110 000 évvel ezelőtt a neandervölgyieknél brutális népességcsökkenés történt, ami szűkítette genetikai és morfológiai diverzitásukat. Ez gyengítette a fajt és végső soron kihalásához is vezethetett.
Egy új tanulmány szerint körülbelül 110 ezer évvel ezelőtt komoly csökkenés következett be a neandervölgyi populációban, ami redukálta genetikai sokféleségüket. Ez sebezhetőbbé tette őket a támadásokkal, külső hatásokkal szemben, csökkentette alkalmazkodóképességüket, és talán épp ez vezetett kihalásukhoz is.
A faj kialakulását a pleisztocén időszak közepére teszik, ekkor egymással párhuzamosan több emberelőd is élt a Földön, amik gyakran keveredtek, így igazán sokszínűek voltak fizikailag, genetikailag. A neandervölgyiek elődei, a pre-neandervölgyiek maradványai a spanyol Sima de los Huesos lelőhelyről kerültek elő, ezek a csontok nagyjából 430 ezer évesek.
120–130 ezer évvel ezelőtt jelentek meg a „korai neandervölgyiek”, ezek fosszíliáit Horvátországban találták meg, és 110 ezer évvel ezelőtt már a ma nekik tulajdonított jegyekkel rendelkező neandervölgyiek is éltek.
2010-ben sikerült a neandervölgyiek teljes genomját feltárni és kiderült, a késői faj sokkal kevésbé változatos genetikailag, mint például mi. Ez adott okot a gyanúra, hogy történetük során valami súlyos összeomlás/kihalás történhetett.
A vizsgálatok nem könnyűek, túl töredékesek a DNS-ek, ezért volt olyan kutatás is, amiben csontokat vizsgáltak, pontosabban a belső fül csontos részét, mert ez árulkodik a genetikai sokféleségről. A kutatók összehasonlítottak többféle neandervölgyi fajt és így derült fény arra, hogy a horvát maradványok morfológiailag változatosabbak, mint a 430 ezer éves leletek. Vagyis volt genetikai diverzitás, csak eltűnt.