A Geszti Sixty koncerten a zenész életművének legfontosabb darabjait kapta a közönség – és még annál is többet.
Geszti Péter és zenekarai túl vannak már számos megalakuláson, búcsúkoncerten és újraegyesülésen. A koncerten bárki bepótolhatta bármelyik zenekar koncertjének hiányát, sőt végigkövethette az ünnepelt életművét, ha nem is kronológiai, de egy bravúrosan összeállított sorrendben – a Mézga Aladártól a legújabb dalokig.
Mostanában változást figyeltünk meg a nagykoncerteknél, kiváltképp az életmű- vagy jubileumi jellegűeknél. Mintha lemondtak volna arról, hogy grandiózus, látványos felütéssel indítsák a nagykoncerteket... Helyette előtérbe kerülnek az életmű szempontjából fontos, sok esetben lassabb, elgondolkodtató dalok. Geszti sem egy bulislágerrel, hanem a Megint hétfő című dallal kezdett, rögtön színpadon a Jazz+Az-lányokkal (Behumi Dóri, Váczi Eszter, Kozma Orsi) és Dés Lászlóval, aki időről időre feljött a színpadra fergeteges szaxofonszólókat adni. A Jazz+Az blokk szinte kitöltötte a koncert első felét (Ma jól vagyok, Hello Édes, Mit tehet a sejt, Tóksó...)
A Jazz+Az lement a színpadról, a kivetítőkön viszont megjelent Mézga Aladár, aki (feltételezem) a Mesterséges Intelligencia segítségével kelt új életre és elegyedett beszélgetésbe Gesztivel. Természetesen énekeltünk néhány sort az ikonikus introból, de Aladár arra is megkérte Gesztit, hogy szólaltassa meg a Jégkorszak filmek kedvenc lajhárjáz, Sidet. A 60 éves zenész pedig azt is megvilágította a múltban ragadt Aladárnak, hogy az SZTK ma már NEAK: ne akkor menj, ha fáj, hanem ha van orvos. Ettől Aladár úgy megzavarodott, mint a „valóság a köztévében”. De, mint megtudtuk, Geszti Péter nyugodt és boldog, mert megfogadja az egyik dalában megírt sorokat:
Ne vitatkozzál hülyékkel.
Csak azt szeretné, hogy a 60 legyen az új 40, hiszen ahogy mondta, az öregkor mindig 15 évvel később kezdődik, mint ahol épp tart az ember.
A következő blokkban az elgondolkodtató dalok kerültek többségbe. Péterfy Bori vendégszereplésével és a Beléd szerettem, ez van című dallal kezdett a zenekar, majd következett a Noé, a Szabadulj fel és a Hiszekegy, amelyet tekinthetünk Geszti ars poeticájának is:
„Hiszek egy emberben,
hiszek egy otthonban,
Akiben szeretet lakik,
az otthon van.”
Ezután néhány percnyi prózában meghallgattuk a „Hanyas vagy?” című ikonikus monológ modern átiratát, amelyben eljutottunk onnantól, hogy félszavakból is értjük egymást, egészen odáig hogy már félszavakból sem értjük egymást. A koncert talán legszebb pillanataként pedig felcsendült a Magyarország Oláh Ibolya előadásában, aki korábban többször úgy nyilatkozott, hogy nem fogja többé előadni a dalt, de szerencsére – és feltehetően a jeles alkalom okán – meggondolta magát.
Berkes Gábor megjelenésével aztán kezdetét vette az igazi születésnapi buli. Előkerültek a sztorik, az Első Emelet-refrének, az első Geszti-dalszöveg, a reklámfilm-dalok az átkosból és természetesen a legnagyobb Rapülők slágerek és LGT feldolgozások is.
A koncertet pedig a Mi vagyunk a Grund című dal zárta, amely tökéletesen közvetítette a szellemiséget, amelyet Geszti képvisel: a bennünk élő szabadságot.
Hungarian (HU) ·