonban azt jelenti, hogy a mostani kutatás eredményei is inkább az MI-alapú szövegalkotó eszköz tényleges használatának alsó határát lőtték be. Sőt az ilyen anyagok megjelenésének 2024-ben mért csökkenése sem feltétlenül a piac telítettségéből fakad, hanem szerepet játszhat benne, hogy az egyre kifinomultabb LLM-ek egyre sikeresebben kerülik ki az észlelésükre szolgáló módszereket. A különbségek elmosódása viszont kihat a társadalom kommunikációjára is: az MI-eszközök túlhasználata torzulásokat okozhat benne az érzéketlenségtől a hiteltelenségig, és az MI-re a kelleténél jobban támaszkodó vállalati kommunikáció is könnyen kelthet bizalmatlanságot.
Az OpenAI és társai lelkesen és nagy rendszerességgel porszívózzák fel a tudást a tartalomgyártók oldaláról, hogy aztán cserébe semmit ne adjanak vissza.
Mit tartogat a jövő ebben a rendkívül dinamikusan fejlődő környezetben?