A Gutenberg galaxis lottóesélyei, avagy mi lesz a folyóiratokkal?

Mint a géppisztoly kerepelés, úgy pattogtak az érintettek válaszai már másnap reggel az új kulturális miniszter Index interjújára. Jómagam is egy golyó vagyok az elégedetlenség tárjában. Az igazság az, hogy én már az előd – Csák János – Index interjújára is szerettem volna „lövöldözni”, de valahogy elsikkadt a folyóirat- és könyvkiadás mindennapi robotjában. Azonban nem sokkal előtte, szintén az Indexen, vázoltam a problémát, az írott kultúra hanyatlását, s benne az állam szerepét és felelősségét. 

Csák Jánosnak azt feleltem volna, hogy fontos felvetés és irány kijelölés, hogy a kultúrát tartsa el a közönsége, csak a magyar történelem újkori tragédiái ezt lehetetlenné tették. Ugyanis azt a hagyományosan kultúra fenntartó réteget kigyomlálták a magyar televényből (a magyar zsidóság kiirtásával, a németek kitelepítésével, s a magyar arisztokrácia rapid földönfutóvá degradálásával) amely hagyományosan betöltötte ezt a nemzet életében oly meghatározó funkciót. Minderre még rátelepedett a szocialista rendszer negyven éves elmélete és gyakorlata – melynek egyébként voltak pozitív elemei is, nevezetesen, hogy a kultúra nem áru – s ez az örökség még jó időre a fejekben ragadt. Azt írtam volna, hogy a kultúra nagy részének önfenntartására még várni kell vagy száz évet, amikorra újra a maga szerves fejlődése által kialakulhat egy új kultúra eltartó réteg mind a fogyasztók, mind a mecénások révén.

Régi paripámon lovagoltam volna ekkor is: az állam  két legyet/feladatot üthetne egy csapásra: a könyvtárak ellátásával segíthetne  a leghasznosabban a Gutenberg galaxis fenntartásában, ahogy ezt nálunk gazdagabb államok is teszik.

Hankó Balázs interjújának a folyóirat támogatása megvonásával kapcsolatos része azonban kizár minden párbeszéd lehetőséget. (A szintén elmaradt könyvkiadói támogatásokról említést sem tesz.)

Idézem:

Említették a folyóiratokat. Igaz, hogy a tavalyi évben nem abból a forrásból kaptak, amiből eredetileg kellett volna, de a Nemzeti Kulturális Alapnak van saját lábon álló finanszírozása az ötös lottó bevételeiből. Ha minden elemet összegyűjtök, akkor a folyóiratok 1,5 milliárd forintos támogatást kaptak. Szóval mondhatom azt is, minél többen lottózzanak, mert az a kultúrát is támogatja!

Egy bizonyos-, az általam vezetett (magyar zsidó kulturális )folyóirat, a Múlt és Jövő nem kapott semmilyen értesítést erről a lottó nyeremények útján történő kultúra lélegeztetésből, noha a rendszerváltás óta az állam támogatta azt a „kulturális erőteret”, amelyet betöltöttünk. (Erről csak szintén egy Index cikkből lehetett homályosan érzékelni valamit.) A szerencsés díjazottak, valamint az őket kijelölő bizottság – ha volt ilyen – összetétele szigorúan elkerülte a nyilvánosságot. S ha ez így van, akkor ez az osztogatás nem tartozik az állami támogatás fogalomkörébe. Hiszen az állam felelőssége nemcsak a támogatás megadásában és a kiválasztásra érdemeseknek történő eljuttatásában merül ki, hanem a pályázatok elbírálásának értékalapú lebonyolításában, amihez hozzátartozik a pályázat lebonyolítás minden mozzanatának teljes nyilvánossága is. 

A rendszerváltás után kialakult a magyar kultúra Nemzeti Kulturális Alap révén történő támogatása. Erre lehetett építeni. Ez megszűnt. Megszűnt?

Ezt kérdezném tisztelettel a magyar kultúra új felelősétől. A pontos – lehet fájdalmas – válasz fel fog érni egy lottónyereménnyel. 

A reakcióm az én szerencsedobozba bedobott szelvényem. 

A szerző író, a Múlt és Jövő zsidó kulturális folyóirat főszerkesztője. 

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  gevende / Getty Images)